Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Zsolnai György: Nem elérhető

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

írásban maradt a mélység nyaggatása

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

ja csak a békególya / meghozza a kivasalt üres kendőt

Bővebben ...
Próza

Papp-Zakor Ilka: Kirándulás

Fotó: a szerző archívuma

A Kiss-család gesztusait lehetetlen volt viszonozni, tudták a módját, hogyan tromfoljanak rám, bármit is teszek. Életvitelszerűen voltak jók.

Bővebben ...
Próza

Milbacher Róbert: P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Csak Heydte látta a halottat, ő azonban életében nem ismerte Sándort, aki viszont az ő személyleírása alapján felismerni vélte, az nem látta a Heydte említette holttestet.

Bővebben ...
Próza

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Csermely Mátyás: Mégis egy történetbe jutunk - 2025 novemberi, decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett beszerző körök után, mikor megkezdi az olvasást, konstatálja, van jogosultsága ennek a formátumnak is, mert az (össze)olvasás során egy sokkal összetettebb élményt kap, igaz több figyelmet és időt szánt rá. Egyszóval rájön: nem is olyan nagy baj, hogy feleslegesen vett több, ezen szemléhez nem felhasználható folyóiratot, hiszen minden egyes szám más-más felfogásban működik, és ezek a világok remek lehetőséget adnak egy szabadlevegős merülésre a vállalkozó kedvű olvasónak.

Bővebben ...
Költészet

Fellinger Károly versei

Fotó: Görföl Jenő

A szépséges / Perszephoné sikolyát egyedül csak / Hekaté hallja

Bővebben ...
Költészet

Ayhan Gökhan versei

Fotó: Vas Viktória

nem fizettek közös költséget, / kilakoltatták őket.

Bővebben ...
Fotó: Bach Máté/IGYIC

Acsai Roland gyerekversei

A csilpcsalpfüzike / egy kicsit csélcsap: / ugrál oda-ide, // amerre a szél csap. / Elég kicsike, / de az egója szép nagy, // amikor a párját fűzi be.

 

A csörgő

Láttam apával egy érdekeset…
Egy facsemetét, amin egy szarka,
csörgött: mintha a fagyerek

rázta volna ágkezével a csörgőjét. De sajna
gyorsan elrepült, a fácska meg ott maradt,
és elszállt csörgőjét siratta,

azt a fekete-fehér tollasat,
egész kis tócsa gyűlt össze alatta,
az élet néha elég vacak.

A papírsárkány

Tavasszal sárkányt reptettem,
vagy inkább
ő reptetett engem.

Azt mondta, hogy „viszlát!”,
és már fent is volt az égben,
és vele szálltam én is, a kislány,

pedig csak lentről néztem,
onnan csodáltam, ahogyan
szállt szépen,

vidáman és komolyan.
Lángot nem lehelt, nem…
Hisz meggyulladt volna tőle egészen biztosan,

mert papírsárkány volt a szentem,
törékeny és gyenge,
és nagyon szerettem.

Törölte arcát a fellegekbe…


A tavasz csengőhangja


A parkban egy csilpcsalpfüzike
énekel,
és azon tűnődöm, a hidegben fázik-e?

Neki kabát se kell?
Az öltözéssel nem sokat vacakol ott-
hon. Cipőjébe se este, se reggel

nem megy homok.
Ami azt illeti,
nincs túl hosszú és bonyo-

lult éneke neki.
„Csilp-csalp, csilp-csalp” ‒
a világba ezt hirdeti,

a sok levél körülötte, amíg hajt.
S ha elrepül egy másik fára,
vajon maga után hív majd,

hogy legyen hallgatósága?


A csélcsapfüzike

A csilpcsalpfüzike
egy kicsit csélcsap:
ugrál oda-ide,

amerre a szél csap.
Elég kicsike,
de az egója szép nagy,

amikor a párját fűzi be.
Legyen bár fél öt vagy fél hat,
mindig van idő egy üzire.

Ilyen madár a csilpcsalpfüzike.

Acsai Roland (1975) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas, Év könyve-díjas (ifjúsági könyv kategória) író, költő, műfordító, drámaíró. Abonyban nőtt fel, és az ELTE BTK-n diplomázott magyar nyelv és irodalom szakon. 1996 óta publikál, eddig 20 könyve jelent meg, és sok műfordított regénye. 2005-óta írásból, műfordításból él. Két lánya van. Budapesten lakik.