a bőr csontkeményen / csillogott. felállt a szőre. eleven- / rózsaszín foltokkal telefröcskölve, / mintha leforrázták volna egy bögre szűzhóval. / közben Glass lemeze mozog egy helyben: / le és leüt egy mély, bőrré fakult fehér hangot a zongora testén. / zajtalan, kemény jégzene a puha hó alatt. izzadó szobor, / hangtalan és tiszta. a feszült csendben az izmok elengedik / egymást, ahogy halkan felenged a hártyajég, és megrepedve / széttart. vagy a széthulló húsgörözdök rostjait megelőző / finom mandarinhéjzaj.

Erről a reggelről beszélni úgy, / hogy az holnap is kitartson. / Se célozni, se célozgatni nagyon, mert / megváltozni nem készül, de bárcsak / lehetne több, mint tükröződés. / A zárójelbe tett időszámítással / összeszokni, de kibékülni soha. // Végül nem hívni többé hűségnek /a továbbutat, ha másvalakibe is

a laptopból lógó töltőn telefon, / a kijelzőjén egy komikus meséli, miért pokol az élete, a közönség nagyokat röhög és tapsol, / idáig jutott néhány óra alatt az automatikus lejátszás egy versfelolvasástól, // ez szól, bár néha el-elakad a hang, ha jön egy értesítés / Ingonak a Kelet-Ázsiai tőzsdék, vagy egy levél, VIAGRA CIALIS, / a telefon mellett az ágyon pedig te, / szuszogva alszol, lógó fejjel, nyitott szájjal, ruhástól.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Tócsák, csámcsogó cipő. Elvész a metrószélben a hő, / elfogyasztja a kéket a barna a szerelvény tompa élein. / Magas homlokod bőrszínű sapka, hajad alóla / hang nélkül bomlana ki. Ahogy némán csúszik / egy dzsekin a sál, amit az ajtó becsíp. Az állomást / elmarják, gyűlöld a kocsit. Kenődj el kinn.

aki körömszakadva / kapaszkodik abba, akitől némi / szeretetet érez és zavarba jön, ha / ezt ki is mondják, mert ő erre / képtelen, kimutatni még csak-csak, / néhány tétova gesztussal, de / kimondani a lehetetlennel / határos, mert gályarabos görcs az / egész élete, attól ne kérdezd soha, / miért nem szeretsz?