Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Puskás Panni: Szép, akkor is (regényrészlet)

Fotó: Valuska Gábor

Vagy tarthatnának egy nyilvános kivégzést az egyetem kertjében, ahol tőlem, meg a hozzám hasonló méltatlanul sokat élt oktatóktól egy füst alatt megszabadulhatnának. Nevünket pedig egy emléktábla őrizné az alma mater falán: itt nyugszanak egyetemünk legfölöslegesebb tanárai, akik arra sem voltak képesek, hogy időben elpatkoljanak. Legyen könnyű nekik a föld!

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben ...
Műfordítás

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Fotó: Roman Lusser

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben ...
Költészet

Murányi Zita versei

Fotó: A szerző archívuma

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold versei

Fotó: Kelemen Kinga

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben ...
Próza

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Fotó: Takács Borisz

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben ...
Műfordítás

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Fotó: Luis Mora

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben ...
Próza

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Fotó: a szerző archívuma

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben ...
Költészet

Kátai Boróka versei

Fotó: Kátai Judit

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben ...
Költészet

Debreczy Csenge Kata versei

Fotó: Buzás Norbert

szüretel a szív a fiú szemekből, / hogy aztán túlélje a visszautasítást / a munkahelyen, az utcán, a moziban

Bővebben ...
Költészet

Kormányos Ákos: Víz és vér 5

Fotó: Kormányos Gergő

Két ápoló tart ülő-magzatpózban, / a csigolyáim közötti rés így picivel megnő

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)

Fotó: a szerző archívuma

A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.

Bővebben ...

Peer Krisztián verse

Az Okos Holló nem adja fel: / kiszámolja, hogyan volt lehetséges, / és kísérletképp újra felrepül. // Ezt még egyszer nem csinálom veled végig - / szólt, meglátva a gipszem, és utcára tett, / hogy örökké szeressem, az akkori csajom. // Ugráltattam már hat hétig törött térddel. / Megtanult repülni.

 

(Bielik István felvétele)

 

Peer Krisztián 1974-ben született Dorogon. Költő, dramaturg. Legutóbbi kötete 42 címmel látott napvilágot a Jelenkor Kiadó gondozásában 2017-ben. 2016-ban Füst Milán-díjban részesült.

 

 

Negyvennégy év baleset

 

Ki engedett biciklire szállni?

Táncoslányok rögzítették a bokám!

Ragtapatapasztaragtapatapasz!

Harmadnap bebicegtem az Ügyeletre.

 

„Örüljön, hogy nem kell levágni, barátom!

Mondja meg a hölgyeknek,

akik ilyen ügyesen elszorították a keringését,

hogy nem a szalagja sérült, hanem a bokacsontja tört –

látja?!

 

Hívhatja is őket, mert haza már nem vezethet így.

Ja, hogy maga gyalog jött?

Jó magas lehet a fájdalomküszöbe.”

Uram, szólt az urológus:

Önnek hatalmas fasza van!

 

Okos holló nem tud repülni.

Gyorsítasz, hogy ne veszítsd el az egyensúlyodat.

Jön szembe a Demszky-karó.

Képes vagy nekimenni?

A tudás a ludas.

 

Száz méter addig.

Másfél mellette.

Az utolsó pillanatban elrántja a kormányt

a pánik – te csak a bábja vagy.

 

Visszaülsz a nyeregbe,

mert lépni fáj.

 

Az Okos Holló egy Bobo-képregényben szerepelt

a húgom gyerekkorában –

méltóságomon aluli élvezet,

pihentető olvasás.

 

Egyedül inkább nem gondolkodom,

magam előtt minek játsszam az okos fiút.

Honnan tudnám, hogy viselkedik magában egy okos.

„Mert úgy hullik alá a madár az égből,

mint a gyalogkakukk magára eszmélő prérifarkasa” –

a versírás még megy, ha semmi más.

 

Az Okos Holló nem adja fel:

kiszámolja, hogyan volt lehetséges,

és kísérletképp újra felrepül.

 

„Ezt még egyszer nem csinálom veled végig” –

szólt, meglátva a gipszem, és utcára tett,

hogy örökké szeressem, az akkori csajom.

 

Ugráltattam már hat hétig törött térddel.

Megtanult repülni –