Lélegző tárlat ez a város, / bentről befelé néznek az ablakok. / Többezer tájház között / egyetlen panelsor a lakótelep. / Ötlyukú híd alatt porzik a puszta.

Amikor a másik teste / már elég kemény / és fel tudja állítani, / óvatosan felmászik / rajta. Nem marad / tovább, hogy ottvesszen / az izmok elernyedése / után, a bélsár bűzében. / Fentről egy bottal / megpiszkálja, / mire a másik eldől.

Csodáltam a lovasgaz- / dákat, hogy szekerezés köz- / ben honnan tudják: a ló vizel- / ni kíván?

Nehézvörös lázkeresztek a homlokfalakon, / labilis motívumok rozsdás kapuk rácsain, / sötétségszekvenciák. / Valahol most száz feldíszített elefánt, / világít az éjszakában.

csapkodja őket eső tépi a szél / beborítja a hó dönti őket / a földnek a meleg a fagy / szívja csontjaikból az erőt / ezek meg kártyáznak / benn a meleg söntésben / a csempekályhának vetett háttal

Olyan, akár egy anyaméh, de / csak férfiakat képes kihordani. / Ő magához húz minket az égboltra, / mi csókot nyomunk jéghideg arcára, / magunkba szívjuk temetőszagát, s ő / fehér igáslovak patáinak kopogását / suttogja fülünkbe.