Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (I. rész)

Fotó: a szerző archívuma

Most viszont belengették, hogy amint a vasúttársaság eltakarítja a személyszállító kocsikat, megint kiírják a pályázatot. Csak a kocsikban a Máltai Szeretetszolgálat pártfogásában hajléktalanok laktak, és amíg ez nem változik, pályázat sincs.

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Eszter: Hívott fél

Fotó: Kovács Gábor

Fekete ruha és csokor, sminket ne. / Ne állj oda a családhoz

Bővebben ...
Fotó: Bach Máté/IGYIC

Acsai Roland versei

Hogy itt lakom, húsz éve tán, / sok történt meg énvelem. / Sok év eljött, majd messze szállt, / rájuk csak emlékezem.

A FENYŐRIGÓK DALÁRÓL

 

A februári dallam,

    mit pár rigó fütyül,

szüremkedik be halkan,

    a kávém míg kihűl.

 

Eső infúziója

    csepeg a föld felé,

elmúlik téli kóma,

    közel az ébredés.

 

Tobozban ott a holnap,

    virágban ott a méz,

fenyőrigók dalolnak ‒

    szárnyuk már útra kész.

 

MIT ÜZEN

(Himfy-strófákban)

 

Napfény futja be a konyhát

    az első emeleten,

velünk szemben egy nagyobb ház,

    felébredt a gyerekem.

Együtt nézünk ki az útra,

    keresztül az ablakon,

együtt nézünk ki a múltra,

    a jelenre sem vakon.

Együtt nézünk a jövőbe,

neki több év jut belőle,

    mint amennyi jár nekem ‒

    nézünk át az üvegen.

 

Johanna is négyéves már,

    vagyis éppen, hogy csak négy.

Engem néz most ez a szempár,

    feleségem alszik még.

Ez a csend most a hétvégi,

    mindjárt indul a piac.

Ez az ég itt nem a téli,

    odakint vár a tavasz.

Az évszakok jönnek-mennek,

és hajnala lesz az estnek,

    jól tudom azt, hogy így van,

    ha hívtam, ha nem hívtam.

 

Szellőztetni az ablakot

    néhány percre kinyitjuk.

Sok madárcsőr kint zsivajog,

    régen tudom a titkuk.

Hogy itt lakom, húsz éve tán,

    sok történt meg énvelem.

Sok év eljött, majd messze szállt,

    rájuk csak emlékezem.

Odalent pár kutya sétál,

történt olyan, ami még fáj,

    történt olyan, ami nem ‒

    az új tavasz mit üzen?

 

 Acsai Roland (1975) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas, Év könyve-díjas (ifjúsági könyv kategória) író, költő, műfordító, drámaíró. Abonyban nőtt fel, és az ELTE BTK-n diplomázott magyar nyelv és irodalom szakon. 1996 óta publikál, eddig 20 könyve jelent meg, és sok műfordított regénye. 2005-óta írásból, műfordításból él. Két lánya van. Budapesten lakik.