Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...

Peer Krisztián verse

Az Okos Holló nem adja fel: / kiszámolja, hogyan volt lehetséges, / és kísérletképp újra felrepül. // Ezt még egyszer nem csinálom veled végig - / szólt, meglátva a gipszem, és utcára tett, / hogy örökké szeressem, az akkori csajom. // Ugráltattam már hat hétig törött térddel. / Megtanult repülni.

 

(Bielik István felvétele)

 

Peer Krisztián 1974-ben született Dorogon. Költő, dramaturg. Legutóbbi kötete 42 címmel látott napvilágot a Jelenkor Kiadó gondozásában 2017-ben. 2016-ban Füst Milán-díjban részesült.

 

 

Negyvennégy év baleset

 

Ki engedett biciklire szállni?

Táncoslányok rögzítették a bokám!

Ragtapatapasztaragtapatapasz!

Harmadnap bebicegtem az Ügyeletre.

 

„Örüljön, hogy nem kell levágni, barátom!

Mondja meg a hölgyeknek,

akik ilyen ügyesen elszorították a keringését,

hogy nem a szalagja sérült, hanem a bokacsontja tört –

látja?!

 

Hívhatja is őket, mert haza már nem vezethet így.

Ja, hogy maga gyalog jött?

Jó magas lehet a fájdalomküszöbe.”

Uram, szólt az urológus:

Önnek hatalmas fasza van!

 

Okos holló nem tud repülni.

Gyorsítasz, hogy ne veszítsd el az egyensúlyodat.

Jön szembe a Demszky-karó.

Képes vagy nekimenni?

A tudás a ludas.

 

Száz méter addig.

Másfél mellette.

Az utolsó pillanatban elrántja a kormányt

a pánik – te csak a bábja vagy.

 

Visszaülsz a nyeregbe,

mert lépni fáj.

 

Az Okos Holló egy Bobo-képregényben szerepelt

a húgom gyerekkorában –

méltóságomon aluli élvezet,

pihentető olvasás.

 

Egyedül inkább nem gondolkodom,

magam előtt minek játsszam az okos fiút.

Honnan tudnám, hogy viselkedik magában egy okos.

„Mert úgy hullik alá a madár az égből,

mint a gyalogkakukk magára eszmélő prérifarkasa” –

a versírás még megy, ha semmi más.

 

Az Okos Holló nem adja fel:

kiszámolja, hogyan volt lehetséges,

és kísérletképp újra felrepül.

 

„Ezt még egyszer nem csinálom veled végig” –

szólt, meglátva a gipszem, és utcára tett,

hogy örökké szeressem, az akkori csajom.

 

Ugráltattam már hat hétig törött térddel.

Megtanult repülni –