Kukorelly Endre a Litmusz Műhelyben

Részletek

Írta: Kerber Balázs ‒ Körtesi Márton

Vendégünk volt Kukorelly Endre, aki szerint az irodalom az, amiről mindenki tudja, hogy micsoda, és senki nem tudja megmondani. Elmesélte, hogy akkor fedezte fel az irodalom erejét, amikor a magyartanárának elmosta a sminkjét egy József Attila-felolvasás, a másik nagy inspirációja pedig a Bűn és bűnhődés.

Kifejtette azt is, hogy az irodalom milyen viszonyban áll a megrendüléssel: számos dolog megrendít a természetben is, de az irodalom mesterséges konstrukciókkal igyekszik ugyanezt a hatást elérni. Szerinte az jár a legjobban az életben, aki minél több természeti és művi katarzist él át.

 Kérdeztük a fiatalkori olvasási szokásai fényében az iskolai tananyaghoz fűződő viszonyáról is. Szerinte az a probléma az irodalmi oktatással, hogy nem helyez hangsúlyt az olvasás megszerettetésére. A tananyag nem korosztályhoz igazított, hanem időrendi sorrendű, és a befogadhatatlan antik szövegek egy középiskolást csak elijesztenek. Fontosabbnak gondolná, hogy a gyerekek élvezzék, amit olvasnak: szerinte az irodalomtörténetet és az élő irodalmat külön kellene tanítani.

Említette, hogy bár nem sok sorozatot néz, a Fargót mindenkinek meleg szívvel ajánlja, viszont úgy gondolja, hogy aki állandóan sorozatokkal köti le magát, az valamit nagyon félreért, mert a szériáknak teljesen más a hatásmechanizmusa, és teljesen más agyműködést igényelnek. Szerinte mindenkinek az kellene legyen a célja, hogy mániákusan, minden nap olvas, hogy a nem-olvasás elvonási tüneteket váltson ki, különben elbutulunk és hülyén halunk meg.

Kijelentette, hogy a kultúra a védőhálónk a horror vacui ellen, még ha a fogfájás és a halál ellen nem is. Ajánlotta mindenkinek, hogy olvasson ókori görög filozófusokat, akiknek a korában gazdasági ügyekkel nem lehetett a politikában labdába rúgni: ezzel szemben az ógörögök a test-lélek-szellem körére fektették a hangsúlyt, és a legfőbb céljuk az örök dicsőség elnyerése volt.

Mesélt az írószemináriumairól:1992-ben, a Képzőművészeti Egyetemen kezdte egy kreatív írás kurzussal, ebből nőtt ki a mai napig tartó praxisa. Az alapvető célja az, hogy megadja másoknak azt a lehetőséget, amit ő a saját pályája kezdetén elmulasztott: hogy a műveit megbeszélje szakmabeli barátaival. Igyekszik minden szöveget a maga szövegvilágában látni, nem szeretné a saját esztétikáját ráerőltetni senkire. Szerinte mindenkinek (még Kosztolányinak is) szüksége van a műhelyezésre, mert a szerző egymaga nem látja a fától az erdőt.

Felidézte, hogy eleinte milyen nehéz volt számára bekerülni az irodalmi közegbe, miután a húszas éveiben sokáig nem is írt vagy olvasott, csak történelmi szakirodalmat. Csak 28 évesen kezdte el publikációra küldeni a verseit, de nem ismert, és nem is mert megismerni senkit, így például Weöres Sándorral és Pilinszkyvel se tudott beszélni.

Mégis kialakultak valahogy ezek a kapcsolatai:16 évig volt Mészöly Miklós szomszédja, az Örley-körben Ottlik Gézával, a Párizsi Magyar Műhely konferenciáján Erdély Miklóssal is megismerkedett, egyszer pedig Nemes Nagy Ágnes felhívta ismeretlenül, és felkérte az Újhold szerkesztésére. A szorongó ifjú irodalmároknak azt javasolja, tanuljanak az ő hibájából, és menjenek oda, mutatkozzanak be a nagy öregeknek, barátkozzanak velük össze. Törekedjenek föl, és aktívan építsék a kultúrát, ne csak részt akarjanak benne venni.
Beszéltünk a Magyar Íróválogatottról: egyszer egy francia írótalálkozón nem akart kosárlabdázni, helyette beígérte, hogy ha jövőre meghívják a még nem létező Magyar Íróválogatottat, majd futballban pótolja. A következő évben el is mentek többek közt Esterházy Péterrel, Farkas Zsolttal, Garaczi Lászlóval, Zeke Gyulával, elverték a másik csapatot, és azóta létezik a válogatott, a futball pedig nagyon könnyen összehozza a nemzetközi irodalmárokat.

Arra a kérdésre, hogy mit érdemes olvasni, elöljáróban az Anna Kareninát mondta, aztán azt javasolta, hogy miután a klasszikusokból pótolta az elmaradásait, mindenki menjen be az Írók Boltjába, és szedjen össze pár kortárs könyvet. Arra, hogy mit nem, azt mondta, bóvlit és kommerszet nem érdemes, mert üzleti és nem esztétikai céljai vannak. Tele az irodalom csúcsteljesítménnyel, és nem szabad alább adni vagy koppintásokat fogyasztani: A Gyűrűk Ura helyett is inkább Wagner Ringjét javasolja.

A felolvasás és a műhelymunka Endre fáradtsága okán ezúttal elmaradt, de talán nem is baj, az adás enélkül is épp elég hosszúra sikerült ‒ Balázs is elengedte a rituális Kassák-felolvasást.

 A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi is az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy ihletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket.