Éves top10 feledés ellen

Idén harmadszor állítok össze toplistát az előző év legjobbnak vélt folyóirataiból (előbb a Librarius, majd a SZIFONline felületén), s általában ilyenkor, az év eleji összegzéskor hasít belém a folyamatos veszteség tudata: hogy már nem tudok a Holmi kritikarovatának új kincsei közt búvárkodni, hogy nincs már Nagyvilág, amiben elmerüljek, és hogy idén utoljára válogathatok a 2000 vagy a Lettre számaiból erre a listára.

Havi szemle feledés ellen

Búcsúzni csak nagyon szépen szabad – énekelte hajdan Kovács Erzsi, 2016 azonban inkább a szomorú megszakítottságok, kifáradások, kényszerbúcsúk és korai halálok éve volt. A kulturális krémből is kiemelkedő nagyságok hagytak itt minket Esterházy Pétertől Kertész Imrén át Réz Pálig és Szegedy-Maszák Mihályig, a folyóiratok közül pedig kényszerű búcsút kellett vennünk – többek közt – a Lettre-től, a 2000-től és a Nagyvilágtól. Mégis, megmaradt folyóirataink közül többen is hallgattak Kovács Erzsire, és odatették magukat az év végén – legyen hát ezen írás témája maga a vég.

Havi szemle feledés ellen

Én azt gondolom ugyanakkor, hogy a határozott ítéletektől való irtózás annak a tudósnak a tapasztalatától sem független, aki az általa vizsgált problémában egyre jobban elmélyedve egyre kevésbé tud lelkiismeretének is megfelelő, határozott állításokat tenni. Annak a bizonytalansága ez, aki az aprócska egérlyukba tévedve hirtelen bonyolult labirintusban találja magát.

Havi szemle feledés ellen

Ott van aztán a Hullámverés rovat is, melynek első írása Bazsányi Sándoré, aki az Egy családregény vége egyik jelenetét olvassa érzékelésprózaként, szövegfutamként, lélegzetegységként – mint azt címe („Szövegfutás – lélegzetpróza”) is mutatja, nem oktalan összeolvasni Szegő János már említett, Nádassal készített futóinterjújával, már csak azt ellenőrizendő, összeér-e elmélet és gyakorlat, szerző és értelmező futása egymással.

Havi szemle feledés ellen

Vers, próza, interjú, esszé, tanulmány, kritika; irodalom, színház, képzőművészet, filozófia, képregény. Műfajok és művészeti ágak másutt fel nem lelhető, lokálist és globálist jó arányban ötvöző elegye, mely egy boldogabb világban tízoldalas elemzést érne – itt viszont erre nincs lehetőségünk, ezért röviden felcsapásoljuk az egyes részek kiemelkedő pontjait, feltárjuk a szövegek közti kapcsokat, és a felvetődő kérdéseket.

Havi szemle feledés ellen

Pusztán csak az utolsó évfolyamot átfésülve nagyszerű érzés volt ugyanazon lapokon olvasni Hans Blumenberg, Hannes Böhringer és Herbert Schnädelbach német filozófusokat, Lucian Boia és Constantin Iordachi román történészeket és mondjuk Nádasdy Ádám, Halasi Zoltán, Márton László Dante-, Celanói Tamás-, és Faust-újrafordításait. A 2000, amennyire egy havi folyóirat lehetett, mindvégig igyekezett aktuális maradni.