Amikor először találkoztam / Istennel, / még egészen fiatal volt, / pályája elején, / mondhatni. // Egy házibuliban mutattak / be minket egymásnak, / sokat beszélgettünk aztán / rovarokról – egyikünk se / tudott róluk semmit / (teremtés ide vagy oda) / innen tudtam, hogy / bejövök neki.

kövek egy tátogó gödör szélén / nem ültetsz több növényt a kertbe / harapásnyom a körtén / a teraszra korán árnyék vetül / ez a szerelem sose lesz befejezve / rágcsálod a ceruza végét / mellednek nincs mosolya / leskelő pók vaspánt / kiflivég megkövesedve

Ráijesztenék, hátha elmondja, merre indul. / Hiszen most nappal van, és várják / azok a lélegzetek, amik valaha kimaradtak. / Ilyenkor dönti el, hogy messzire / megy, ha már a zsebében is elfért mindaz, / ami kell hozzá.

A hangosbemondó doboza por, / a rácsozata poros, alul, ahol / a vezeték belemegy, ilyen / nagyon finom, fúrt téglapor pihen, / óra végén dallamcsengő, akkor / kirezeg a lukból néhány szem por, / és a műanyag lambériára / meg a villanykapcsolóra szállva / csillog.

ami van / másé / ami lehet / távoli // az alakzat adott / tartalma nincs // tenyered nem tapint / sárga csillagot / tenyere nem lendül / arcod felé // valamit keresel / valamit ami / épp ott / épp a nyelved hegyén // az előbb még tudtad / de az előbb sötét

nem volt parkolóhely / megálmodtam a verseket de szerepelt bennük egy nő / ezért elfelejtettem mindet / csak mentem de nem tudtam megállni hát hazamentem / később nyugodtam csak meg az esőben aludtam / az eső a testemen kívül esett / mennyi hang mennyi hely