Vagy az egyik bejárattal szemközti ház / földszinti ablakába tett létra, amin fiatal rendőr / mászott be, hogy kihozzon egy több napja halott bácsit. / A hullát nem láttam, siettem a buszhoz, / csak az ácsorgást, hogy nézik a létrán mászó rendőrt. / A szomszéd borisszaképű kocsmáros mesélte utólag, / aki a mi főnökünknek állítólag mindvégig jelentett. / Az utána sokáig kitett öles ELADÓ felirat. / Meg az új család, akik beköltöztek. / Aztán a csokimikulás figurák és később / a nyulak az ablakban.

De nincsenek télen is virágzó fák, / kivételek. Csak történet, folytonos, szakadatlan. / A felfelé hajított kő határtalan, boldog büszkesége. / És tehetetlensége, mikor lefelé zuhan.

Miután kijött, fáradtan pakolni kezdte a cuccait. / Ekkor mesélte el, hogy az íze kedvéért tette

Épp ezért akartam hűvös maradni, / mint fülkét magára záró pilóta. / De alattam nincs Alpok, és nincs East Coast, / csak a folyton feltúrt Ká-Európa.

Két személy ül egy fa alatt, / az egyik én vagyok, / a másikat nem ismerem. / Egy ideje nem szól hozzám. / A hangja mély, de színtelen

úgy hallgatnak, szinte egymáshoz bújva, / hogy lámpásként az Úr mindjárt kifújja / a rőt Krisztus-fejet, s rájuk szakad // a félelem, mert lehet, hogy a Mester / feltámad, de nem onnan jött a reggel / eddig soha, ahol kihunyt a nap