Havi szemle feledés ellen

Hosszú, de korántsem aszályos nyár után ezekben a sorokban beköszönt az ősz: ha legutóbbi kalandozásaink során a folyóirat-szcéna júliusi, illetve július-augusztusi összevont számaira koncentráltunk, most az augusztusiakkal és szeptemberiekkel foglalkozunk néhány sor erejéig. Ígéreteim meglehetősen feltorlódtak, de most, akárha nagy pénzekhez jutottam volna (sajnos nem történt így), nagyban törlesztek, elsősorban tehetségekben. (Ha azonban a hónapokkal ezelőtt kilátásba helyezett Houellebecq-kritika-revíziómat is ideapplikálnám, garantáltan senki sem érne nyolcoldalnyi mondandóm végére. Hagyjunk esélyt az olvasónak.)

Havi szemle feledés ellen

Ha ugyanakkor az aktualitást némi erőszakkal az évfordulókra is kiterjesztjük, már értelmezésünk hálójában is fickándozik a tízéves Párhuzamos történeteket remek tanulmányokkal, fordítói és szerzői esszékkel ünneplő július-augusztusi Jelenkor, mely iránt nemcsak a lap szerkesztői, de magam is csak a legnagyobb lelkesedés hangján szólhatok – egyetlen negatívuma ugyanis nem a szerzők szokottnál magasabb átlagéletkora (kit érdekel mindez, ha a szövegek jók?), hanem az, hogy saját példányom a táskámban szorosabb barátságba került egy lédús kajszibarackkal.

Havi szemle feledés ellen

Június legjobb folyóiratszáma nálam a Nagyvilág, s alighanem ha felsorolom a szám négy főszereplőjét, rögtön érthetővé is válik lelkesedésem: Günter Grass, Albert Camus, Patrick Modiano és José Eduardo Agualusa ugyanis alighanem számos ínyenc olvasó íróválogatottjának adja középpályáját – a nevükhöz kötődő három Nobel és egy Independent Foreign Fiction Prize pedig azt mutatja, hogy sok nagyhatalmú kritikus és irodalomtörténész is van közöttük. Nem mindegy azonban, hogy a felsoroltak a júniusi számban a stájer tartományi válogatott elleni edzőmeccsre, vagy a Bajnokok Ligája döntőjére tartogatott formájukat hozzák, érdemes tehát rávetnünk magunkat a szövegekre, hogy mindezt kiderítsük.

Havi szemle feledés ellen

A Korunk immár évtizedek óta minden hónapban egy-egy épp aktuális téma köré szervezi adott havi megjelenését. Ha elképzeltük, milyen lehet nem egy (már az is rettentő kemény munka!), de évi tizenkét tematikus számot összeszervezni, dobjuk meg mindezt azzal, hogy ez nem három-négy, egymással halványan összefüggő tanulmány bravúros összeenyvezését jelenti, hanem nyolc-tíz, a témát szervezetten körbejáró írás egy számba tömörítését, ráadásul a szerzőgárda rendre egy, a „határ” és a „centrum” fogalmán átlépő szakmai elitet mozgat

Apropó, Kalligram, egyetlen pillanatig volt a kezemben a 65 éves Esterházy Pétert köszöntő áprilisi szám, aztán eltűnt a boltokból. A megtalálónak magas jutalom!

Havi szemle feledés ellen

Március immár tradicionálisan az a hónap, amikor biztos befektetek az Alföld aktuális számába: az amúgy is mindig színvonalas Debreceni Irodalmi Napokat az utóbbi két évben mintha nekem rendezték volna, 2013 és a kritika után 2014-ben a világirodalom volt a téma: az a világirodalom, mely fogalmilag és módszertanilag egyaránt komoly problémákat vet föl, és mely éppoly halmozottan hátrányos helyzetű a honi kritikai szcénában, mint a zsánerkritika.