Jobbra egy csontos arc reszket a tévéfény előtt, / körben vasrudak, aljzat, csövek és levek. // A mamám, akár a szellő, szuszog. / Körötte szaglik a kór.

Frontvonal mögé húzódunk, / hátulról figyeljük, ami még hátra van. / Ezek az utolsó pillanatok / az utolsó nagy széthullás előtt, / mielőtt minden felfordulna és mielőtt / mindenki lépne hátrafelé párat.

semmi baj, nevetve mondogattad, // amikor szentségeltem, mert szétesett, / mert rosszul csináltam, szitkozódtam, / elkészült mégis, végleg, felébredek

Assisi szent Ferenc kriptája esztena / tűzgömböknél szónokolnak a kosok / s minden egyes szóval / egy darabka szarv átvándorol a legközelebbi cseppkőre

vizezett zab kotyog testükben / patáik alatt megkopott út // horpadás a test

pontosabban vannak még leánykák / újlatin és szláv nyelveken viháncolók / de már nem köszöngetnek semmit magázva / drága édesapjuknak és azt sem tudják hogy ez egy múzeum / csak az ölébe ülnek Darányi Ignác földmívelésügyi miniszternek