Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Dominika versei

Fotó: A szerző archívuma

Egy megfeszülő mellkas alatt él

Bővebben ...
Próza

Szirmai Panni: Szembogár

Fotó: a szerző archívuma

Zorka négyévesen látott egy vak koldust a piac mellett térdelni, a szemgolyója helyén fehér köd gomolygott. Látás helyett kenyérérét és aprópénzért rimánkodott.

Bővebben ...
Próza

Süveg Szilvia: G-string

Fotó: a szerző archívuma

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...
Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Days Past Ovulation

Fotó: a szerző archívuma

Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak.

Bővebben ...
Műfordítás

Thomas Pynchon (f. Greskovits Endre): Ellenfényben

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn.

Bővebben ...

Lázár Bence András versei

Egy kerülőút: ablakok és komoly / kapualjak nélkül. Mert te ebben / vagy a legjobb. Mint egy vihar, / eső nélkül. // De könnyebb lenne kikerülni / téged. Úgy, ahogy vagy. Így. / Eső nélkül. Hiszen az ablakokban / én is tükröződőm, hiszen a kapualjakban / én is ott vagyok. // Könnyű lenne kikerülni téged. / Úgy, ahogy vagy. Így.

 

 

Lázár Bence András 1989-ben született Szegeden. Faludy-díjas költő. Orvos. Legutóbbi kötete Kezdődjön ezzel címmel 2015-ben jelent meg a Prae.hu-Palimpszeszt Kiadónál. Tagja a JAK-nak és a FISZ-nek. Jelenleg negyedik verseskötetén és első kisregényén dolgozik.

 

 

Lánykérés

 

Amikor a kibomló szirmokra

gondolok egy halottnak hitt

ág csendesre száradt ágaiból.

 

Amikor a hétköznapok nehéz

párnáira és paplanjaira egy

önfeledtnek hazudott éjszaka után.

 

Amikor elkezdek számolni újra.

 

Magamban. Hogy akkor ebben most

a te hajszálaid, hogy akkor ez most

a te pizsamád és fehérneműid,

hogy akkor most szimplán

 

mi a faszt kezdjek a ténnyel,

hogy nem tudok a végére,

a végedre érni.

 

Mert elvesztem a kibomló szirmok

között, a halottnak vélt hétköznapok

önfeledt hazugságaiban, amiben én

vagyok a legcsendesebb, mert várok.

 

Hogy kimond.

Várom, hogy mondd ki.

Hogy nem tudsz a végére,

hogy nem tudsz a végemre érni,

hogy velem se, akárhogy,

akárhogy számolsz.

 

 

Eső nélkül

 

Egy kerülőút: ablakok és komoly

kapualjak nélkül. Mert te ebben

vagy a legjobb. Mint egy vihar,

eső nélkül.

 

De könnyebb lenne kikerülni

téged. Úgy, ahogy vagy. Így.

Eső nélkül. Hiszen az ablakokban

én is tükröződőm, hiszen a kapualjakban

én is ott vagyok.

 

Könnyű lenne kikerülni téged.

Úgy, ahogy vagy. Így. Mert te

ebben vagy a legjobb. Elhallgatni.

Kimondani. Újra elhallgatni.

 

Egy kerülőút:

lábnyomok és suttogások nélkül.

 

Én meg abban. Hogy ablakot török

szilánkjaira, hogy kapualjat

képzelek otthonnak. Hogy kiállok

egy teraszra, és elhiszem, hogy

most vihar van, eső nélkül.

 

De aztán egy bekötőút, egy késődélután,

aztán a nagy hallgatásban, aztán egészen

nélküled, aztán lassan tényleg

esni kezd.

 

 

Óda

 

Nem tudom mit jelent

pontosan, ha véletlen

Európa összes partjába

most vihar szakad, amiben

végtére is te vagy,

 

a meleg déli szél,

a meleg déli szél

hullámaiban az orkán,

ahogy olíva fényes hajad,

olíva fényes marad,

amiben végtére is te vagy,

 

a recsegő sószemek,

a recsegő sószemek

magjaiban a kristály képlete,

pontosra tűzdelt csontjaid,

pontosra tűzdelt rostjai,

amiben végtére is te vagy,

 

a vizek verdesése,

a vizek verdesése,

de elnyelsz lassan és biztosan,

 

hiszen végtére is te vagy

Európa összes világából,

ami világodból világomba

szakadt.