Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...
Próza

Sarnyai Benedek: zájed

Fotó: a szerző archívuma

Amíg helyet keresek az érkezési csarnokban, azon tűnődöm, hogy hívják Anna szüleit. Két éve vagyunk együtt, még egyszer sem találkoztam velük. Ismerem az arcukat, annyiszor láttam a profilképüket, hogy a Jóisten is beleunhatott a számolásba. De hogy hívják őket?

Bővebben ...
Próza

Nagy Olivér Ábel rövidprózái

Fotó: a szerző archívuma

azt hogy minden talalkozas semmilyen

nem csinalunk semmit

a beszelgetesek is csak ures fecsegesek

Bővebben ...
Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...

Ferencz Mónika verse

A városban lekapcsolták / a közvilágítást és megálltak az árnyékok / a házak falain. Esni kezdett. / Mellkasunk, mint egy cirkuszi állat

Ferencz Mónika Budapesten született 1991 márciusá­ban. Jelenleg Pesten él egy reklámügynökségnél dolgozik és ​verseket ír.

 

Valami kiszámíthatatlan

                                          

Az akkori szobádból kihajolva

néztünk fel az égre, de a pesti ablakok

rácsai mögött akkor már

nem láthattunk semmilyen állatot.

Valahol harangoztak, és

a világ pár fokkal megint elmozdult velünk.

A csillagok neveit találgattuk,

mint máskor a fogalmakét meg a tárgyakét.

Mintha megnevezésükkel

kigyomlálhatnánk belőlük az árnyakat.

Majd lefeküdtünk két vodkás üvegnek tűnő

csillagkép alá. A városban lekapcsolták

a közvilágítást és megálltak az árnyékok

a házak falain. Esni kezdett.

Mellkasunk, mint egy cirkuszi állat,

a talpunk alá szivárgó víz

csendes hullámzásához idomult.

Megszorítottam a kezed

vagy te szorítottad meg az enyémet,

amíg a tetők bordó lankáin

el nem aludtak velünk a kóbor macskák.

És kézfogásunkból, ebből a kiszámíthatatlan

irányú erőből, másnap reggel

felkelt az összes égitest, hogy világítson

a kora reggel megérkezőknek.

 

 

Ferencz Mónika