Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Átkeretezés

Hová tevé boldogtalan fiait?
Vörösmarty Mihály: Előszó

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.
Ránézek az algás lépcsőről, összerándulunk,
és nincs közünk egymáshoz. Szárnyak kopognak
a maradásra alkalmatlan kikötő oldalán.
Születés helyett tél van és csend.
Ezért késnek nálunk az anyák, mert
szállnak el az angyalok a családtól. A korán
érkezettek. Bár felsírnak, csak egy órát
élnek. Összerándulok minden koppanásra,
és csak az ablakon keresztül merek az égre
nézni. De hiába, az égben semmi sincsen,
ami fiamhoz hasonlítana. Újabban őket keresem
minden parton. A visszatérő vájatokat
bámulom az iszapban, az esztétikáját keresem
mindennek, mintha ez segítene a távolságtartásban.
Elfárad a part az ismétlődésben. Nyomaiban
próbálok nyelvet találni, de nem fordíthatom le
halálukat arra, ahogy megtörnek a hullámok
a tengerirózsák, hínárok és kagylók közt.

 

Alakjamúlt

Amikor a nagypapámtól örökölt borotvapenge-csomag
egyik darabjával végigvágtam a kezemet az ütőér mellett,
mintha egy folyó öntött volna ki az alkaromból. Azóta
esténként benyomom a dugót a lefolyóba, megvárom,
amíg a mosdó megtelik vízzel, belerakom a fejemet,
és nézem a zománcot fulladásig. Fehér szirmú
vadvirágként ölel a csap. Ahogy kiemelem fejemet a vízből,
véletlenszerű mintában hullanak a cseppek. Addig
bámulom őket, amíg jelenteni kezd valamit a formájuk. Közben
arra gondolok, mikor dédszüleim 1918-ban átszöktek
a határon, talán a Szamoson át jöttek, hogy legyen valamilyen
kapcsolatom velük. Sodrásuk feltöltött egy várost.
Állítólag romániai svábok voltak, akaratuk ellenére is
sokkal több nyelvet beszéltek, mint amennyit én
valaha is fogok, mégsem tudnák elmondani,
nem azért küzdöttek, hogy a torkom köré tekerjem
a folyókat. Pedig a vízben gyorsan terjed a hang,
talán gyorsabban, mint ahogy visszahátrálok a télbe,
és a fagyban végleg rögzülnek a távolságok.

 

Németh Gábor Dávid, Budapest, 1994, költő, szerkesztő. Megjelent verseskötetei: Banán és kutya, FISZ, 2017; Lebegő arborétum, Prae Kiadó, 2022. Színházi munkái: Fatima (bemutató: Kolozsvári Magyar Opera, 2021); Emma (A MÜPA 2020-as zeneműpályázatának díjazottja); Az elveszett Hold (bemutató: Zene Háza, 2026).

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...

Lanczkor Gábor versei

Dús ornamentikájú legenda beszéli el, hogy ide temették a darabokra szaggatott parasztvezér fejét 1514-ben. Átkot üvöltött a fej; törökről nem volt szó benne. A törökök hagyták Szegeden a pirospaprikát, az árvíz pedig a tabula rasát, hová Trianon angyala a szárnya menedékében odarepíthette Erdélyből, Temesvárról a püspöki székhelyt és Kolozsvárról az egyetemet.

 

Sarjerdő

(részletek egy készülő könyvből)

 

„Móra Ferencz dr. / 1879-1934”

Belvárosi temető, Szeged

Barátok voltak, és íme, három évre, pár méterre nyugszanak egymástól Gyulával. Van egy kedvenc képem Móráról is: a Fehér-tói ásatáson készült, és úgy fest rajta az író, mint egy pozitív Tarantino-hős, zakóban, nyakkendőben, csizmásan áll a kutatóárokban, szájában szivar – átnyújt valami apró, pénzdarabnyi leletet az árok szélén guggoló szellemszerű nőalaknak.

 

„Dankó Pista/ 1858-1903 / Joó Ilonka / 1861-1944”

Belvárosi temető, Szeged

A síremlék egyik dísze a felhők mögül előragyogó nap bronzplasztikája. Szembe süt az alacsony januári nap. Kitakarja előlem a sírkő. Potyog le a hó a fák ágairól, olvadékonyan. Ráfagy majd a sírok közt a hópaplanra. A cigányzene átitatta a parlamenti beszédeket fellengző és nyúlós szólamaival, az akadémiai szónoklatokat, áthatott csaknem minden közéleti mozzanatot, ahol a nép és a nemzet sorsa szóba került, a hírlapok vezércikkeit, írja Hamvas Béla a magyarországi vezetői kaszt végső széthullásáról, mely végbe ment az 1848-as forradalom leverése és az I. világháború közötti időszakban. Férje viszonylag korai halála után újra megházasodott Ilonka (aki nem volt cigány, egy viszonylag módos portréfestő lánya volt, Szatymazról szöktette meg Pista). Leányok nótáznak csendes faluvégen, / Reszket mellettem a vadba oltott rózsa, rezegteti a húrt a magyar Dankó Pistához intézett versében Ady Endre. Ó, ahogy improvizált. Ahogy borosan improvizált, szövegtelenül.

 

„Mihalik Kálmán / A székely himnusz / zeneszerzője / 1896-1922”

Belvárosi temető, Szeged

Az ifjú Kálmán Magyarországra menekült a román kézre jutott Erdélyből, és tífuszban halt meg Szegeden, alig huszonhat évesen. 2012-ben egyházi és állami méltóságok jelenlétében temették újra a temető főbejáratának közvetlen közelében. A borongós pátoszú műdal, mely az ellenállás szimbólumává vált a romániai magyarok közt Ceaușescu diktatúrájának idején, nem giccs. Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok, kántálták Dankó vérei Marosvásárhely főterén 1990 márciusában, amikor fölhergelt románok indultak meg a tömeg ellen. A síron két kopjafa is áll, a sír szegélye betonba illesztett, szabálytalan formájú mészkőlapokkal van kirakva, mint egy 2012-ben épült balatoni nyaraló járdája.

 

„Mihalik Kálmán / A székely himnusz / zeneszerzője / 1896-1922”

Belvárosi temető, Szeged

Magyarország térképe, amin nincs ott a Balaton: csonka hazáé. Volt rá terv Mária Terézia uralkodása idején, hogy lecsapolják a tavat, aminek partvonala és környezete Magyarország török megszállása idején végletesen elmocsarasodott (az északi part a miénk volt, mint ma Szeged, a tó déli oldalán idegen katonaság állomásozott). Magyarország térképe, amin nincs ott a Balaton: a választókörzeteké. Nincsen rajta a tó, mert akik tartósan benne élnek, azoknak nincsen választójoguk – a szomszédos körzetek között lett szétosztva a Balaton. Ezen méláztam, miközben Dylan Thomas korai verseit lapozgattam, és a fejemben szóló Mihalik-zenéhez a 2666-ot használtam wah-pedálnak a vastag padlószőnyegen.

 

„Mihalik Kálmán / A székely himnusz / zeneszerzője / 1896-1922”

Belvárosi temető, Szeged

Szobrod is áll Szegeden, te szép szakállú anarchista. Vértavi kurgán. Az északi lakótelepek építésekor egybehalmozott sittből szánkódomb lett, azt nevezték át így (a tó felőli meredek oldalban most O1G felirat virít a hóba taposva). A lankásabb részen nyolc székelykapu íve alatt visz fölfelé az út, a tetőn életfa áll, fényoltár és tucatnyi túllakkozott faszobor; mindezeknek nincs lehetséges nézete paneltornyok nélkül. Kívül esztétikán, kívül a szakralitáson, a semmi kapuin dörömbölve.

 

Dózsa György feje

Mátyás tér, Szeged–Alsóváros

A török hódítók hagyták itt Szegeden a pirospaprikát és a virágoskerteket. A ferencesek nagyobbik alsóvárosi temploma és kolostora szűk fél évszázaddal a város eleste előtt, 1503-ban lett fölszentelve. A kolostorkertben termett a fűszer. Gyógyszer volt az: a barátok pálinkába áztatták a megszurkált csípőspaprikát. Kapszaicin plusz alkohol plusz a hit: a megszállt Szegeden esélye se volt bármiféle járványnak népirtásra. A templom és a monostor dombra épült (ebből semmi se látszik a Nagyárvíz utáni feltöltés miatt), és temető is volt a templom körül. Dús ornamentikájú legenda beszéli el, hogy ide temették a darabokra szaggatott parasztvezér fejét 1514-ben. Átkot üvöltött a fej; törökről nem volt szó benne. A törökök hagyták Szegeden a pirospaprikát, az árvíz pedig a tabula rasát, hová Trianon angyala a szárnya menedékében odarepíthette Erdélyből, Temesvárról a püspöki székhelyt és Kolozsvárról az egyetemet.

 

„Bálint / Sándor / 1904-1980”

Alsóvárosi temető, Szeged

Eposzi jelzője a legszögedibb szögedi. Elmentem megnézni a szülőháza helyén épült háromszintes, almazöld társasházat. Négyféle típusterv szerint épültek föl a Nagyárvíz után a napsugaras deszkaoromzatú parasztházak Alsóvároson. Talán tucatnyi maradt meg belőlük mostanra. Az alsóvárosi temető főkapuja előtt absztrakt vasszobor áll: háromszögelési pont –ilyen vasasztalok segítségével mérték ki az árvíz után az új város közterületeit a geodéták. Szögedön két abszolút van: az alsóvárosi templom és a Tisza. Alsóváros egészében magyar falu volt a hódoltság idején, a törökök a Palánkot és a várat lakták. Szemközt a szalámigyár szárítótornya; úgy lobog gőze az égen, mint egy lófarkas zászló). Előttem a családi sírbolt; itt nyugszanak a szülők és Bálint Sándor felesége is, aki elhagyta, mástól született gyereke, aztán megrogyva tért vissza első férjéhez. A haláláig ápolta. Az életszentség gyanúja olyan, mint a Ráktérítő vonalán nyári napfordulókor földbeszúrt bot: nincsen árnyéka; hiába tűnik úgy, hogy a Vatikánig vetül. Az alsóvárosi temető főkapuja előtt absztrakt vasszobor áll: kisfelületű, nyolcszögletű-négyosztatú vasasztal. Rátettem a magammal hozott négy apró poharat, és szétosztottam beléjük a magammal hozott csípőspaprikás almapálinkát. A performansz végeztével a vasasztalon hagytam az üres poharakat.

 

Lanczkor Gábor (1981). Ez idáig tizenöt kötete jelent meg: versek, regények, gyerekkönyvek és egy-egy dráma- és tanulmánykötet. Legutóbb: Monolit. Válogatott és új versek, Jelenkor, 2018. Feleségével és két kislányával másfél éves szegedi tartózkodás után jelenleg megint régi otthonukban, egy balatonhenyei karanténban él.