Hírlevél feliratkozás

Keresés

Takács Zsuzsa versei

Komiszabb időket is / átvészeltem már, közölte Kafka állítólag. / Továbbá, hogy sosem hitt / annyira önmagában, mint akkor éppen, / negyvenhárom szeptemberében.

Bővebben ...

Nyerges Gábor Ádám verse

Mert azért, feltételezem, / milyen szép kis bohóság lehet / egy hiányodtól, mint teli lavórba / ejtett mosdószivacs, jóllakottan // elnehezülő szív mielőbb / megkönnyebbülni vágyása. / Ezt mondják úgy, azt hiszem, / nálam szűkszavúbb férfiak

Bővebben ...

Tóth Krisztina verse

Tudom, / hogy te vagy alkonyatkor / a felkopaszodott óriásfenyő / imbolygó csúcsán az a percekig / tartó fekete, / hosszú trilla.

Bővebben ...

Marno János versei

amint az ember a sötétben hirtelen arra riad, / hogy nem tudja, hol van. S csupán úgy érzi, mintha / mögötte valaki ülne egy vezetőfülkében, / aki bele-belebóbiskolva is sejti azért még, / hogy merre haladnak.

Bővebben ...