Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...
Költészet

Bán-Horváth Veronika: Tiszta lap

Fotó: Bán-Horváth Attila

Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk.

Bővebben ...
Fotó: a szerző archívuma

Zsupsz

Ambrózia makkot szed a makkfáról. Beleteszi egy kosárba. Ürömlevél fejszét szegez a tölgyfának. Belevág egy szívrepesztőt. A tölgy felrikolt, kérge alól kicsúszkál az élet. Ürömlevél nem hallja. Felkerekedik az arcán egy mosoly, megannyi ideje az első. Hazaviszi a törzset. Ambrózia gödröket ás a dimbecskén.

Az egyik szigeten dimbecske, most ér Ambrózia a tetejére. Előtte makkfa. A másik szigeten dombocska, most jut Ürömlevél a csúcsára. Előtte tölgyfa.
– Ürömlevél! – köszön Ambrózia.
– Hömpf – füstölög Ürömlevél. Kétballábbal kelt. Nála nem süt a nap.
Ambrózia ráhagyja.
– Jó munkát! – kiáltja még.
– Möhömpf – gőzölög Ürömlevél. Ami azt is jelentheti, hogy „jó munkát”. Meg azt is, hogy „möhömpf”.
Ambrózia makkot szed a makkfáról. Beleteszi egy kosárba. Ürömlevél fejszét szegez a tölgyfának. Belevág egy szívrepesztőt.
A tölgy felrikolt, kérge alól kicsúszkál az élet. Ürömlevél nem hallja. Felkerekedik az arcán egy mosoly, megannyi ideje az első. Hazaviszi a törzset.
Ambrózia gödröket ás a dimbecskén.
Ürömlevél napokig otthon marad. Odabent fűrészfog csattog, rá kalapácsfej bólint. Óránként jajkiáltás száll és csurig telt szemeteszsákokat hajít ki egy kékre kalapált kéz.
Ambrózia makkot ültet a gödrökbe.
Ürömlevél egy hétre rá kijön. Arcán űrsötét büszkeség. Csónakot vonszol kötélen, a sziget-ről a tengerbe löki. Belehuppan.
– Zsupsz – ennyit mond.
– Ürömlevél! – búcsúzik Ambrózia. Csordultig van balsejtelemmel, de nem szól többet. Int Ürömlevélnek. Megöntözi ültetvényét.

Az első évben az Ürömlevél nélküli sziget dombocskástól, telizsákostól eltűnik. „Zsupsz” – még ennyit se mond. A helyén olajos tenger morajlik.
Ambrózia fejet csóvál. Vizet locsol, napot szór ültetvényére. Leveles kobakok, ágbogas ka-rok tápászkodnak elő a dimbecskén.

Ürömlevél ismeretlen sziget előtt hányódik. Zord hullám támad. A csónak felcsattan a záto-nyon. Deszkák darabokban, szegek szerteszét.
Ürömlevél vízbe csobban, partra úszik. A part közepén völgy. A völgy közepén fa. Ürömle-vél fejszét ragad. Viszi a döntött fát. Új csónakot fabrikál. Zöldre ütögeti kezét.

Új csónakján ezt is magára hagyja. A sziget zátonyostól, völgyestől: zsupsz.
A helyén bezinszagos ár zúg.

A tizedik évben Ürömlevél hajótörik a tizedik szigeten. Odaútját, mint az űr, csipkézik ten-gerek. Felkenik a part szikláira a kilencedik csónakot.
Ürömlevél feltápászkodik; fejszéje csikorog a kavicsos fövenyen.

Ambrózia utoljára öntözi fáit. Ezután elboldogulnak. Vízért a földhöz járulnak, csóváért a naphoz.
Ambrózia makklombok hűs árnyékába fészkel.

A sokadik évben Ürömlevél temérdek kétségbe esik. A láthatár mind a négy sarkán tengerek zörögnek olajosan. Maradék csónakja körül sötétre cserzett örvények marakodnak. Nem süt semmi. Ürömlevél bőre fagyos.
Zsupsz, ott egy sziget. Talaján égmagas erdő. Ürömlevél lilára lapított kezével evez. Reme-gő lábbal kiszáll.
– Ürömlevél! – köszön valaki.

 

 

Szamosvári Bence 2001 óta dolgozik: magán. (Szeret túlozni.) Megjelenései vannak. Kötete nincs, de lesz.