Szertefoszlott a virtuális sövény, az idő szavatossága lejárt. Az erdő egy hurrikánt lenyom. A reggeli kifli, akár a hajnali szex, nagyon finom. A hűtőben egy hetes minyon. Itt a színmű. „Heidegger és a gond.” Ma magam olvasom.

A citokinviharban, / ahogyan a lélekből karakter válik / s a hősnő szereplővé vedlik e reggelen, / a tömeg fénylő köpenyét alakjára dobva, / főszerepet terít rá a fény.

lovam lába térdig kopott üveggé őszült hetvenhét hajam / és valami folyton meg akar születni bennem / palotáim mind megcsaltak száz útjaim szertehagytak / cselédjeim elkárhoztak hetvenhét éve nincs mit ennem

A siralomvölgy két végében siralomház. / Köztük legelők, rétek, sok szép és gyógyító / virág. Lovak, félig nyitott karám. A jó levegőn / kövér füvek, a gerendákon szép faragás. / Futkározó gyerekek, mint egy németalföldi / képen.

A másik apával sokat beszélgetnek, határozott a nevetése, jó vele a szeretkezés. / A másik anya csak a háttérből figyel, ritkán javít bele a beszélgetésbe, néha egy pillanatra / átveszi a gyereknevelést. Ő pedig boldog ebben a vendégéletben.

A kukoricagóré / az udvar gótikája. / Templom, a múlté. // Mi hull rá hószitálva?