Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...

Fenyvesi Orsolya verse

Raptorok / az első emlősök által vetett fák árnyékában, / ahol felegyenesedik az én, / az olvasó. // Először van az érzés, majd a sziget. / A szárazföld, mint az énből kitüremkedő / értelem. Így lehetett Kezdetben is, / egy kezdetben / elviselhetetlennek tűnő érzéssel, // amit nem volt elég kimondani, / amiről írni kellett.

 

 

Fenyvesi Orsolya 1986-ban született. Költő, Versum-díjas műfordító. Első kötete 2013-ban jelent meg Tükrök állatai címmel, új kötetét a Kalligram kiadó adta közre, Ostrom címmel, 2015-ben. 

 

 

Insula, a sziget

 

Először van az érzés.

Fázom. Nem a hideg. És a sziget,

lebeny a kérgen,

írássá fodrozza a minden-időben vizet.

Emocionálisan releváns kontextust teremt

a szenzoros élmények számára.

 

Fázom, felhúzom a sálam.

Létezésem gyöngyei peregnek megtestesült szememből,

de mire lánccá fűzöm őket,

nincs nyakam. Emlékeim vannak,

akik ebben az újszülött vadonban

rikoltozva bukkannak újra a meleg nyomára.

Rikoltoznak, mert receptorok.

Akár raptorok is lehetnének. Raptorok

az első emlősök által vetett fák árnyékában,

ahol felegyenesedik az én,

az olvasó.

 

Először van az érzés, majd a sziget.

A szárazföld, mint az énből kitüremkedő

értelem. Így lehetett Kezdetben is,

egy kezdetben

elviselhetetlennek tűnő érzéssel,

 

amit nem volt elég kimondani,

amiről írni kellett.