Szentendre. Anyám a nagyszobában könyvel. Düh, hogy elhitette, hogy meghalt. Düh, hogy most helyet kell neki csinálni. Délelőtt, laposan betűző fény, megtörik a számológép kijelzőjén, onnan vág a szemembe, nem látom a számot. Düh, amiért nem látom. Düh, amiért már nem nekem kell látnom, mintha felmentettek volna, mint egy rosszul teljesítő embert. Ébredés. Viaskodik az álmosság és a késztetés.

Madár ültette, hó terhelte borókák. Alacsonyan szálló utasszállítók. A kivégzett forradalmárok emlékművénél nyúl háromszögű nyomai a hóban. A koszorút középre kellett volna tenni. A gödör pereménél elhelyezett állványra tették, pedig az emlékmű alkotója elmondta, hogy aki koszorúzásra vetemedik, az hajoljon a gödör fölé, a gödör fölé kell hajolnia, hogy a pontosan ezerkilencszázötvenhat milliméter magasságú, hatszögletű fekete gránittömb tetejére tehesse a koszorúját.

Érzékeny bőre létrehozott, vedlett, mégis hordja, szájába veszi, / megragadja, elejti, otthagyja: önmagát javítgatja / puha, mesterséges fészekképződményében. / A lámpa mozgásérzékelője nem jön működésbe. / Múzeumban a szenzor üresen kattan, téves riasztás, / mozdulatlan preparátum, egy kis horzsolás. // Menekülne, állattá lenne, vissza a természetbe, / mint Ovidius hősei, de nincs ki végrehajtsa rajta / az átváltozást: nem tud elmenekülni az önmaga / által létrehozott katasztrófa elől.

Kitartóan hajtogatják, kerítést / fonnak és metszenek, mellettük zöldessárga gyep. / Lapul, hogy a fűnyíró kése, ha fölötte pörög, ne érje el. / Aztán kikapcsolják, hogy bekapcsolják a szivattyút, / a slag vége eltűnik egy kisfiúban. Mire azt hinnéd, / szétdurran, kiugrik szájából a cső. Arrébb heves szülő (...) Az ágak nyársain látható néhány / vastagabb, szalonnás levél.

De ha tényleg a fennálló összefüggések / határozzák meg azt is, hogy mely / összefüggések nem állnak fenn, akkor / a föld objektív nehézségétől elszakadni / képes fajok látható öröméből a / röpképtelenség szomorúsága levezethető. / A lemezborítón ezt kéne megjeleníteni.

100 éve oszlott szét a szép. / Egy egyes és két kurva nulla / néz a kastélyunkból kihajolva. / Véres mindhárom mosolya. / Ezek már szlovák szobák, suttogja. // Megpróbált. Hallottam a hangját. / Tölgyhordókban dajkálták.