Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...

Megerősítenek abban, hogy ez jó

Sifter Veronika kérdezte a Lábán Rudolf-díj idei díjazottjait
Április 26-án este jubileumi díjátadónak lehettünk tanúi a Trafó Kortárs Művészetek Házában. Tízedik alkalommal osztotta ki a szakmai kuratórium az előző év legkiemelkedőbb hazai kortárs táncelőadásainak járó Lábán-Rudolf -díjat. Az idei nyertesek: Fülöp László “there is an elephant in every room”, valamint Arany Virág és Hadi Júlia a L é p é s I d ő című koreográfiájukkal.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert mind a két darab alkotóival beszélgettem a bemutatók előtt - ezek az interjúk itt illetve itt olvashatók.  A díjkiosztó gála után, először Hadi Júliával tekintettük át, hogyan alakult a L é p é s I d ő sorsa a bemutató óta.

 

(Hevér Zsófia felvétele)

 

Hadi Júlia: A darabot először 2014 májusában játszottuk, a Jurányi Inkubátorházban, a Svung táncestek sorozatában. Ezt követően idén februárban szerepeltünk az Artusban, majd márciusban bekerültünk a DunaPart  a magyar független kortárs előadóművészeti szemle idei programjába. Minden egyes újrajátszás alkalmat teremtett újabb és újabb a pillanatok vizsgálatára, megélésére – most például réteg számomra. Ezek a fókuszpontok a mi érdeklődésünket is formálják. Változtunk külalakban is – míg az első verzióban a jelmezben nagyobb hangsúlyt kapott a saját test és a kettőnk közötti különbségek, addig mostanra egy szigorúbb, “business” jellegű öltözékben táncolunk, ami uniformizál, absztraktabbá teszi a jelenlétünket. A darab absztrakt  formája miatt egyébként tartottunk attól, hogy a darab nem annyira „nézőbarát”, viszont a DunaPart után az látszott, hogy a szakmai közönségnek átmegy.

 

Ezt követően a “there is an elephant……” alkotóival ültem le, hogy Biczók Annával, Cuhorka Emesével és Fülöp Lászlóval együtt elevenítsük fel a bemutatótól a díjátadóig tartó időszakot:

 

A díj külön öröm számunkra, mert talán mi még kevésbé vagyunk ismertek a közönség és a szakma számára. Ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy az elmúlt közel másfél évben mindössze csak öt alkalommal játszottuk a darabot – Budapesten csak 3 alkalommal. Az első nagyobb áttörést ez év elején a Nextfeszt jelentette, ahol a Trafó által szervezett fesztiválon ez a darab is jó fókuszba került, és olyanokhoz is eljuthatott, akikhez eddig nem. Itt nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Az nagy dolog, hogy ez a darab megszülethetett, így kiforrhatta magát – sok szervezés és szerencsés körülmény együttállásának volt köszönhető. Az elején nem mertük volna megjósolni, hogy ez a közös munka eljuthat idáig. Az, hogy megtaláltuk a megfelelő rezidencia-programokat; hogy megkaptuk a megfelelő anyagi támogatást; hogy mögénk állt a SÍN Kulturális Központ és hogy bekerültünk a Nextfeszt programjába – ez csupa olyan dolog, amiből még semmi nem látszott az elején. Ez mind közben alakult, és lehetőséget biztosított számunkra, hogy tovább csiszoljuk, fejlesszük a munkánkat. Az egész folyamatban így utólag van valami csodálatos: csak teszed a dolgodat, követed a szimatod, ami érdekel, és ha keményen, fókuszáltan dolgozol, egymást generálják a folyamatok, és a valós érdeklődéstől helyeket találnak maguknak a dolgok. A SÍN egy védőburok volt felettünk, de sokat jelentettek a visszajelzések is mindenfelől, hogy egyáltalán érték az, ahol keresgélünk, és amit találtunk ebben a darabban – hogy mind a szakma mind a nézők megerősítenek abban, hogy ez jó! Ma, amikor többnyire magányosan küzdenek az emberek, az nagyon nagy dolog, ha visszajelzést kaphatsz arról, hogy amit csinálsz, az nemcsak neked; másoknak is értékes lehet.

 

A there is an elephant című előadás legközelebb 2015 decemberében, a Trafóban lesz látható.