Éves top10 feledés ellen

Alanti – továbbra is szubjektív – listámban igyekszem kiemelni néhányat az elmúlt tizenkét hónap legjobb számai közül. Használati utasításként egyrészt arra hívnám fel a figyelmet, hogy a sorrendet véletlenszerűen összekeverve ugyanilyen érvényes lista rajzolódik ki; másrészt pedig biztos vagyok benne, hogy több ezer oldalnyi remek szöveg csúszott ki a látóteremből (a decemberi Tiszatáj például akkora bestseller volt, hogy mire lecsaptam volna rá az Írók Boltjában, már egyetlen példányt sem találtam belőle), de amit itt ajánlok, annak szavatolom a minőségét.

Havi szemle feledés ellen

Egy periodika ugyanis többféleképpen lehet jó. Hordozhat egyedi, helyi értéket (ez esetben elsősorban lokális keretek közt lehet jelentős vagy érdekes), dönthet úgy, hogy a városi-regionális keretek közül kitörve országos lap lesz, és megpróbálhat egyszerre figyelni helyi gyökereire, a teljes magyar kultúrára és a világra is.

Havi szemle feledés ellen

Szeptemberben a csapból is felfedezés folyt, az immár távolba vesző októbert búvárolva ugyanakkor az utolsó olyan patront is kilőjük, amit a rovat indulásakor megígértünk: ez pedig a legmelósabb összeolvasás, a Visszhang, ahol egy adott kötetről folyó folyóirat-diskurzust igyekszünk összegezni, elsőként Michel Houellebecq Behódolása kapcsán. Mivel mindez nemcsak melós, de terjedelmes feladat is, olvasóimat kímélendő először távirati stílusban igyekszem jelezni, hol, mi olyasmi kerülhetett (volna) a kezünkbe októberben, ami elolvasandó.

Havi szemle feledés ellen

Hosszú, de korántsem aszályos nyár után ezekben a sorokban beköszönt az ősz: ha legutóbbi kalandozásaink során a folyóirat-szcéna júliusi, illetve július-augusztusi összevont számaira koncentráltunk, most az augusztusiakkal és szeptemberiekkel foglalkozunk néhány sor erejéig. Ígéreteim meglehetősen feltorlódtak, de most, akárha nagy pénzekhez jutottam volna (sajnos nem történt így), nagyban törlesztek, elsősorban tehetségekben. (Ha azonban a hónapokkal ezelőtt kilátásba helyezett Houellebecq-kritika-revíziómat is ideapplikálnám, garantáltan senki sem érne nyolcoldalnyi mondandóm végére. Hagyjunk esélyt az olvasónak.)

Havi szemle feledés ellen

Ha ugyanakkor az aktualitást némi erőszakkal az évfordulókra is kiterjesztjük, már értelmezésünk hálójában is fickándozik a tízéves Párhuzamos történeteket remek tanulmányokkal, fordítói és szerzői esszékkel ünneplő július-augusztusi Jelenkor, mely iránt nemcsak a lap szerkesztői, de magam is csak a legnagyobb lelkesedés hangján szólhatok – egyetlen negatívuma ugyanis nem a szerzők szokottnál magasabb átlagéletkora (kit érdekel mindez, ha a szövegek jók?), hanem az, hogy saját példányom a táskámban szorosabb barátságba került egy lédús kajszibarackkal.

Havi szemle feledés ellen

Június legjobb folyóiratszáma nálam a Nagyvilág, s alighanem ha felsorolom a szám négy főszereplőjét, rögtön érthetővé is válik lelkesedésem: Günter Grass, Albert Camus, Patrick Modiano és José Eduardo Agualusa ugyanis alighanem számos ínyenc olvasó íróválogatottjának adja középpályáját – a nevükhöz kötődő három Nobel és egy Independent Foreign Fiction Prize pedig azt mutatja, hogy sok nagyhatalmú kritikus és irodalomtörténész is van közöttük. Nem mindegy azonban, hogy a felsoroltak a júniusi számban a stájer tartományi válogatott elleni edzőmeccsre, vagy a Bajnokok Ligája döntőjére tartogatott formájukat hozzák, érdemes tehát rávetnünk magunkat a szövegekre, hogy mindezt kiderítsük.