Hírlevél feliratkozás

Keresés

Műfordítás

Ian McEwan (f. Lukács Laura): Amit tudhatunk

Fotó: Annalena McAfee

A globális gazdaság szétesett, elosztóhálózatai megsemmisültek. A piacok és a közösségek sejtszerűvé és önellátóvá zsugorodtak, amilyenek a kora középkorban voltak. Azok a tudományos-technikai intézmények, mag- és adatbankok, múzeumok, könyvtárak és egyetemek, amelyek nem pusztultak el, domb- és hegytetőkre költöztek.

Bővebben ...
Költészet

Taizs Gergő: jónás véletlen egybeesése

Fotó: Pápai Zoltán

hiszek egy hullámzó megváltásban / hiszek a perisztaltikában

 

Bővebben ...
Műfordítás

Cormac McCarthy (f. Morcsányi Júlia): Isten gyermeke

Fotó: Beowulf Sheehan

Késő délután egy foltos huzatú vékony kis matrac kelt át a bozótoson a faház felé. Lester Ballard fején és vállán nyugodott akinek a szárcsagyökérre meg a szederbokrokra szórt átkait nem hallotta fül.

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Gyárlátogatás (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Bendegúz kedvére dagonyázott a kvarchomokpiramisokban, szétkaparta, belevizelt, majd újra felépítette roskatag falait, mintha végtelen játéka sosem érhetne véget.

Bővebben ...
Műfordítás

Paul Murray (f. Bartók Imre): A méhcsípés

Fotó: Chris Maddaloni

Maga a főnök felesége tudom nem kellene elárulnom De száz százalékig komoly A neve… Oda van tetoválva… A seggemre

Bővebben ...
Műfordítás

Han Kang (f. Kiss Marcell): A fehér könyv

Fotó: Park Jaehong

Ha a szívemhez dörzsölném ezeket a szavakat, csak úgy ömlenének belőle a mondatok, mint valami szomorú, furcsa vagy éppen sohasem hallott hang, amikor a vonó vashúrt ér. Megengedhetem magamnak, hogy fehér gézfátyol mögé bújva rejtőzzek a mondatok között?

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya versei

Fotó: a szerző archívumából

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Bővebben ...
Szépirodalom

Szabados Attila versei

Úgy kezdődött, hogy írni akartam

Bővebben ...
Műfordítás

Katie Kitamura (f. Dragon-Túry Melinda): Próbajáték

Fotó: Clayton Cubbit

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal.

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Szonda Szabolcs): Tökéletlen megoldások

Fotó: a szerző archívuma

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!

Bővebben ...
Próza

Voloncs Attila: A bűvölők (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől.

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Bővebben ...

Lanczkor Gábor versei

Dús ornamentikájú legenda beszéli el, hogy ide temették a darabokra szaggatott parasztvezér fejét 1514-ben. Átkot üvöltött a fej; törökről nem volt szó benne. A törökök hagyták Szegeden a pirospaprikát, az árvíz pedig a tabula rasát, hová Trianon angyala a szárnya menedékében odarepíthette Erdélyből, Temesvárról a püspöki székhelyt és Kolozsvárról az egyetemet.

 

Sarjerdő

(részletek egy készülő könyvből)

 

„Móra Ferencz dr. / 1879-1934”

Belvárosi temető, Szeged

Barátok voltak, és íme, három évre, pár méterre nyugszanak egymástól Gyulával. Van egy kedvenc képem Móráról is: a Fehér-tói ásatáson készült, és úgy fest rajta az író, mint egy pozitív Tarantino-hős, zakóban, nyakkendőben, csizmásan áll a kutatóárokban, szájában szivar – átnyújt valami apró, pénzdarabnyi leletet az árok szélén guggoló szellemszerű nőalaknak.

 

„Dankó Pista/ 1858-1903 / Joó Ilonka / 1861-1944”

Belvárosi temető, Szeged

A síremlék egyik dísze a felhők mögül előragyogó nap bronzplasztikája. Szembe süt az alacsony januári nap. Kitakarja előlem a sírkő. Potyog le a hó a fák ágairól, olvadékonyan. Ráfagy majd a sírok közt a hópaplanra. A cigányzene átitatta a parlamenti beszédeket fellengző és nyúlós szólamaival, az akadémiai szónoklatokat, áthatott csaknem minden közéleti mozzanatot, ahol a nép és a nemzet sorsa szóba került, a hírlapok vezércikkeit, írja Hamvas Béla a magyarországi vezetői kaszt végső széthullásáról, mely végbe ment az 1848-as forradalom leverése és az I. világháború közötti időszakban. Férje viszonylag korai halála után újra megházasodott Ilonka (aki nem volt cigány, egy viszonylag módos portréfestő lánya volt, Szatymazról szöktette meg Pista). Leányok nótáznak csendes faluvégen, / Reszket mellettem a vadba oltott rózsa, rezegteti a húrt a magyar Dankó Pistához intézett versében Ady Endre. Ó, ahogy improvizált. Ahogy borosan improvizált, szövegtelenül.

 

„Mihalik Kálmán / A székely himnusz / zeneszerzője / 1896-1922”

Belvárosi temető, Szeged

Az ifjú Kálmán Magyarországra menekült a román kézre jutott Erdélyből, és tífuszban halt meg Szegeden, alig huszonhat évesen. 2012-ben egyházi és állami méltóságok jelenlétében temették újra a temető főbejáratának közvetlen közelében. A borongós pátoszú műdal, mely az ellenállás szimbólumává vált a romániai magyarok közt Ceaușescu diktatúrájának idején, nem giccs. Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok, kántálták Dankó vérei Marosvásárhely főterén 1990 márciusában, amikor fölhergelt románok indultak meg a tömeg ellen. A síron két kopjafa is áll, a sír szegélye betonba illesztett, szabálytalan formájú mészkőlapokkal van kirakva, mint egy 2012-ben épült balatoni nyaraló járdája.

 

„Mihalik Kálmán / A székely himnusz / zeneszerzője / 1896-1922”

Belvárosi temető, Szeged

Magyarország térképe, amin nincs ott a Balaton: csonka hazáé. Volt rá terv Mária Terézia uralkodása idején, hogy lecsapolják a tavat, aminek partvonala és környezete Magyarország török megszállása idején végletesen elmocsarasodott (az északi part a miénk volt, mint ma Szeged, a tó déli oldalán idegen katonaság állomásozott). Magyarország térképe, amin nincs ott a Balaton: a választókörzeteké. Nincsen rajta a tó, mert akik tartósan benne élnek, azoknak nincsen választójoguk – a szomszédos körzetek között lett szétosztva a Balaton. Ezen méláztam, miközben Dylan Thomas korai verseit lapozgattam, és a fejemben szóló Mihalik-zenéhez a 2666-ot használtam wah-pedálnak a vastag padlószőnyegen.

 

„Mihalik Kálmán / A székely himnusz / zeneszerzője / 1896-1922”

Belvárosi temető, Szeged

Szobrod is áll Szegeden, te szép szakállú anarchista. Vértavi kurgán. Az északi lakótelepek építésekor egybehalmozott sittből szánkódomb lett, azt nevezték át így (a tó felőli meredek oldalban most O1G felirat virít a hóba taposva). A lankásabb részen nyolc székelykapu íve alatt visz fölfelé az út, a tetőn életfa áll, fényoltár és tucatnyi túllakkozott faszobor; mindezeknek nincs lehetséges nézete paneltornyok nélkül. Kívül esztétikán, kívül a szakralitáson, a semmi kapuin dörömbölve.

 

Dózsa György feje

Mátyás tér, Szeged–Alsóváros

A török hódítók hagyták itt Szegeden a pirospaprikát és a virágoskerteket. A ferencesek nagyobbik alsóvárosi temploma és kolostora szűk fél évszázaddal a város eleste előtt, 1503-ban lett fölszentelve. A kolostorkertben termett a fűszer. Gyógyszer volt az: a barátok pálinkába áztatták a megszurkált csípőspaprikát. Kapszaicin plusz alkohol plusz a hit: a megszállt Szegeden esélye se volt bármiféle járványnak népirtásra. A templom és a monostor dombra épült (ebből semmi se látszik a Nagyárvíz utáni feltöltés miatt), és temető is volt a templom körül. Dús ornamentikájú legenda beszéli el, hogy ide temették a darabokra szaggatott parasztvezér fejét 1514-ben. Átkot üvöltött a fej; törökről nem volt szó benne. A törökök hagyták Szegeden a pirospaprikát, az árvíz pedig a tabula rasát, hová Trianon angyala a szárnya menedékében odarepíthette Erdélyből, Temesvárról a püspöki székhelyt és Kolozsvárról az egyetemet.

 

„Bálint / Sándor / 1904-1980”

Alsóvárosi temető, Szeged

Eposzi jelzője a legszögedibb szögedi. Elmentem megnézni a szülőháza helyén épült háromszintes, almazöld társasházat. Négyféle típusterv szerint épültek föl a Nagyárvíz után a napsugaras deszkaoromzatú parasztházak Alsóvároson. Talán tucatnyi maradt meg belőlük mostanra. Az alsóvárosi temető főkapuja előtt absztrakt vasszobor áll: háromszögelési pont –ilyen vasasztalok segítségével mérték ki az árvíz után az új város közterületeit a geodéták. Szögedön két abszolút van: az alsóvárosi templom és a Tisza. Alsóváros egészében magyar falu volt a hódoltság idején, a törökök a Palánkot és a várat lakták. Szemközt a szalámigyár szárítótornya; úgy lobog gőze az égen, mint egy lófarkas zászló). Előttem a családi sírbolt; itt nyugszanak a szülők és Bálint Sándor felesége is, aki elhagyta, mástól született gyereke, aztán megrogyva tért vissza első férjéhez. A haláláig ápolta. Az életszentség gyanúja olyan, mint a Ráktérítő vonalán nyári napfordulókor földbeszúrt bot: nincsen árnyéka; hiába tűnik úgy, hogy a Vatikánig vetül. Az alsóvárosi temető főkapuja előtt absztrakt vasszobor áll: kisfelületű, nyolcszögletű-négyosztatú vasasztal. Rátettem a magammal hozott négy apró poharat, és szétosztottam beléjük a magammal hozott csípőspaprikás almapálinkát. A performansz végeztével a vasasztalon hagytam az üres poharakat.

 

Lanczkor Gábor (1981). Ez idáig tizenöt kötete jelent meg: versek, regények, gyerekkönyvek és egy-egy dráma- és tanulmánykötet. Legutóbb: Monolit. Válogatott és új versek, Jelenkor, 2018. Feleségével és két kislányával másfél éves szegedi tartózkodás után jelenleg megint régi otthonukban, egy balatonhenyei karanténban él.