- Részletek
levél, amire / nem érkezik viszontüzenet. vég nélkül / telik az idő. kinézek az erkélyablakon. / megnyugtat a látvány. / tündérek. faistenek. / belém ereszkednek, erőszakot tesznek / rajtam. te most épp nem vagy / szavadon fogható. testben zárt / szeretkezéseink. egyébként / pálcikák a fából szün- / telen, szakadatlan. // csak a forgácstól kellett volna védened.
Bővebben ...
- Részletek
történhetett volna minden máshogyan, lehetnék akár / inszeminátor borsodban, afféle ügyeletes isten, operatív / mágiával — mint apám volt. alakulhatott volna így; / nem is gondolkodnék túl sokat, de sem lennének / különösebb emlékeim, csak tenném a dolgom, járnám / a tanyákat, gumicsizma, katéter és hűtött spermafiolák
Bővebben ...
- Részletek
Más már nem is kéne (tőle), / gondolják, csak egy kicsivel több fény, / hogy be lehessen fejezni végre. // Társat cseréltek új problémákhoz, / a gyep fehérlik az orvosoktól, / fű helyett nőnek a bundás virágok, / és tudják, (ő) nem jön vissza többet / fénylő öltönyében, hogy egy csókkal / összefoglalja az igazságot.
Bővebben ...
- Részletek
így lassan szavakat kezdett el / helyettesíteni a lány nevével, először / csak a kötőszavakat, majd az igekötőket, / hogy minden cselekvés az ő irányába / történjen, majd lassan az igéket, / mert minden mozdulatban igazából / ő történik meg, majd a főneveket, / majd mások neveit is, mert minden / arcban az ő arcát és minden ismerősében / az ő jelenlétét kereste, lassan az / összes ismert szavára rátelepedett ez / az egy név
Bővebben ...
- Részletek
-
Írta: Lukács Flóra
Arcuk száztizenkét éve őrzi / aznapi bánatuk. / Testük az izzadság szagát, / bőrük annak a nyárnak színeit, / mozdulataik egy több ezer éve / elveszett, idealizált világ hangulatát. / Eleven húsból, csontból, vérből / akarta megalkotni / modern Árkádia-vízióját. / Meztelen, prostituált fiúk testét használta. / Szicíliai parasztgyerekek, pásztorok / elrajzolt vonásait ékszerekkel / fémekkel, virágokkal lágyította.
Bővebben ...
- Részletek
Nem könnyű megfosztani magunkat / a hazugságtól, ami a beszéd hámja. / A líra már önmagában is minden / természetesnek ellenáll, és az őszinte // rácsodálkozás elől veszi el a helyet. / Ez azonban nem mindig sikerül neki / maradéktalanul. Nem feltétlenül azért, / mintha lehetne őszinteség nélkül is // rácsodálkozni. Inkább az igekötőből / ered a probléma. Róla is lemondhatunk.
Bővebben ...