Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...

Németh Gábor Dávid gyerekversei

Mikor pislog, egy pillanatra / mindig máshova kerül. / Ezer helyen van egyszerre, / világok közt háborog, / ezer dologba néz bele, / el is fárad hamar. // De álmában csak egy helyen jár, / mindig ugyanott. Tükörfalú / szobában kapirgálja / magát a tapétát.

 

Németh Gábor Dávid 1994-ben született Budapesten. Költő, kritikus. Első verskötete Banán és kutya címmel jelent meg a FISZ gondozásában, 2017-ben.

 

 

Cókmókszedő

 

Mintás szeretne lenni, hogy elnézzék.

Mindent magára szed.

Azt hitte, a viselés ad neki formát.

Magára hívott maszatos nyelveket, tejüveges

varázslókat, púderes monstrumokat és

vattazsákos bűbájt. Legyenek ők a mintái.

Azóta annyira mintás, hogy ő már nincs is,

övé minden szín és forma,

de a legszebbikbe sem tud belefeledkezni.

 

 

Martalóc

 

Martalóc mindent összeszedett,

ami szembejött vele. Olyat is,

amit nem akart. Kastélyokat,

babonaarcokat, átrendeződő bundákat,

hattyútrappolást. Bizsu a világ körülötte.

 

Annyi mindent gyűjtött össze,

mikor magára gondol, rögtön valami más is

eszébe jut, ami nem ő maga.

 

Lassan elfogy a világ, már csak alatta

egy talpalatnyi. Ahogy hajol érte,

lebillen róla, és keringenek összekapaszkodva,

hogy Martalócot a világméretű

hasa le ne húzza.

 

 

Tajtékszemű

 

Mikor pislog, egy pillanatra

mindig máshova kerül.

Ezer helyen van egyszerre,

világok közt háborog,

ezer dologba néz bele,

el is fárad hamar.

 

De álmában csak egy helyen jár,

mindig ugyanott. Tükörfalú

szobában kapirgálja

magát a tapétát.

 

Németh Gábor Dávid