Havi szemle feledés ellen

Erős világirodalmi szám ugyanakkor akadt: a Prae a huszadik századi Brazília egyik legjelentősebb írójára, João Guimarães Rosára emlékezett halálának ötvenedik évfordulóján – mely egyben egy nagy születésnek, Gabriel García Márquez Száz év magányának az évfordulója is. A híresen poliglott, tucatnyi nyelven beszélő Rosa ugyanakkor Márqueznél jóval ismeretlenebb a magyar közegben – leginkább, mert a világhírnevét megalapozó nagyregénye, az 1956-ban született Grande Sertão – Veredas (kb. „Nagy bozótos pusztaság: ösvények”) a mai napig nem került lefordításra.

Havi szemle feledés ellen

Ahogy azt előző szemlémben jeleztem, márciusban folyóirataink és kultúrával a legkisebb kapcsolatba is hozható médiumaink egyként sorakoztak fel, hogy Arany János születésének 200. évfordulójára emlékezzenek. A keletkezett hatalmas szövegmonstrum egészét az internet végtelenségének és az idő végességének paradoxona miatt nemhogy bemutatni, de elolvasni is képtelenség, ambícióimat így első körben arra korlátozom, hogy a lehető legtöbb felületről próbáljak egy-egy érdekesnek tűnő szöveget kiemelni, hogy aztán izomból ráforduljak a folyóiratokra.

Havi szemle feledés ellen

A mostani blokk szerkesztői, Keresztes Balázs és Smid Róbert bevezető tanulmányukban igyekeznek a lehető legtöbb oldalról körüljárni a fogalmat, így a hozzám hasonló laikusok is gyorsan megérthetik, miért „A műveléstől a műveletig” címet viseli a szövegegyüttes: a kultúrtechnikák ugyanis olyan performatív aktusokat jelölnek, melyek összekötik egymással az eddig kihangsúlyozott cselekvőt (az ember), eszközt (a médium) és annak eredményét.

Havi szemle feledés ellen

Sosem publikáltam a Médiakutatóban, de gyakran volt a kezemben: tematikus számaikat a szűkebb szakma mellett haszonnal forgathatta történész, szociológus és bármely társadalomtudós. Mágnás Elza-kutatóként talán nem meglepő, hogy a prostitúcióról szóló számuk a mai napig telestickyzve pihen a szakdolgozati anyagaim közt, de számos médiatörténeti írásukat őrzöm fénymásolatban vagy merevlemezen.

Éves top10 feledés ellen

Idén harmadszor állítok össze toplistát az előző év legjobbnak vélt folyóirataiból (előbb a Librarius, majd a SZIFONline felületén), s általában ilyenkor, az év eleji összegzéskor hasít belém a folyamatos veszteség tudata: hogy már nem tudok a Holmi kritikarovatának új kincsei közt búvárkodni, hogy nincs már Nagyvilág, amiben elmerüljek, és hogy idén utoljára válogathatok a 2000 vagy a Lettre számaiból erre a listára.

Havi szemle feledés ellen

Búcsúzni csak nagyon szépen szabad – énekelte hajdan Kovács Erzsi, 2016 azonban inkább a szomorú megszakítottságok, kifáradások, kényszerbúcsúk és korai halálok éve volt. A kulturális krémből is kiemelkedő nagyságok hagytak itt minket Esterházy Pétertől Kertész Imrén át Réz Pálig és Szegedy-Maszák Mihályig, a folyóiratok közül pedig kényszerű búcsút kellett vennünk – többek közt – a Lettre-től, a 2000-től és a Nagyvilágtól. Mégis, megmaradt folyóirataink közül többen is hallgattak Kovács Erzsire, és odatették magukat az év végén – legyen hát ezen írás témája maga a vég.