el kell hagynunk a helyet, / mintha egy ártéri erdőben járnánk / nem szabad megzavarni a távozók vonulását

eldöntöd, hogy többet nem alszol, / amikor álmosodni kezdesz, véresre / harapod a nyelved. a kutyát sohasem / simogatod, de helyette mindig magadat / ütöd, így neveled hűségre. és ő követni / fog, és csaholni, még akkor is, amikor / magatokra gyújtod majd az erdőt

amikor legutóbb találkoztam apával, / végig lent a földön, a kavicsok között / kereste az egykor elgurult szavakat. / egy egész parknyi terült el közöttünk, / vakítóan fehérek, és egyformák egytől egyig

ahova mindig visszatérsz a mindegy

Általában sötétben jutsz az eszembe, / alig tudom kivenni a vonásaidat. / Ilyenkor elképzelem, ahogy kiékeled / magad egy megfelelő hosszúságú / fintorral két arckifejezés pillére közé.

Próbálsz elvonatkoztatni tőle, / párhuzamosokat húzol a kollégium / konyháitól a panelházak tetőteréig: / elmaszatolod az utcákat, a kerteket, és / nem engeded az alakjával összemosni