Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (III.)

Fotó: a szerző felvétele

Háztűznézőbe készült, így hát, hogy alkalomhoz illő legyen megjelenése, leporolta régi-régi öltözékeit.  Meg aztán olvasott Kantot és Moritzot, hogy jobban beilleszkedhessen az úri közegbe – aminek az eredménye csak annyi lett, hogy meggyűlölte a paragrafusokat, a késeket és faliórákat.

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (II.)

Fotó: a szerző felvétele

(Legnagyobb tisztelői is csak találgattak. Egyesek azt mondták, feltétlen Borisznak kell lennie, erre mások úgy érveltek, hogy semmiképp nem lehet Borisz, mert az iszákos név, és hősünk kitűnő formában van, épp, ahogy az Andrejek szoktak kinézni. Jómagam egy bizalmasamtól tudtam meg a valós nevét – tehát azt, hogy Arkagyij Pridurovicsnak hívják, s ez vitán felül áll, kérem.) 

Bővebben ...
Próza

Nagy Levente Tamás: Három etűd (I.)

Fotó: a szerző felvétele

És, ahogy az az elbeszélésekben szokott lenni, hogyha látunk egy kis esélyt valaminek a bekövetkezésére, akkor annak okvetlen be is kell következnie: hát Ánya csakhamar kinyitotta kalitkáját, és úgy kisuhant az ablakon, hogy Varvaráéknak felocsúdni sem volt idejük.

Bővebben ...
Költészet

Bordás Máté versei

Fotó: A szerző archívuma.

Ami visszaveri / a fényt, az nem önmaga, hanem az, / amit a fény el tud róla árulni

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Krupp József a Litmusz Műhelyben

Fotó: Litmusz Műhely

Vendégünk volt Krupp József irodalomtudós, klasszika-filológus, kritikus, az ELTE BTK Latin Tanszékének oktatója, aki szerint az irodalom az, ami az olvasás során a saját horizuntonkon megképződik.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

„Mert ezek itt mind / köréd pakolt trópusi / idézőjelek.” – irodalmi folyóiratok szemléje 2024 tavaszán

Montázs: SZIFONline

A felkérés örömén felmarkoltam pár áprilisi, majd májusi lapot, hogy ezúttal nem a könyvtári lapozóban, nem is a boltban helyben fogom olvasni – ünnep, hogy haza is hozhattam mindegyiket. Aztán a felismerés, hogy rosszul emlékeztem, öt helyett hármat szokás szemlézni. Ez kevesebb megírandó szöveget, mégis több fejtörést jelent. Sebaj, kivételesen időben neki is láttam. Az egynapos csúszást persze már csak illemből is el szokás követni mint az „akadémiai viertel”-t. Hát így.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Didaktikus áthallások (fiktív kritika)

Fotó: Litmusz Műhely

Sörény Elek második kötete: csalódás. Ezt az első kötet fényében is megállapíthatjuk, amely még valamelyest reménykeltőnek volt mondható. Bár valóban mondani nem mondta senki, ugyanis nem olvasták sokan.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

mert a szükség nagy úr nagy hajlító hajlítók közt is a legnagyobb

Bővebben ...
Próza

Petrik Iván: A harmadik cím (II. rész)

Fotó: Petrik Máté Benedek

Az ajtó előtt elegáns hölgy állt. Kozák pézsmakucsmát viselt, és vállára csúsztatott afgán bundát, nyakában földöntúli lángok, éles csillanások, a szemérmetlen gazdagság gyémántkövei. A menekülő kis híján meghajolt előtte, de tudta, mert megérezte, hogy ez itt és most valami miatt, amit nem ért, de tud, nem lenne helyénvaló. A hajnalnak sem volt könnyű súlya, friss lehelete, szőke illata. Itt csak megtörtént, megtörtént vele, mint egy háború. 

Bővebben ...
Próza

Petrik Iván: A harmadik cím (I. rész)

Fotó: Petrik Máté Benedek

– A gépezeteket ebben az őrült világban jobban elismerjük, mint az embereket. Ők az igazi hőseink.

– Hagyjál ezzel a tárgyfetisizmussal! Engem a szellem nagyszerűsége érdekel.

Bővebben ...
Költészet

Mechiat Zina versei

Fotó: Kállai Márta / Scolar

Úgy nézel ki, mint Cillian Murphy, / csak a magasságod, a cipőméreted, / és a fogsorod más.

Bővebben ...
Költészet

Ferencz-Nagy Zoltán versei

Fotó: Tordai Alexa

Sohasem érkeztünk meg, / pedig folyton hajnalodott.

Bővebben ...
Fotó: Ferentz Ágnes

Ferentz Anna-Kata a Litmusz Műhelyben

Vendégünk volt Ferentz Anna-Kata, aki szerint az irodalom játék, a játék pedig létszükséglet és nemcsak kikapcsolódás, hanem nagyon is komoly dolog. Tulajdonképpen a játékfelfogás adja a keretet az egész emberi fejlődéshez, a megteremtett szabályrendszerek biztosítják a haladási lehetőségeket.

Persze a játék nem feltétlen könnyed és szórakoztató, éppúgy lehet sötét és nyomasztó is, a fontos az, hogy játékba hozzon. Ebből kiindulva vendégünk ismét vitába állt a kikapcsolódás fogalmával: egy jó mű igenis bekapcsolja a befogadóját, közelebb hozza a saját valóságához, nem szökési lehetőséget ad, hanem perspektívát.

A játék-téma mentén azzal folytattuk, hogy ez a játék nyerhető-e: erről Anna-Kata álláspontja az, hogy a részvétel is felér a győzelemmel, bár hozzátartozik, hogy alapvetően nem egy kompetitív alkat. Azt elismerte, hogy az irodalmárok közti verseny valós, már amennyiben ezt a versenyzők megélik, de ő személy szerint nem verseng senkivel. Ami az irodalmi művek tétjét illeti, ez csak sok olvasás után megfogható, de a sok olvasás következménye a tétek folyamatos emelése is.

Kérdeztük aztán az irodalmi szocializációjáról is: mesélt a kezdeti sepsiszentgyörgyi élményeiről, és arról, hogy álnéven publikált a Cimborában. Majd, amikor 2015-ben egyetemre ment, jelentkezett a Műút Deákpoézis-pályázatára is, amiből publikációi is lettek. Ezután a 2017-es Független Mentorhálózat és mentora, Pollágh Péter segítségével kezdett jobban belefolyni a szociális közegbe, elkezdett műhelyekre járni, új fogásokat tanult, embereket ismert meg, és megírta első kötetét is.

Áttértünk a zenei befolyásokra, aztán elárulta nekünk, hogy írás közben milyen zenéket szokott hallgatni, és mi alapján válogat köztük inspiráció reményében. Beszélt arról, hogy az ének hogyan viszonyul az írói tevékenységéhez, miben közös és miben más a két gyakorlata.

Ráfordultunk aztán a kötetére, amelynek az első ciklusát egy szívszorító pszichológiatörténeti esetre építette: egy kamaszkoráig teljesen elszigetelt és bántalmazott lány történetére, aki sose tanult meg beszélni ‒ ennek a ciklusnak a versei a lány perspektívájából szólalnak meg, hangot adva a kimondhatatlan fájdalmainak. Felhoztuk a verseiben jelenlevő anderseni mesevilág-hatásokat és a direkt kimondások erejét, amire válaszul egy gyerekkori mesekazettáját, a Csilicsali Csalavári Csalavért idézte fel inspiráló műként.

Kérdeztük a Nyúlcipő utáni folytatásról ‒ építi tovább a mesevilágot, kezd belecsúszni a biofíliába, nem is izlandiasan, hanem székelyesen, de nem is népiesen, és leginkább maga igyekszik maradni.

Arra a kérdésre, hogy mit érdemes olvasni, a meséket és a gyerekirodalmat jelölte meg kiindulópontként. Ezen belül megnevezte Lázár Ervint, és az emlegetett Csilicsali Csalavári Csalavért is az olvasandók közé helyezte. Ajánlott egy Marija Morevna és a Halhatatlan című orosz történelmi fantasy regényt is, mielőtt rátért volna a lírai felsorolásra: Pilinszky, Hervay, Babits, Rimbaud, aztán a lírából kilépve Camus, Ionesco, Lucian Blaga, majd a kortárs blokkban Pollágh Péter, Deres Kornélia, Németh Gábor Dávid, Kemény István, aztán a kortárs kereten ismét kívül kerülve Esterházy, Dosztojevszkijtől a Bűn és Bűnhődés, Gogol, Tolsztojtól pedig a Krajcárszonáta.

Az ellenkérdésre, hogy mit nem érdemes, azzal kezdte, hogy ami butít vagy lehoz az életről ‒ ami tényleg kikapcsol, nem pedig be. Nehéz volt viszont példát mondania, mert már a fülszöveg szinopszisából ki szokta szúrni, ha nem érdemes egy könyvvel foglalkoznia. Bevallotta helyette, hogy még nem mert belevágni Wass Albert könyveibe, mert ha kiderül, hogy mi a véleménye róla, konfliktusba hozhatja magát a székelységgel. A kötelezőkre gondolva Jókait és Petőfit sem különösebben szereti, de a tantervvel nem szálltunk most hosszabb vitába.

Felolvasta nekünk Angóra című versét, majd végül rátértünk a játékra. Ezúttal a hozam, a porlasztó, a szuvas, és a csorbul szavakból írtunk egy közös verset, amelynek a Nyáltó címet adtuk.

Litmusz Műhely · Ferentz Anna Kata

A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi is az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy ihletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket.