Hírlevél feliratkozás

Keresés

HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...

Nagy Hajnal Csilla versei

Amikor először találkoztam / Istennel, / még egészen fiatal volt, / pályája elején, / mondhatni. // Egy házibuliban mutattak / be minket egymásnak, / sokat beszélgettünk aztán / rovarokról – egyikünk se / tudott róluk semmit / (teremtés ide vagy oda) / innen tudtam, hogy / bejövök neki.

 

 

Nagy Hajnal Csilla 1992-ben született Losoncon. Költő, az Irodalmi Szemle Online szerkesztője, jelenleg Budapesten tanul. Kötete 2016. őszén jelenik meg a Kalligram Kiadó gondozásában.

 

 

Otthon

 

Az Ikeába járok ceruzáért

és megnézem az összes

lámpát, amit ott felejtettél

 

és beülök a fotelokba

úgy csinálok, mintha

tegnap épp te ültél volna bennük

 

pedig már legalább hét éve nem

se itt se máshol, de valahogy

úgy csinálok olyankor, mintha ezt nem tudnám

 

és te meg biztos azt gondolod

nem ez az a hely, amiről

két verset is illik írni

 

pedig nem tudhatod nekem e tájék

mit jelent, de a helyzet az hogy

semmit, mégis otthonom

 

és rágyújtok az egyik nappaliban

te meg kizárnál, mint anyát ha

az udvaron

 

pedig ő csak haza akart menni a

füsttel, azt hiszem mindig

Rozsnyó felé fújhatta

 

és én se teszek mást, mert

bármelyik irányba is fújom,

előbb-utóbb lesz arra egy Ikea.

 

 

Semmi sem történt

 

Amikor először találkoztam

Istennel,

még egészen fiatal volt,

pályája elején,

mondhatni.

 

Egy házibuliban mutattak

be minket egymásnak,

sokat beszélgettünk aztán

rovarokról – egyikünk se

tudott róluk semmit

(teremtés ide vagy oda)

innen tudtam, hogy

bejövök neki.

 

Hosszú ősz szakáll óvta

a kéretlen, bámész tekintetektől a

kamasz pofát.

 

A végén valahogy megint

egymás mellett

kötöttünk ki a fűben,

de a csillagokat csak úgy

néztük, akárha a

plafon lett volna felettünk.

 

– Én egyébként mindent tudok –

vallotta be egy hosszabb csend után.

– Mindent? – kérdeztem és

nem mertem elképzelni.

 

Nem válaszolt.

 

Egyszer mintha egy pillanatra

összeért volna a kezünk, de

végül

semmi sem történt.

 

Utána hetekig nagyon

nehezemre esett

maszturbálni.

 

 

​​Nászinduló

 

Mostanában minden

házassággal kapcsolatos

képzelgésem akörül forog, hogyan

szöktetsz meg az

esküvőmről

azzal az egyenruhàs férfival, akit

a jòsnő szerint

két év múlva

fogok megismerni.

 

 

Kifutófiú

 

„Megöregedtél,” szólt, még egyszer régen,

vagy tévedett, de

inkább egyik sem, mert nem

szerette, ha efféle

meghatározásokba zárom.

 

Ma szőke volt.

De nagyon szőke, annyira, hogy

olyan volt, mint akire, hát szóval

hogy végre valakire

tényleg rámondhattam, hogy

szőke.

 

Azt mondta, nevette, vagy

csak amúgy súgta, hogy

ma semmit sem akar

szimbolizálni, se teremtést, se

kiadós ebédet, sem pedig

engem vagy téged.

 

Ennyi volt ő, egy Pizza King

kifutófiúja, aki épp életem

legszürkébb keddjén a fülembe súgja, hogy

adjak már neki ezernégyszázötvenet és

mehet, mint a fiú, akinek minden

gyöngéden belémlehelt mondata

úgy hangzott, mintha épp bevallaná, hogy

nem szeret.

 

 

Mesék a fejéből

 

A kocsma mögött úgy szorítva őt magamhoz

mintha bármi is múlna rajta

sötét volt és a szomszéd udvarban egy

kutya ugatott

igyekezett hangosabbnak tűnni

mint amennyire félnünk lehetett tőle

szóval szorítottam ő pedig igyekezett

hangosabban szuszogni mint amennyire

félnem szabad volt

tőle vagy magamtól

már nem emlékszem

és érezte persze hogyne érezte volna

mindig érezte hogy

alig bírom már elviselni a

nadrágom szorítását

és hogy mi jutott éppen eszébe

talán valami amit mondtam vagy valami amit

nem

szorosabban magához húzott és annyit mondott:

„csodálatos apa leszel csak

nem az én gyerekeimé.”