- Részletek
Komiszabb időket is / átvészeltem már, közölte Kafka állítólag. / Továbbá, hogy sosem hitt / annyira önmagában, mint akkor éppen, / negyvenhárom szeptemberében.
Bővebben ...
- Részletek
-
Írta: Nyerges Gábor Ádám
Mert azért, feltételezem, / milyen szép kis bohóság lehet / egy hiányodtól, mint teli lavórba / ejtett mosdószivacs, jóllakottan // elnehezülő szív mielőbb / megkönnyebbülni vágyása. / Ezt mondják úgy, azt hiszem, / nálam szűkszavúbb férfiak
Bővebben ...
- Részletek
Az erdei tisztást nézték a fák / Útra készen álltak mind / Egy-egy éjjel bódult csillagfényben / Ott hajladoztak megint
Bővebben ...
- Részletek
nincs szó a színre szín a szóra / spirálkarrá pörög az óra
Bővebben ...
- Részletek
Tudom, / hogy te vagy alkonyatkor / a felkopaszodott óriásfenyő / imbolygó csúcsán az a percekig / tartó fekete, / hosszú trilla.
Bővebben ...
- Részletek
amint az ember a sötétben hirtelen arra riad, / hogy nem tudja, hol van. S csupán úgy érzi, mintha / mögötte valaki ülne egy vezetőfülkében, / aki bele-belebóbiskolva is sejti azért még, / hogy merre haladnak.
Bővebben ...