Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Csermely Mátyás: Mégis egy történetbe jutunk - 2025 novemberi, decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett beszerző körök után, mikor megkezdi az olvasást, konstatálja, van jogosultsága ennek a formátumnak is, mert az (össze)olvasás során egy sokkal összetettebb élményt kap, igaz több figyelmet és időt szánt rá. Egyszóval rájön: nem is olyan nagy baj, hogy feleslegesen vett több, ezen szemléhez nem felhasználható folyóiratot, hiszen minden egyes szám más-más felfogásban működik, és ezek a világok remek lehetőséget adnak egy szabadlevegős merülésre a vállalkozó kedvű olvasónak.

Bővebben ...
Költészet

Fellinger Károly versei

Fotó: Görföl Jenő

A szépséges / Perszephoné sikolyát egyedül csak / Hekaté hallja

Bővebben ...
Költészet

Ayhan Gökhan versei

Fotó: Vas Viktória

nem fizettek közös költséget, / kilakoltatták őket.

Bővebben ...
Próza

Szöllősi Tamás: Űrutazás

Fotó: a szerző archívuma

Nem válaszoltam, csak ösztönösen gyorsabban kezdtem tekerni. Ujjaim ráfeszültek a kormányra, és már nem volt idő gondolkodni. Éreztem, hogy a kerék alatt recsegnek a kövek, a pedál szinte perzselte a talpam. Ervin nem csak gyors, hanem vakmerő is volt.

Bővebben ...
Költészet

Katona Ágota versei

Fotó: Tinordi-Karvaly Bence

A halovány Európában / fogynak a színek

Bővebben ...
Próza

Bánfi Veronika: A telhetetlen

Fotó: a szerző archívuma

Körbenézek a rozsdamentes acéltermékeknél, de azt hiszem, nem illik csontozókést tenni a fa alá. Nem is kockázatmentes, ha számításba vesszük a karácsonyi ebédek feszült hangulatát.

Bővebben ...
Költészet

Zudor Boglárka versei

Fotó: Sárvári Géza

A pekándiós latte / És Karády a kedvence

Bővebben ...
Műfordítás

Tess Gallagher versei (f. Lauer Péter)

Fotó: Morella Muñoz-Tebar T.

A vizsgálat szerint 13 %-kal / gyengébben pumpál a szív

Bővebben ...
Próza

Haramza Kristóf: Fogadás

Fotó: a szerző archívuma

Nem akartam elhinni, hogy ennyire beszariak. Abban volt igazság persze, hogy ettől a Korpától, ha iszik, sok minden kitelik. Mégis kíváncsi voltam. Ha nem provokáljuk, nem itatjuk és figyelünk rá, miért ne lehetne vele józanul diskurálni?

Bővebben ...

Lázár Bence András versei

Egy kerülőút: ablakok és komoly / kapualjak nélkül. Mert te ebben / vagy a legjobb. Mint egy vihar, / eső nélkül. // De könnyebb lenne kikerülni / téged. Úgy, ahogy vagy. Így. / Eső nélkül. Hiszen az ablakokban / én is tükröződőm, hiszen a kapualjakban / én is ott vagyok. // Könnyű lenne kikerülni téged. / Úgy, ahogy vagy. Így.

 

 

Lázár Bence András 1989-ben született Szegeden. Faludy-díjas költő. Orvos. Legutóbbi kötete Kezdődjön ezzel címmel 2015-ben jelent meg a Prae.hu-Palimpszeszt Kiadónál. Tagja a JAK-nak és a FISZ-nek. Jelenleg negyedik verseskötetén és első kisregényén dolgozik.

 

 

Lánykérés

 

Amikor a kibomló szirmokra

gondolok egy halottnak hitt

ág csendesre száradt ágaiból.

 

Amikor a hétköznapok nehéz

párnáira és paplanjaira egy

önfeledtnek hazudott éjszaka után.

 

Amikor elkezdek számolni újra.

 

Magamban. Hogy akkor ebben most

a te hajszálaid, hogy akkor ez most

a te pizsamád és fehérneműid,

hogy akkor most szimplán

 

mi a faszt kezdjek a ténnyel,

hogy nem tudok a végére,

a végedre érni.

 

Mert elvesztem a kibomló szirmok

között, a halottnak vélt hétköznapok

önfeledt hazugságaiban, amiben én

vagyok a legcsendesebb, mert várok.

 

Hogy kimond.

Várom, hogy mondd ki.

Hogy nem tudsz a végére,

hogy nem tudsz a végemre érni,

hogy velem se, akárhogy,

akárhogy számolsz.

 

 

Eső nélkül

 

Egy kerülőút: ablakok és komoly

kapualjak nélkül. Mert te ebben

vagy a legjobb. Mint egy vihar,

eső nélkül.

 

De könnyebb lenne kikerülni

téged. Úgy, ahogy vagy. Így.

Eső nélkül. Hiszen az ablakokban

én is tükröződőm, hiszen a kapualjakban

én is ott vagyok.

 

Könnyű lenne kikerülni téged.

Úgy, ahogy vagy. Így. Mert te

ebben vagy a legjobb. Elhallgatni.

Kimondani. Újra elhallgatni.

 

Egy kerülőút:

lábnyomok és suttogások nélkül.

 

Én meg abban. Hogy ablakot török

szilánkjaira, hogy kapualjat

képzelek otthonnak. Hogy kiállok

egy teraszra, és elhiszem, hogy

most vihar van, eső nélkül.

 

De aztán egy bekötőút, egy késődélután,

aztán a nagy hallgatásban, aztán egészen

nélküled, aztán lassan tényleg

esni kezd.

 

 

Óda

 

Nem tudom mit jelent

pontosan, ha véletlen

Európa összes partjába

most vihar szakad, amiben

végtére is te vagy,

 

a meleg déli szél,

a meleg déli szél

hullámaiban az orkán,

ahogy olíva fényes hajad,

olíva fényes marad,

amiben végtére is te vagy,

 

a recsegő sószemek,

a recsegő sószemek

magjaiban a kristály képlete,

pontosra tűzdelt csontjaid,

pontosra tűzdelt rostjai,

amiben végtére is te vagy,

 

a vizek verdesése,

a vizek verdesése,

de elnyelsz lassan és biztosan,

 

hiszen végtére is te vagy

Európa összes világából,

ami világodból világomba

szakadt.