Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...

Peer Krisztián verse

Az Okos Holló nem adja fel: / kiszámolja, hogyan volt lehetséges, / és kísérletképp újra felrepül. // Ezt még egyszer nem csinálom veled végig - / szólt, meglátva a gipszem, és utcára tett, / hogy örökké szeressem, az akkori csajom. // Ugráltattam már hat hétig törött térddel. / Megtanult repülni.

 

(Bielik István felvétele)

 

Peer Krisztián 1974-ben született Dorogon. Költő, dramaturg. Legutóbbi kötete 42 címmel látott napvilágot a Jelenkor Kiadó gondozásában 2017-ben. 2016-ban Füst Milán-díjban részesült.

 

 

Negyvennégy év baleset

 

Ki engedett biciklire szállni?

Táncoslányok rögzítették a bokám!

Ragtapatapasztaragtapatapasz!

Harmadnap bebicegtem az Ügyeletre.

 

„Örüljön, hogy nem kell levágni, barátom!

Mondja meg a hölgyeknek,

akik ilyen ügyesen elszorították a keringését,

hogy nem a szalagja sérült, hanem a bokacsontja tört –

látja?!

 

Hívhatja is őket, mert haza már nem vezethet így.

Ja, hogy maga gyalog jött?

Jó magas lehet a fájdalomküszöbe.”

Uram, szólt az urológus:

Önnek hatalmas fasza van!

 

Okos holló nem tud repülni.

Gyorsítasz, hogy ne veszítsd el az egyensúlyodat.

Jön szembe a Demszky-karó.

Képes vagy nekimenni?

A tudás a ludas.

 

Száz méter addig.

Másfél mellette.

Az utolsó pillanatban elrántja a kormányt

a pánik – te csak a bábja vagy.

 

Visszaülsz a nyeregbe,

mert lépni fáj.

 

Az Okos Holló egy Bobo-képregényben szerepelt

a húgom gyerekkorában –

méltóságomon aluli élvezet,

pihentető olvasás.

 

Egyedül inkább nem gondolkodom,

magam előtt minek játsszam az okos fiút.

Honnan tudnám, hogy viselkedik magában egy okos.

„Mert úgy hullik alá a madár az égből,

mint a gyalogkakukk magára eszmélő prérifarkasa” –

a versírás még megy, ha semmi más.

 

Az Okos Holló nem adja fel:

kiszámolja, hogyan volt lehetséges,

és kísérletképp újra felrepül.

 

„Ezt még egyszer nem csinálom veled végig” –

szólt, meglátva a gipszem, és utcára tett,

hogy örökké szeressem, az akkori csajom.

 

Ugráltattam már hat hétig törött térddel.

Megtanult repülni –