Hírlevél feliratkozás

Keresés

Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája (Kiss Lóránt)

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...

Tinkó Máté versei

vajon még emlékszel-e, / hét éve hogy szaladtunk át egymáshoz a legnagyobb télben, / hogy a Szenteste éjjelét együtt tölthessük, / előbb én vittem át az ajándékokat, / aztán te velem visszajöttél, míg szétfagytunk a keményre taposott hóban, / féltékeny volt rám az összes családtagod, a mindened

 

 

Tinkó Máté 1988-ban született Békéscsabán. Költő, kritikus, az ELTE PhD-hallgatója, a FISZ Könyvek szerkesztője. Első kötete Amíg a dolgok rendeződnek címmel látott napvilágot 2014-ben, a FISZ gondozásában.

 

 

Meddőségeim (tavasz)

 

1.

Először a kórház tavánál találkoztunk.

A kiskacsákat etetted. És rögtön ott

felhívtad a figyelmet a szavakra,

amit használsz, a nyelv

varázsát hogy nyeri.

 

2.

„A tavacska szélén a kacsák

legott a nádasba bújnak.”

Én pedig cserébe elmeséltem

a lámpagyújtogató történetét.

 

3.

Nem volt semmilyen más mentőövem,

nem volt vigaszágam, ami segíthetett.

 

4.

Ijedtedben felkiáltottál, hogy „Jaj,

te csacsi, úgy félek én a tűztől.”

Kacagnom kellett volna, de én csak megint

egy hibátlan tájra gondoltam, el is mormoltam

hirtelen a rendező nevét.

 

5.

„A rendező neve viszont olyan télies.”

 

 6.

Éppen ezért voltál te annyira más,

mint a többiek. Pedig körbevettek mennyien

az ápolók és orvosok,  de ha nem jöttél,

csak üres napjaim voltak, ahol elválik

birtokviszonyától a birtokos. A fal szorítása.

 

7.

Mint a koponyatörést követő hét keddje,

vagy szerdán vagy csütörtökön, nem tudom,

burokba zárult az idő, még hittem, hogy a lidérces álom

végén majd komolyabban meghalok, és felültem, és vissza-

zuhantam, és összeizzadtam az ágyat.

 

8.

De pénteken már ügy döntöttem, ha az élőket

még bármivel magamhoz köthetem, ki kell

botorkálnom a tóhoz,  ami éppen most

 

az ablakból, a part szélén, egy angyal arcát tükrözi.

 

 

Meddőségeim (tél)

 

vajon még emlékszel-e,
hét éve hogy szaladtunk át egymáshoz a legnagyobb télben,
hogy a Szenteste éjjelét együtt tölthessük,
előbb én vittem át az ajándékokat,
aztán te velem visszajöttél, míg szétfagytunk a keményre taposott hóban,
féltékeny volt rám az összes családtagod, a mindened,
és az enyéim is furcsán viszonyultak a helyzethez,
de hiszen elválaszthatatlanok voltunk, és árvák,
mint a szép antik szerelmesek,
naivak, mint Daphnisz és Chloé,
aztán te feladtad a naivságodat,
a képzeletedből egyszer csak kivetettél,
azóta én egy ócska burleszkfilmben élek,
csak próbálom megúszni, hogy ne rajtam nevessenek,
és üvöltéssel ne az emlékek verjék fel az utcákat, a várost,
emlékeim révén kipusztítani valaha volt boldogságomat