Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Lázár Bence András versei

Egy kerülőút: ablakok és komoly / kapualjak nélkül. Mert te ebben / vagy a legjobb. Mint egy vihar, / eső nélkül. // De könnyebb lenne kikerülni / téged. Úgy, ahogy vagy. Így. / Eső nélkül. Hiszen az ablakokban / én is tükröződőm, hiszen a kapualjakban / én is ott vagyok. // Könnyű lenne kikerülni téged. / Úgy, ahogy vagy. Így.

 

 

Lázár Bence András 1989-ben született Szegeden. Faludy-díjas költő. Orvos. Legutóbbi kötete Kezdődjön ezzel címmel 2015-ben jelent meg a Prae.hu-Palimpszeszt Kiadónál. Tagja a JAK-nak és a FISZ-nek. Jelenleg negyedik verseskötetén és első kisregényén dolgozik.

 

 

Lánykérés

 

Amikor a kibomló szirmokra

gondolok egy halottnak hitt

ág csendesre száradt ágaiból.

 

Amikor a hétköznapok nehéz

párnáira és paplanjaira egy

önfeledtnek hazudott éjszaka után.

 

Amikor elkezdek számolni újra.

 

Magamban. Hogy akkor ebben most

a te hajszálaid, hogy akkor ez most

a te pizsamád és fehérneműid,

hogy akkor most szimplán

 

mi a faszt kezdjek a ténnyel,

hogy nem tudok a végére,

a végedre érni.

 

Mert elvesztem a kibomló szirmok

között, a halottnak vélt hétköznapok

önfeledt hazugságaiban, amiben én

vagyok a legcsendesebb, mert várok.

 

Hogy kimond.

Várom, hogy mondd ki.

Hogy nem tudsz a végére,

hogy nem tudsz a végemre érni,

hogy velem se, akárhogy,

akárhogy számolsz.

 

 

Eső nélkül

 

Egy kerülőút: ablakok és komoly

kapualjak nélkül. Mert te ebben

vagy a legjobb. Mint egy vihar,

eső nélkül.

 

De könnyebb lenne kikerülni

téged. Úgy, ahogy vagy. Így.

Eső nélkül. Hiszen az ablakokban

én is tükröződőm, hiszen a kapualjakban

én is ott vagyok.

 

Könnyű lenne kikerülni téged.

Úgy, ahogy vagy. Így. Mert te

ebben vagy a legjobb. Elhallgatni.

Kimondani. Újra elhallgatni.

 

Egy kerülőút:

lábnyomok és suttogások nélkül.

 

Én meg abban. Hogy ablakot török

szilánkjaira, hogy kapualjat

képzelek otthonnak. Hogy kiállok

egy teraszra, és elhiszem, hogy

most vihar van, eső nélkül.

 

De aztán egy bekötőút, egy késődélután,

aztán a nagy hallgatásban, aztán egészen

nélküled, aztán lassan tényleg

esni kezd.

 

 

Óda

 

Nem tudom mit jelent

pontosan, ha véletlen

Európa összes partjába

most vihar szakad, amiben

végtére is te vagy,

 

a meleg déli szél,

a meleg déli szél

hullámaiban az orkán,

ahogy olíva fényes hajad,

olíva fényes marad,

amiben végtére is te vagy,

 

a recsegő sószemek,

a recsegő sószemek

magjaiban a kristály képlete,

pontosra tűzdelt csontjaid,

pontosra tűzdelt rostjai,

amiben végtére is te vagy,

 

a vizek verdesése,

a vizek verdesése,

de elnyelsz lassan és biztosan,

 

hiszen végtére is te vagy

Európa összes világából,

ami világodból világomba

szakadt.