Megerősítenek abban, hogy ez jó

Részletek

Sifter Veronika kérdezte a Lábán Rudolf-díj idei díjazottjait

Szerencsésnek mondhatom magam, mert mind a két darab alkotóival beszélgettem a bemutatók előtt - ezek az interjúk itt illetve itt olvashatók.  A díjkiosztó gála után, először Hadi Júliával tekintettük át, hogyan alakult a L é p é s I d ő sorsa a bemutató óta.

(Hevér Zsófia felvétele)

Hadi Júlia: A darabot először 2014 májusában játszottuk, a Jurányi Inkubátorházban, a Svung táncestek sorozatában. Ezt követően idén februárban szerepeltünk az Artusban, majd márciusban bekerültünk a DunaPart  a magyar független kortárs előadóművészeti szemle idei programjába. Minden egyes újrajátszás alkalmat teremtett újabb és újabb a pillanatok vizsgálatára, megélésére – most például réteg számomra. Ezek a fókuszpontok a mi érdeklődésünket is formálják. Változtunk külalakban is – míg az első verzióban a jelmezben nagyobb hangsúlyt kapott a saját test és a kettőnk közötti különbségek, addig mostanra egy szigorúbb, “business” jellegű öltözékben táncolunk, ami uniformizál, absztraktabbá teszi a jelenlétünket. A darab absztrakt  formája miatt egyébként tartottunk attól, hogy a darab nem annyira „nézőbarát”, viszont a DunaPart után az látszott, hogy a szakmai közönségnek átmegy.

Ezt követően a “there is an elephant……” alkotóival ültem le, hogy Biczók Annával, Cuhorka Emesével és Fülöp Lászlóval együtt elevenítsük fel a bemutatótól a díjátadóig tartó időszakot:

A díj külön öröm számunkra, mert talán mi még kevésbé vagyunk ismertek a közönség és a szakma számára. Ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy az elmúlt közel másfél évben mindössze csak öt alkalommal játszottuk a darabot – Budapesten csak 3 alkalommal. Az első nagyobb áttörést ez év elején a Nextfeszt jelentette, ahol a Trafó által szervezett fesztiválon ez a darab is jó fókuszba került, és olyanokhoz is eljuthatott, akikhez eddig nem. Itt nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Az nagy dolog, hogy ez a darab megszülethetett, így kiforrhatta magát – sok szervezés és szerencsés körülmény együttállásának volt köszönhető. Az elején nem mertük volna megjósolni, hogy ez a közös munka eljuthat idáig. Az, hogy megtaláltuk a megfelelő rezidencia-programokat; hogy megkaptuk a megfelelő anyagi támogatást; hogy mögénk állt a SÍN Kulturális Központ és hogy bekerültünk a Nextfeszt programjába – ez csupa olyan dolog, amiből még semmi nem látszott az elején. Ez mind közben alakult, és lehetőséget biztosított számunkra, hogy tovább csiszoljuk, fejlesszük a munkánkat. Az egész folyamatban így utólag van valami csodálatos: csak teszed a dolgodat, követed a szimatod, ami érdekel, és ha keményen, fókuszáltan dolgozol, egymást generálják a folyamatok, és a valós érdeklődéstől helyeket találnak maguknak a dolgok. A SÍN egy védőburok volt felettünk, de sokat jelentettek a visszajelzések is mindenfelől, hogy egyáltalán érték az, ahol keresgélünk, és amit találtunk ebben a darabban – hogy mind a szakma mind a nézők megerősítenek abban, hogy ez jó! Ma, amikor többnyire magányosan küzdenek az emberek, az nagyon nagy dolog, ha visszajelzést kaphatsz arról, hogy amit csinálsz, az nemcsak neked; másoknak is értékes lehet.

A there is an elephant című előadás legközelebb 2015 decemberében, a Trafóban lesz látható.