Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina a Litmusz Műhelyben

Fotó: Simon Bettina

Vendégünk volt Simon Bettina író, költő, művészettörténész, aki szerint a „mi az irodalom?” kérdés maga az irodalom.

Bővebben ...
Költészet

Farkas Arnold Levente versei

Fotó: A szerző archívuma.

hallottalak sírni uram / de a könnyed bizonytal / an bizonytalan minden

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina - Kerber Balázs - Körtesi Márton: Az éjszaka fényszíve

Fotó: Litmusz Műhely

Ömlik belőlem / a malőr, idegesen bámulom a csillárt, / a hátam mögött érzem a fintorgást, / és megtölti az éjszaka kezemben a poharat.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Gergely versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

bárcsaknénik és bezzegbácsik ökoszivárványos szatyraiba / szorult mákszemként hallgatunk 

Bővebben ...
Próza

Palotai Péter: Limbó Hintó

Fotó: Fejes Márton

Most, hogy járműtulajdonossá válok, eldöntöttem, hogy vállalkozni fogok – haladjunk a korral –, és Pityuval közösen csapatjuk majd az utakon. Szóval, modernizálunk. Megyünk az úri negyedbe, szekérrel. Nem is hinné el senki, mi mindent kidobnak a naccságák. Mi meg begyűjtjük, de most már majd ipari mértékben, nem csak úgy kicsiben. A hasznos limlom megy a zsibire, eladjuk. 

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Ideje a megbecsülésnek - Lapszemle irodalmi folyóiratok december és januári lapszámaiból

Montázs: SZIFONline

Talán senki nem vitatja, hogy a magyar irodalmi folyóiratok minősége messze túlszárnyalja azt, amit egyre szűkösebb anyagi támogatottságuk megengedne. Emiatt lapszemlém vélhetően akkor járna el helyesen, ha minden egyes december-januári megjelenést végigvenne. Ez azonban egy jótékony, ám voltaképp megúszós írást eredményezne. Merthogy miután befutott a felkérés e feladat elvégzésére, – hogy a lapszemle ne ,,csak” lapszemle legyen – zsigerből egészen más gondolatok is elkezdtek kavarogni bennem, melyeknek közös pontjaként tűnt fel a talán folyóiratszemlébe nem illő illetlen kérdés, hogy mi az, ami hiányzik?

Bővebben ...
Költészet

Szűcs Anna Emília: a körmök rossz sorrendben nőnek

Fotó: Ladányi Jancsó Jákob

azt hajtogatod, a rosszul megválasztott szavak ölnek, / de szerintünk a jól megválasztottak is

Bővebben ...
Költészet

Majláth Ákos versei

Fotó: Gyéresi Orsolya

A többi mag jó földbe esett. / Szárba szökkent ott a szégyen, / burjánzottak az önvádlás sötétzöld / levelei. Később termést hoztak: / gyomorgörcsöt, értelmetlen alázatot. / Egyik harmincszorost, / másik hatvanszorost, / sőt, volt amelyik százszorost.

Bővebben ...
Fotó: Sándor Kata

Kellerwessel Klaus a Litmusz Műhelyben

Vendégünk volt Kellerwessel Klaus, aki szerint az irodalom ugyanúgy világmegismerési és oktatási forma, mint a tudomány, csak míg a tudomány explicit, addig az irodalom az implicit tudásgyűjtés és -átadás eszköze. Ezzel együtt a tudományban is épp úgy jelen van a művészet, mint a művészetben a tudomány.

Ebből kiindulva körüljártuk a tudományos módszertan mibenlétét, a tudományos axiómák körkörös természetét és költészeti potenciálját, freudi analitikát és arisztotelészi modellt, logikai triplaszaltókat és keretrendszereket. Klaus tudományos és művészeti ágak átjárhatóságáról is beszélt: átjárókról költészet és hipnózis módszertana között, a festészet képiségből fakadó verbalitása és a költészet verbalitásból fakadó képisége között, tudományos és irodalmi nyelv között, valamint eltérő tudományok nyelvei között.

Beszéltünk a Harry Potter világáról, az akkor elképzelt mágia és a mai konkrét technológia párhuzamairól, és hogy J. K. Rowling ilyetén sikere mennyiben a Google előtti kor szellemének volt köszönhető. A technológia varázslatos természetét megéljük a mindennapjainkban, a különbség a roxforti varázsigékhez képest annyi, hogy a technológia alapjául szolgáló tudás megismerhető, explicitté tehető.

Továbbvezetve a gondolatot, felmerült az öntanuló mesterséges intelligencia jövőbeli ereje is, és a potenciál arra, hogy a technológia eltávolodjon az emberi megismerhetőségtől, és gyakorlati mágiává váljon. Aztán visszatértünk az irodalom kérdéskörére, és az első kötetéről, a 77 fejű herceg énekéről kérdeztük Klaust.

Elárulta nekünk, hogy bár a kiadója a drámákra csapott le, az első ingere az volt, hogy telepakolja versekkel is. Ebből viszont túl nagy káosz lett, így maradt a kompromisszum, hogy az elején és a végén egy-egy vers adjon a drámáknak keretet, a többi verset pedig a következő kötetébe száműzte. A két vers között két történelmi dráma: az egyik II. Lipót belga császár kongói népirtó gyarmatosításáról a huszadik század elején, a másik egy 2009-ben bezárt salgótarjáni üveggyár dolgozóiról ‒ mindkét műben központi elem a kommunikációs szakadék fönt és lent között.

Klaus megemlítette, hogy a félretett versek azóta új otthont találtak a Magvetőnél (az Időmérték sorozat sötétkékjére pályázik), és a jövő áprilisi költészetnapon várható a kiadás. Aztán mesélt a salgótarjáni dráma, a Csonka Lili színházi megvalósításáról is: végülis a karanténnak köszönhetően csak egyszer került színpadra a darab, és az is inkább olvasópróbának volt mondható, ezzel együtt örül, hogy ezt is kipipálhatta. Szeretne majd a kötet másik darabjához is társulatot találni, szerinte nagyon underground lenne.

Rátértünk aztán arra a kérdésre, hogy mit érdemes olvasni. Klaus első válasza az volt, hogy olyat olvassunk, ami elfeledteti velünk, hogy olvasunk, olyat, amivel teljesen el tudunk merülni a tudattalanból tudattalanból tartó világképzésben. Aztán hozzátette, hogy olyat is érdemes olvasni, amiről nem tudjuk elfelejteni, hogy olvasunk: a tudatostól tudatosig érő olvasmányok is értékesek, a folyamatos kommentár és szembeszegülés is termékeny tud lenni.
Említette maga részéről az elmerülés kategóriájában a Száz év magányt, a Bűn és bűnhődést, a Varázshegyet és József Attila verseit, a szembeszegülésre pedig felvetette történelmi szörnyetegek manifesztóinak kritikai olvasatát, az elveszettség és elvetemültség jobb megértése érdekében. Arra a kérdésre, hogy ehhez képest mit nem ajánl, belemerült egy kifejtésbe a kihívások, örömök és szorongások, biztonságérzet és közösségi lét természetéről, az olvasmányok terén pedig mindezt úgy tömörítette, hogy ne olvasson senki olyat, amit nem ért és nem lel benne örömet.

Aztán felolvasta nekünk az Óda című versét, majd kidobta az ihletgenerátorral a kitétel, motorhang, kioktat, és anonim szavakat, amiből közösen megírtuk az És a zsemle című szöveget. Végül Balázs, mint mindig, elbúcsúztatta az adást a rituális Kassák-felolvasásával.

Litmusz Műhely · Kellerwessel Klaus

A Litmusz Műhely egy podcast arról, hogy az irodalom ki-kicsodának a micsodája. Kerber Balázs és Körtesi Márton 2016 óta adásról adásra felteszik ugyanazokat a kérdéseket: hogy mi is az irodalom, mit érdemes olvasni, és mit nem, majd pedig felolvasásra, aztán egy ihletgenerátor segítségével közös versírásra invitálják a vendégüket.