Hírlevél feliratkozás

Keresés

Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Költészet

Vida Kamilla versei

Fotós: Sivák Zsófia

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Bővebben ...
A szerző felvétele.

Posta Marianna versei

Nem értem, mire kellhetek, mire ez a rám bámulás, / ezek a gomblyuk-szemek. Amikor kérdezem tőle, mit akar, megeszi / a cukros briósomat, és azt mondja, valaki ellopta / a biciklim.

Zseblenin
Bajtai Andrásnak

Jön az a tyúkszemű nő hajnal négy és reggel hat között,
kiköpött Lenin, orosz szülők harmadik gyermeke,
titkos retesz-szemekkel látta meg a napvilágot, egyedül
a szemében nincs semmi lenini, akárhányszor
rám néz, lyukakat szúr belém, nincs pupillája, nem tágul, nem tágít mellőlem
hajnal négy és reggel hat között.

Nem tudom mit akar tőlem ez a zseblenin, komolyan,
combtőig ér, és ebben az időszakban rám mered.
Biztosan nem volt kitűnő, és kétlem, hogy egyetemet végzett volna, előítéletes
vagyok, ha megjelenik, márpedig rendre ott van hajnal négy és reggel hat között,
a bátyját sem végezte ki senki, belőlem időnként előtör, hogy kivégezném,
nem a bátyját persze, lehet, hogy az nincs neki.

Nem értem, mire kellhetek, mire ez a rám bámulás,
ezek a gomblyuk-szemek. Amikor kérdezem tőle, mit akar, megeszi
a cukros briósomat, és azt mondja, valaki ellopta
a biciklim. Felforgató működését nem tudom hova tenni,
mondom is neki, de koponyára simuló fülei mellett elengedi,
értsem meg, hogy ellopták a barna üléses, kék, perecvázas biciklit,
amíg a postán álltam sorba, biztosan fontos nekem, neki az,
kell neki az én sosem volt bicajom.

Küllő-szemeiben pattannak az erek, vérpacás leszek, ahogy rám mered,
hogy értsem meg. Ezen a ponton szeretném megérteni, de a beszélgetés egy százlábú
gyűrűibe torkollik, zúg tőle a fülem, mint a lefolyó, mikor kihúzom
a dugót a kádból fürdés után. A zseblenin hat előtt öt perccel már vérfürdővel
fenyeget, kell neki a kurva biciklim, ennél a pontnál hozzávágok egyet,
szaturnusz-kerekeit bütyökagyaraira feszítem, jajveszékel. Végre
elkapja rólam a tyúkszemét, amikor hatra harangoznak, és
mint egy felszívódó varrat egy jól sikerült műtét után, eltűnik.


Babaház


A gyerekszem-kulcslyukán át a felnőttvilág bútorai
mozdíthatatlanok.

tente baba tente fekete köntösén át látszik az este teste tente baba tente

Fűtenek. Por száll a padlószőnyegből. A résen beáramló
levegő könnyesre hűti a szemet.

jön egy pók elidőz hónapos emlékeiden plüssök szemét beszövi lepihen

Az ajtón túl érthetetlen nyelven folyik a testbeszéd, bent babák ülnek egy
asztalnál, előttük tányér, pohár, a kezük az abrosz felett összeér.

szörnyek harapják torkodban a szorongást álmodj mást álmodj mást

Kint szavak csörömpölnek, vacsora után pizsamát vesznek. A babák összebújnak
a takaró alatt.

az árnyékok felfalják a szobát tente tente odalépnek hozzád

A függöny széthúzva, a hold az éjszaka foga.
Ha kimész, nem jöhetsz haza.


Gravidáció

várni hogy elkezdődjön amikor ennek vége lesz
kilenc hónapon át tanították a sejtjeim elmesélték neki a gyerekkorom

-legyen csend belül-

két generációt ugrik az öröklődés elképzelem anyát ahogy belőlem születik meg

-legyen kívül fehér a zaj-

genetikai kopipészt anyósom vonásai egy babaarcon

-legyen a test leengedett vitorla-

amikor először süllyednek a rekeszkupolák mélyülök
az idő kavics csobban

-legyen kívül aminek súlya van-

egy hullám a part nyelvén beszél
kérlelem. hogy. szólítson. a nevemen


Posta Marianna
jelenleg Szentendrén él. Első verses kötete 2006-ban jelent meg Szemhatárátkelés címmel az egri Líceum Kiadó gondozásában. Második kötetére 2018-ban Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjat kapott. Versei jelentek meg többek között a Tiszatájban, Hévízben, Csillagszállóban, a Kulter, a Műút és a Szifonline felületein.