Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

Bővebben ...
Műfordítás

Andrei Dósa (f. Horváth Benji): Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség

Fotó: Veronica Ștefăneț

Igyekszem a lehető legokésabban hozzáállni a nőkhöz, még ha nagyrészt nőgyűlölő és szexista klisék sorozatába csúszik is bele az agyam. Mindenféle disznó vicceken nőttem fel, amelyeknek a főszereplői Móricka és Bulă voltak. Gyakran éreztem kísértést, hogy mint a viccben Bulă, azt mondjam a barátnőimnek, tetszik, ahogy gondolkodsz.

Bővebben ...
Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...

Peer Krisztián verse

Az Okos Holló nem adja fel: / kiszámolja, hogyan volt lehetséges, / és kísérletképp újra felrepül. // Ezt még egyszer nem csinálom veled végig - / szólt, meglátva a gipszem, és utcára tett, / hogy örökké szeressem, az akkori csajom. // Ugráltattam már hat hétig törött térddel. / Megtanult repülni.

 

(Bielik István felvétele)

 

Peer Krisztián 1974-ben született Dorogon. Költő, dramaturg. Legutóbbi kötete 42 címmel látott napvilágot a Jelenkor Kiadó gondozásában 2017-ben. 2016-ban Füst Milán-díjban részesült.

 

 

Negyvennégy év baleset

 

Ki engedett biciklire szállni?

Táncoslányok rögzítették a bokám!

Ragtapatapasztaragtapatapasz!

Harmadnap bebicegtem az Ügyeletre.

 

„Örüljön, hogy nem kell levágni, barátom!

Mondja meg a hölgyeknek,

akik ilyen ügyesen elszorították a keringését,

hogy nem a szalagja sérült, hanem a bokacsontja tört –

látja?!

 

Hívhatja is őket, mert haza már nem vezethet így.

Ja, hogy maga gyalog jött?

Jó magas lehet a fájdalomküszöbe.”

Uram, szólt az urológus:

Önnek hatalmas fasza van!

 

Okos holló nem tud repülni.

Gyorsítasz, hogy ne veszítsd el az egyensúlyodat.

Jön szembe a Demszky-karó.

Képes vagy nekimenni?

A tudás a ludas.

 

Száz méter addig.

Másfél mellette.

Az utolsó pillanatban elrántja a kormányt

a pánik – te csak a bábja vagy.

 

Visszaülsz a nyeregbe,

mert lépni fáj.

 

Az Okos Holló egy Bobo-képregényben szerepelt

a húgom gyerekkorában –

méltóságomon aluli élvezet,

pihentető olvasás.

 

Egyedül inkább nem gondolkodom,

magam előtt minek játsszam az okos fiút.

Honnan tudnám, hogy viselkedik magában egy okos.

„Mert úgy hullik alá a madár az égből,

mint a gyalogkakukk magára eszmélő prérifarkasa” –

a versírás még megy, ha semmi más.

 

Az Okos Holló nem adja fel:

kiszámolja, hogyan volt lehetséges,

és kísérletképp újra felrepül.

 

„Ezt még egyszer nem csinálom veled végig” –

szólt, meglátva a gipszem, és utcára tett,

hogy örökké szeressem, az akkori csajom.

 

Ugráltattam már hat hétig törött térddel.

Megtanult repülni –