Lapjaira metszed az embert, / gerincénél összekötöd, / átnyálazod, mint annak a rendje, / te már bontva érkeztél, / nem hagyod, hogy bepiszkolja kezét / Bármi, amit magadnak akarsz.  // És mit ne akarnál magadnak? 

A Görögországban 1967-ben hatalomra került katonai diktatúra / ókori filozófusokat is betiltott. / A tankönyveket is átírták. / „Istent a halak iránt érzett féltő gondoskodás vezérelte, / amikor úgy / döntött, hogy a jég / lebegjen a vízen". / Ez egy kémiakönyvben szerepel. / Most nyár van, más kegyelmek működnek.

Ne gondolj rá, hogy a hidegtől sápadt fodrok gyűlnek / szemed alá, hogy áthallatszik mások éjszakája. Ne gondolj rá, hogy épp most felejtenek / el, amikor valaki épp megszületik, valaki először írja le a k betűt, valaki először érez / benzinillatot, amikor egy író épp megelőzi a korát.

Szertefoszlott a virtuális sövény, az idő szavatossága lejárt. Az erdő egy hurrikánt lenyom. A reggeli kifli, akár a hajnali szex, nagyon finom. A hűtőben egy hetes minyon. Itt a színmű. „Heidegger és a gond.” Ma magam olvasom.

A citokinviharban, / ahogyan a lélekből karakter válik / s a hősnő szereplővé vedlik e reggelen, / a tömeg fénylő köpenyét alakjára dobva, / főszerepet terít rá a fény.

lovam lába térdig kopott üveggé őszült hetvenhét hajam / és valami folyton meg akar születni bennem / palotáim mind megcsaltak száz útjaim szertehagytak / cselédjeim elkárhoztak hetvenhét éve nincs mit ennem