előbb vagy utóbb a bespájzolt napok / a pácolt éjek után várva az áttörésre / a kifutott tej látványa is többletnek minősül 

a zuhanástól menekülni nem lehet, / a tüdő tágul a ritkás levegőben, / lassan éghetővé válik.

Vörös a szemed! / Aha. Neked is. / Benne pihen a lemenő / Közel-Kelet / összes piros vaskonténere, / a te gyomrodban / francia elektro szól, / olyan, mint a buszon / hallgatott lábszagú zene.

Megmutattad a kanapén, hogyan feküdt az utcán látott galamb, milyen testtartást vett fel, milyen pózba vágta a halál: meredt előre csőr és láb, egy test, amelytől elemelkedett a lélek.

elpakolva megszűnik / a honnan halmaza mostantól / minden és sehova / között keresi bolyongási szögét / hamubasült kihűlt megrágott / régenízű látvány az ablakban / fordítva betett filmtekercs

arra gondolsz, most végre elfelejtheted / a halálba terelt nyárfák / gerincroppanásait, a vízbe / hajított lepkék összetapadt szárnyait, / hogy utoljára két éve júliusban / tudtál úgy nézni egy őzre, / hogy nem valakit láttál [vártál] benne