Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
A szerző felvétele.

Posta Marianna versei

Nem értem, mire kellhetek, mire ez a rám bámulás, / ezek a gomblyuk-szemek. Amikor kérdezem tőle, mit akar, megeszi / a cukros briósomat, és azt mondja, valaki ellopta / a biciklim.

Zseblenin
Bajtai Andrásnak

Jön az a tyúkszemű nő hajnal négy és reggel hat között,
kiköpött Lenin, orosz szülők harmadik gyermeke,
titkos retesz-szemekkel látta meg a napvilágot, egyedül
a szemében nincs semmi lenini, akárhányszor
rám néz, lyukakat szúr belém, nincs pupillája, nem tágul, nem tágít mellőlem
hajnal négy és reggel hat között.

Nem tudom mit akar tőlem ez a zseblenin, komolyan,
combtőig ér, és ebben az időszakban rám mered.
Biztosan nem volt kitűnő, és kétlem, hogy egyetemet végzett volna, előítéletes
vagyok, ha megjelenik, márpedig rendre ott van hajnal négy és reggel hat között,
a bátyját sem végezte ki senki, belőlem időnként előtör, hogy kivégezném,
nem a bátyját persze, lehet, hogy az nincs neki.

Nem értem, mire kellhetek, mire ez a rám bámulás,
ezek a gomblyuk-szemek. Amikor kérdezem tőle, mit akar, megeszi
a cukros briósomat, és azt mondja, valaki ellopta
a biciklim. Felforgató működését nem tudom hova tenni,
mondom is neki, de koponyára simuló fülei mellett elengedi,
értsem meg, hogy ellopták a barna üléses, kék, perecvázas biciklit,
amíg a postán álltam sorba, biztosan fontos nekem, neki az,
kell neki az én sosem volt bicajom.

Küllő-szemeiben pattannak az erek, vérpacás leszek, ahogy rám mered,
hogy értsem meg. Ezen a ponton szeretném megérteni, de a beszélgetés egy százlábú
gyűrűibe torkollik, zúg tőle a fülem, mint a lefolyó, mikor kihúzom
a dugót a kádból fürdés után. A zseblenin hat előtt öt perccel már vérfürdővel
fenyeget, kell neki a kurva biciklim, ennél a pontnál hozzávágok egyet,
szaturnusz-kerekeit bütyökagyaraira feszítem, jajveszékel. Végre
elkapja rólam a tyúkszemét, amikor hatra harangoznak, és
mint egy felszívódó varrat egy jól sikerült műtét után, eltűnik.


Babaház


A gyerekszem-kulcslyukán át a felnőttvilág bútorai
mozdíthatatlanok.

tente baba tente fekete köntösén át látszik az este teste tente baba tente

Fűtenek. Por száll a padlószőnyegből. A résen beáramló
levegő könnyesre hűti a szemet.

jön egy pók elidőz hónapos emlékeiden plüssök szemét beszövi lepihen

Az ajtón túl érthetetlen nyelven folyik a testbeszéd, bent babák ülnek egy
asztalnál, előttük tányér, pohár, a kezük az abrosz felett összeér.

szörnyek harapják torkodban a szorongást álmodj mást álmodj mást

Kint szavak csörömpölnek, vacsora után pizsamát vesznek. A babák összebújnak
a takaró alatt.

az árnyékok felfalják a szobát tente tente odalépnek hozzád

A függöny széthúzva, a hold az éjszaka foga.
Ha kimész, nem jöhetsz haza.


Gravidáció

várni hogy elkezdődjön amikor ennek vége lesz
kilenc hónapon át tanították a sejtjeim elmesélték neki a gyerekkorom

-legyen csend belül-

két generációt ugrik az öröklődés elképzelem anyát ahogy belőlem születik meg

-legyen kívül fehér a zaj-

genetikai kopipészt anyósom vonásai egy babaarcon

-legyen a test leengedett vitorla-

amikor először süllyednek a rekeszkupolák mélyülök
az idő kavics csobban

-legyen kívül aminek súlya van-

egy hullám a part nyelvén beszél
kérlelem. hogy. szólítson. a nevemen


Posta Marianna
jelenleg Szentendrén él. Első verses kötete 2006-ban jelent meg Szemhatárátkelés címmel az egri Líceum Kiadó gondozásában. Második kötetére 2018-ban Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjat kapott. Versei jelentek meg többek között a Tiszatájban, Hévízben, Csillagszállóban, a Kulter, a Műút és a Szifonline felületein.