Havi szemle feledés ellen

Februárban hosszas szemezés után két lapot szereztem be, a kecskeméti Forrást és az apokalipszistől szerencsésen megmenekült Jelenkort, s valószínűleg nem lehettem mindezzel egyedül, mert a hónap vége felé már egyiket sem találtam kedvenc helyeimen, így egy pláza újságosának rejtettebb sarkaiba kellett alámerülnöm, hogy birtokolhassam őket. Barátom, UB szintén ezidőtájt ajándékozott meg a Prae legújabb (de még mindig 2014-re datált) számával, így egyrészt ismét gondolkodóba kellett esnem, hova is fér el majd mindez (a karácsony óta eltelt rövidke időben ugyanis még képtelen voltam beváltani a könyvespolc-kuponomat a lakberendezési minimalizmus svéd Mekkájában) másrészt két tematikus számhoz is hozzájutottam (ezek a gyengéim): a Forrás Afrika irodalmáról, a Prae a popkultúráról ígér tájékoztatást.

Havi szemle feledés ellen

Először mindig a miért. Tegyük föl először úgy, hogy miért olvassunk folyóiratot, mikor egyre kevesebben tesznek így (biztos okuk van rá), mikor páratlanul gazdag, naponta frissülő kulturális portálok kínálják portékájukat a legfeljebb havi egyszer jelentkező, néhol két-hároméves könyveket ajánlgató folyóiratokkal szemben, és mikor hatalommal és/vagy ésszel rendelkezők egyre nagyobb csoportjai vélik úgy, hogy a folyóirat olyan archaikus forma, amit csak a megfelelően idős, printbe kövült szerkesztőgárdák rutinja meg az ingyenmunkára mindig kapható fiatalok lelkesedése tartanak életben (egyre csökkenő) állami dotációból.