Még a harmincat sem töltötte be, amikor hullani kezdett a haja, de soha nem késett a számlákkal, a kis Gézának ötéves koráig olyan jó dolga volt, amilyen őneki sose. Csak az iskolakezdés előtt kezdte bántani, hogy látszik a gyereken, cigány, mint az apja. A Feri tudta, hogy a fiát is utoljára választják majd tesiórán, s hogy mindig ő lesz a kimondatlan gyanúsított, ha eltűnik valamelyik kölyök matchbox autója.

Szenvedett. Távozáskor megpróbálta a meggymaggal meglőni az írót. Gyerekkorában gyakran játszottak így a pajtásaival, most azonban a mag kicsúszott a kezéből. Hülye rétes! – fakadt ki félhangosan, aztán rémülten nézett körül. Valahogy a délután is elszivárgott. Munkája végeztével elbolyongott az anyósáék felé, azt fontolgatta, menjen-e fel, vagy sem.

Milyen volt demokráciában élni, Nyuszy, hogy érezted magad? Jó vooolt, affektálta Nyuszy laposat pislantva, nem nagy meggyőződéssel. Egy ideig így azért el lehet tűrni. Hamiskás mosoly kunkorodott műszája sarkában. Egy kicsit hiányzott a csoki, tette hozzá. Ezen mindenki jót derült. Rikárdó megpaskolta Nyuszy rezgő húsú combját. Jól viseljed magadat, ecsém, ahogy egy vörsztlédihez illik!

Amarilla anyja, Klára néni nem jött el megnézni az albérletünket. Az apja is csak pár lépésnyire jött be a lakásba, csak annyi időre, amíg letette a dobozokat. Tök fölöslegesen rejtettem el a Yoda szobromat. A lakás szerintünk menő, rohadt nagy, külön szobák, nappali, konyha, amit akarsz. Amarilla apja meg csak hümmögött egyet a bejáratból. Kinyaltuk az egészet, hogy egy szava se lehessen, még gyöngyvirágos illatosítót is fújtunk mindenhova. Ahogy letette az egyik dobozt a bejáratnál, valami csörömpölt a dobozon belül.

Az őrszoba pihenőhelyiségében szemébe vág a váratlanul felkapcsolt lámpa. Lendületesen felpattan a műbőrrel bevont deszkapriccsről, nincs értelme az időhúzásnak. Kábán megigazítja a zubbonyát, lábára húzza a bakancsot. Kitámolyog az asztalokkal, padokkal berendezett másik terembe. Az őrszolgálat utolsó váltása következik: világos c4-ről elűzte a sötét figurát, a d5 pontot szeretné elvenni ellenfelétől, hogy szabad kezet kapjon, sötét a kellemetlenül kötő g4 futóra és a d4 támadásra alapozza stratégiáját, de először sáncolnia kell.

Ő is a Káli holtak miatt diszkriminál? Nem, őt már jóval a Káli előtt magamra haragíthattam. Mégis lefeküdtünk volna? Nem ő az a lány, akitől vagy öt éve se szó, se beszéd léptem le hajnalban, és aztán egy e-mail nem sok, annyi sem? És még a telefont sem vettem föl. Olyan fájdalmasan ismerősnek tűnt, ami következhetett volna. Orrbavalója van, nadrágja mindkét térdben kihasítva. Önmagában egyik sem kizáró oka az ismerkedésnek. Őt mégsem ismerem, jövök rá. Az életben sosem láttam. Mindketten megnyugszunk, nem ismerjük egymást, és ha akarnánk is, késő.