Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Benkovics Judit: Tíz perc

Fotó: a szerző archívuma

Mellénk lép egy szemüveges ember, nagyon magas, vicces kalapban és fekete pólóban, hatalmas bőrönddel, próbálom kitalálni vajon mi lehet benne. Talán egy torta. Az mégsem lehet, mert elolvadna. Vagy egy varázspálca, bár ahhoz túl nagy az a táska, pedig akkor idevarázsolhatná a vonatunkat.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: Egy falunak tizennégy meséje

Fotó: Kelemen Kinga

A gyászfalu gyilkosai / magukra veszik a következő éjeket.

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Extraszisztolé

Fotó: a szerző archívuma

Próbálom felidézni a hetekkel ezelőtti önfeledtséget, de olyan távolinak érzem, mintha sosem lett volna. Arcomat megtörölve a tükörbe nézek. Jóideje mindent más szemmel látok, beleértve magamat is.

Bővebben ...
Költészet

Filotás Karina: Ez a város

Fotó: Besenyei Lili

szél cibálja plakátbőrét, / bordái között lüktet a Duna

Bővebben ...
Próza

Meggyes Viola: Unakit

Fotó: a szerző archívuma

Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Bővebben ...
Költészet

Hegedüs Anna versei

Fotó: Tóth Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

Bővebben ...
Költészet

Martzy Réka: lányok

Fotó: Szűcs Anna Emília

darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk

Bővebben ...
Próza

György Alida: Pű, pű, pű

Fotó: a szerző archívuma

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

Bővebben ...
+SZIF

Szita György visszatér: Török Lajos interjúja Győri Péterrel

A 96. Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapítvány kiadásában Szita György nyolc kötetből álló bűnügyiregény-sorozatának első három darabja. A szerző neve a mai magyar krimiolvasók számára aligha ismerős. Azok viszont, akiknek a Kádár korszak népszerű irodalma valaha a látóterükbe került, talán emlékeznek arra, hogy Szitának az 1980-as évek végén két bűnügyi regénye is megjelent.

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Bánki Benjámin: izommemória

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Csízió

Csízió - Kupihár Rebeka: ünnepnapok

 

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Bővebben ...
Fotó: Szirák Sára

Harmath Artemisz a Litmusz Műhelyben

Vendégünk volt Harmath Artemisz, aki szerint az irodalom játék, amely kidomborítja a nyelv tulajdonságait. Szellemi- és beszélgetőpartner, az olvasása interaktív tevékenység, melyet ugyan főleg magányosan művelünk, mégis egy közösségbe lépünk általa.

Esztétikai élménye szerint sokrétű az irodalom természete: szereti egyrészt az elméleti konstrukciókra épített irodalmat is, de szabadabb felfogásokat is magáénak tud érezni. Szerinte az irodalom megközelíthető számos módon, akár hermeneutikai vagy dekonstrukciós felfogásból, de ezek a megközelítések nem határozzák meg, legfeljebb befogadni segítenek. Például az a posztmodern attitűd, amely egyetemistaként foglalkoztatta, mostanában kevésbé izgalmas számára, de ettől nem látja kevésbé érvényesnek.

Szerinte a jelenlegi irodalomban a biográfiai vagy autofikciós művek izgalmas felfutása tapasztalható, és ebben a generációs lázadozás ciklikus természete is szerepet játszik: az elmúlt évtized irodalma a posztmodernre válaszul szorosabban tűnik kötődni a szerzői, társadalmi valósághoz. Érdekesnek találja, amikor a szerző könnyen azonosítható hívószavakkal igyekszik jelezni a témák komolyságát, bár ez ugyanakkor irritálja is.

Felhozta Karl Ove Knausgård Harcom című regényfolyamát, melynek kapcsán felvetül számára az élet és irodalom kapcsolata: ahogy Knausgård megírja életének különböző szereplőit, a karakterek mögötti valós személyek is szükségszerű konfliktusba kerülnek az ábrázolásukkal. Ugyanígy történt Artemisz életében is, amikor megjelent néhai férjének, Térey Jánosnak a Boldogh-ház, Kétmalom utca című önéletírása, és a rokonságnak szembesülni kellett a nyilvánossággal, mely a mai napig színezi a személyes viszonyokat.

Felidézte az irodalomhoz való közeledését: gyerekkorától kezdve olvasott, általános iskolában versek megzenésítésével és szavalóversenyekkel is mélyítette a szövegekkel való kapcsolatát, aztán az érettségi után egyértelmű volt, hogy magyar szakra menjen. Az OTDK-n Kispál-szövegek kockázatelméleti értelmezésével folytatta, egyetem után viszont már nehezebb volt irodalommal foglalkoznia, mert figyelembe kellett venni az anyagi szempontokat is ‒ így kötött ki Berlinben au pairként, miközben a kortárs líráról szóló disszertációját írta.

Ugyanezt a kockázatelméleti megközelítést Weöres Sándor költészetére is alkalmazta, nagyon izgalmasnak találta, hogy milyen sokféle olvasat kihozható a mitológiai költeményeiből. Kérdés persze, hogy ebben mennyi a tudatosság, de végső soron a nyelv természete olyan, hogy a különböző jelentésrétegek a költő szándékától függetlenül, sőt annak ellenében is felfedezhetők.

Kifejtette számunkra a kockázatelméleti ‒ valójában befogadáselméleti ‒ megközelítését: más olvasatot ad egy szöveg önmagában olvasva, mint ciklusba vagy kötetbe fogva, ahogy a cím jelenléte is hierarchiát teremt a műben. Hosszabb szövegeknél külön érdekes megfigyelni a metaforák szövetét, hogy mennyire kaotikusak vagy rendszerszerűek. Beszéltünk az alanyi és tárgyi líra közötti mesterséges különbségről, és arról is, hogy A vers születése mennyire fedi valójában Weöres mesterségét.

Körbejártuk a kultúrtudományok nyelvhasználatát is, amelyen sokak számonkérik a ködösítő, eltávolító modort, bár szerinte érhető és szükségszerű a tudományban a szigorú szaknyelv használata, és nem kell célja legyen az általános hozzáférhetőség. Ezzel szembeállítva a költői tevékenységre aggatott romantikus ihletfelfogást is górcső alá vettük, mert a tudatos felépítés legalább akkora része az írási folyamatnak, mint az átszellemülés.

Artemisz mesélt az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum, azaz az IGYIC tevékenységéről is, melynek alapító igazgatója. Több hangsúlyos projektjüket említette: az ifjúsági és gyerekirodalmi kritika támogatását, amelynek érdekében létrehozták a Mesecentrum honlapot. Született egy tanártovábbképző programjuk is, amellyel különböző városokba utaznak. Emellett szeretnének a gyerek- és ifjúsági irodalom területén kiinduló adatbázisként is funkcionálni kutatók és szülők számára egyaránt.

Beharangozta az IGYIC induló podkesztjét, melyben Nényei Pállal közösen beszélgetnek az aktuális vendégükkel a gyerekkönyvekről. Aztán beszéltünk a mai gyerekek médiafogyasztási szokásairól, és hogy ezt hogyan lehet az egészséges olvasási szokásokkal összeegyeztetni ‒ szerinte a képernyőn fogyasztott kész tartalom korlátozásával teret lehet adni a gyerekek fantáziájának.

Arra a kérdésre, hogy mit érdemes olvasni, a gyerekköltészet terén felhozta Bertóti Johanna Almából ki, körtébe be című verseskötetét, emellett Kiss Ottó műveit és Szabó T. Anna gyerekvers-fordításait ajánlotta. Arra, hogy mit nem érdemes, pozíciója okán nem mondott neveket, de általánosságban a gügyögő, tartalmi érték nélkül csengő-bongó, unalmasan mimetikus szövegeket javasolja kerülni.

Aztán felolvasta nekünk a Kacér romok című tanulmánykötetének bevezetőjét, majd kidobta az ihletgenerátor kockáit, és közösen megírtuk a Boszi című darabot.

 

Litmusz Műhely · Harmath Artemisz


A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi is az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy ihletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket.