amint az ember a sötétben hirtelen arra riad, / hogy nem tudja, hol van. S csupán úgy érzi, mintha / mögötte valaki ülne egy vezetőfülkében, / aki bele-belebóbiskolva is sejti azért még, / hogy merre haladnak.

ha most lemaradok róla nincsen érv / ami viszontlátásod lehetetlenségét bitorolja / nincsen viszontlátás kölcsönös

Isten szeretett gyerekekkel / játszani. Én is így kezdtem, / mondogatta gyakran / angyalainak. Gyerekfejjel // első játékom a semmi volt.

Vagy az egyik bejárattal szemközti ház / földszinti ablakába tett létra, amin fiatal rendőr / mászott be, hogy kihozzon egy több napja halott bácsit. / A hullát nem láttam, siettem a buszhoz, / csak az ácsorgást, hogy nézik a létrán mászó rendőrt. / A szomszéd borisszaképű kocsmáros mesélte utólag, / aki a mi főnökünknek állítólag mindvégig jelentett. / Az utána sokáig kitett öles ELADÓ felirat. / Meg az új család, akik beköltöztek. / Aztán a csokimikulás figurák és később / a nyulak az ablakban.

De nincsenek télen is virágzó fák, / kivételek. Csak történet, folytonos, szakadatlan. / A felfelé hajított kő határtalan, boldog büszkesége. / És tehetetlensége, mikor lefelé zuhan.

Miután kijött, fáradtan pakolni kezdte a cuccait. / Ekkor mesélte el, hogy az íze kedvéért tette