vannak férfiak akik őzekkel beszélgetnek / akik mellett nem félsz apád árnyékától / vannak akik a huzatban hagyják nedveiket / akik félelem nélkül leszólítanak / akik belefeledkeznek a szavak értelmébe / akik ha bogozgatják szálaikat nem sértik meg a tiédet

A befogadás záróakkordja a megtapasztalás. / A megértés billentyűzet. # Dó-mi-szó. / In toto: kimetszi a tegnapot az idő húsából / Az emlékezet Majd egy processzor hasába ülteti bele. / Cipő, kulcs, ing alatt felejtett pizsama.

és még mindig nem értettem meg, mit / keres a mélyvörös ribizlitál a lábam között, / és mit keresek benne én, / de elmondtam neked apa, te meg csöndben lehúztad a plédet, a nyirkos lepedőt, / amíg én a körmöm alá száradt magokat nézegettem, / majd elővetted a lavórt, amiben engem sosem fürdettél

Most megőröltetünk kiszóratunk formába öntetünk / a mozsár széle is elhalványul / mozsárnak lenni önbeteljesítő jóslat / markodba szeded felaprított rézcsillagait

Ahogy szalad a szál, hangja mindenkinél más / dallamú, oly nehéz definiálni, mint a hang szó eredetét. / A cigaretta úgy ég el, mint az égben / a nazális (fgr. *äŋɜ ’ > m. *äŋg > ég).

kezünk az arcunkra hasonlít, / puffadt, mint a hűtött jonatán, / monoton szürcsöli az időt, / pirosra érik a vegyszerek között. / almaillatú az arcom, ahogy anyáé is, /fogaink alatt roppan a hideg.