Hírlevél feliratkozás

Keresés

Vörös István versciklusa

Van, amikor / egy elfáradt lélek 50 évig / egy fában alszik. Máskor / 1000 évig egy kőben. / A napba keveredő lélek / összeég kis gömbbé, / héliumatommá válik, / öregíti a napot.

Bővebben ...

Papp Attila Zsolt versei

Mondják, csak a két saruja maradt / utána, mementóként egy szomszéd / naprendszerből, ő aznap eltűnt / vagy visszatért másik életéhez. / Ellépek a tükörtől, indulok / én is, cipők az előszobában, / kint hó hull. Hosszú megérkezés lesz.

Bővebben ...

Benedek Miklós versciklusa

Azt mondta, azóta van így, amióta megismert. / Előtte csak legyekkel barátkozott. / Én voltam az első, aki nőként bánt vele. / Parókát viselt. / Minden nap verseket olvastam neki. / Egy ideje csak a háborúról beszél. / Ha kérdez, nem válaszolok, csak megsimítom a fejét.

Bővebben ...