Posta Marianna versei

Részletek

Írta: Posta Marianna

Nem értem, mire kellhetek, mire ez a rám bámulás, / ezek a gomblyuk-szemek. Amikor kérdezem tőle, mit akar, megeszi / a cukros briósomat, és azt mondja, valaki ellopta / a biciklim.

Zseblenin
Bajtai Andrásnak

Jön az a tyúkszemű nő hajnal négy és reggel hat között,
kiköpött Lenin, orosz szülők harmadik gyermeke,
titkos retesz-szemekkel látta meg a napvilágot, egyedül
a szemében nincs semmi lenini, akárhányszor
rám néz, lyukakat szúr belém, nincs pupillája, nem tágul, nem tágít mellőlem
hajnal négy és reggel hat között.

Nem tudom mit akar tőlem ez a zseblenin, komolyan,
combtőig ér, és ebben az időszakban rám mered.
Biztosan nem volt kitűnő, és kétlem, hogy egyetemet végzett volna, előítéletes
vagyok, ha megjelenik, márpedig rendre ott van hajnal négy és reggel hat között,
a bátyját sem végezte ki senki, belőlem időnként előtör, hogy kivégezném,
nem a bátyját persze, lehet, hogy az nincs neki.

Nem értem, mire kellhetek, mire ez a rám bámulás,
ezek a gomblyuk-szemek. Amikor kérdezem tőle, mit akar, megeszi
a cukros briósomat, és azt mondja, valaki ellopta
a biciklim. Felforgató működését nem tudom hova tenni,
mondom is neki, de koponyára simuló fülei mellett elengedi,
értsem meg, hogy ellopták a barna üléses, kék, perecvázas biciklit,
amíg a postán álltam sorba, biztosan fontos nekem, neki az,
kell neki az én sosem volt bicajom.

Küllő-szemeiben pattannak az erek, vérpacás leszek, ahogy rám mered,
hogy értsem meg. Ezen a ponton szeretném megérteni, de a beszélgetés egy százlábú
gyűrűibe torkollik, zúg tőle a fülem, mint a lefolyó, mikor kihúzom
a dugót a kádból fürdés után. A zseblenin hat előtt öt perccel már vérfürdővel
fenyeget, kell neki a kurva biciklim, ennél a pontnál hozzávágok egyet,
szaturnusz-kerekeit bütyökagyaraira feszítem, jajveszékel. Végre
elkapja rólam a tyúkszemét, amikor hatra harangoznak, és
mint egy felszívódó varrat egy jól sikerült műtét után, eltűnik.
 

Babaház

A gyerekszem-kulcslyukán át a felnőttvilág bútorai
mozdíthatatlanok.

tente baba tente fekete köntösén át látszik az este teste tente baba tente

Fűtenek. Por száll a padlószőnyegből. A résen beáramló
levegő könnyesre hűti a szemet.

jön egy pók elidőz hónapos emlékeiden plüssök szemét beszövi lepihen

Az ajtón túl érthetetlen nyelven folyik a testbeszéd, bent babák ülnek egy
asztalnál, előttük tányér, pohár, a kezük az abrosz felett összeér.

szörnyek harapják torkodban a szorongást álmodj mást álmodj mást

Kint szavak csörömpölnek, vacsora után pizsamát vesznek. A babák összebújnak
a takaró alatt.

az árnyékok felfalják a szobát tente tente odalépnek hozzád

A függöny széthúzva, a hold az éjszaka foga.
Ha kimész, nem jöhetsz haza.


Gravidáció

várni hogy elkezdődjön amikor ennek vége lesz
kilenc hónapon át tanították a sejtjeim elmesélték neki a gyerekkorom

-legyen csend belül-

két generációt ugrik az öröklődés elképzelem anyát ahogy belőlem születik meg

-legyen kívül fehér a zaj-

genetikai kopipészt anyósom vonásai egy babaarcon

-legyen a test leengedett vitorla-

amikor először süllyednek a rekeszkupolák mélyülök
az idő kavics csobban

-legyen kívül aminek súlya van-

egy hullám a part nyelvén beszél
kérlelem. hogy. szólítson. a nevemen


Posta Marianna jelenleg Szentendrén él. Első verses kötete 2006-ban jelent meg Szemhatárátkelés címmel az egri Líceum Kiadó gondozásában. Második kötetére 2018-ban Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjat kapott. Versei jelentek meg többek között a Tiszatájban, Hévízben, Csillagszállóban, a Kulter, a Műút és a Szifonline felületein.