Kovács Újszászy Péter versei
- Részletek
- Írta: Kovács Újszászy Péter
Összehúzódott a száraz anyagon, / majd kavicsként zuhant a víz alá. / Napról napra fakóbb lett. / Amikor rátaláltam, / kéksége fehérré halványodott.
Összehúzódott a száraz anyagon, / majd kavicsként zuhant a víz alá. / Napról napra fakóbb lett. / Amikor rátaláltam, / kéksége fehérré halványodott.
Az árnyékok mostanában / megnyúlnak és elfogynak reggelente, / amikor melléd bújok melegedni / pont ebben a megállóban.
Egy ember konzerválása nem szórakozás, / de nem is mindig gyászmunka. Evidencia. / Két óvodásmosolyú fiatal egyén halad / hazafelé egy feltúrt utcán, a rájuk /sötétedett nyárban-őszben.
a többi odalent, finom percegés. az óramutatók / haláltusája a műszer elfehéredő pástján, csuklódon: / most lett és leend, s olyan, mintha akkor lenne volt, s legyen volt, úgy akkor.
Ő lett az első, aki észrevett. / Talajt értél benne, / ahogy az első űrszonda egy lakatlan égitesten.
ötven év alatt az égitestek benned messzire kerülnek. / a kajütablakok földi bokrokat tükröznek vissza, / egy futónövény lóg le a tetőről. nem bánod.