Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Nagy Hajnal Csilla versei

Amikor először találkoztam / Istennel, / még egészen fiatal volt, / pályája elején, / mondhatni. // Egy házibuliban mutattak / be minket egymásnak, / sokat beszélgettünk aztán / rovarokról – egyikünk se / tudott róluk semmit / (teremtés ide vagy oda) / innen tudtam, hogy / bejövök neki.

 

 

Nagy Hajnal Csilla 1992-ben született Losoncon. Költő, az Irodalmi Szemle Online szerkesztője, jelenleg Budapesten tanul. Kötete 2016. őszén jelenik meg a Kalligram Kiadó gondozásában.

 

 

Otthon

 

Az Ikeába járok ceruzáért

és megnézem az összes

lámpát, amit ott felejtettél

 

és beülök a fotelokba

úgy csinálok, mintha

tegnap épp te ültél volna bennük

 

pedig már legalább hét éve nem

se itt se máshol, de valahogy

úgy csinálok olyankor, mintha ezt nem tudnám

 

és te meg biztos azt gondolod

nem ez az a hely, amiről

két verset is illik írni

 

pedig nem tudhatod nekem e tájék

mit jelent, de a helyzet az hogy

semmit, mégis otthonom

 

és rágyújtok az egyik nappaliban

te meg kizárnál, mint anyát ha

az udvaron

 

pedig ő csak haza akart menni a

füsttel, azt hiszem mindig

Rozsnyó felé fújhatta

 

és én se teszek mást, mert

bármelyik irányba is fújom,

előbb-utóbb lesz arra egy Ikea.

 

 

Semmi sem történt

 

Amikor először találkoztam

Istennel,

még egészen fiatal volt,

pályája elején,

mondhatni.

 

Egy házibuliban mutattak

be minket egymásnak,

sokat beszélgettünk aztán

rovarokról – egyikünk se

tudott róluk semmit

(teremtés ide vagy oda)

innen tudtam, hogy

bejövök neki.

 

Hosszú ősz szakáll óvta

a kéretlen, bámész tekintetektől a

kamasz pofát.

 

A végén valahogy megint

egymás mellett

kötöttünk ki a fűben,

de a csillagokat csak úgy

néztük, akárha a

plafon lett volna felettünk.

 

– Én egyébként mindent tudok –

vallotta be egy hosszabb csend után.

– Mindent? – kérdeztem és

nem mertem elképzelni.

 

Nem válaszolt.

 

Egyszer mintha egy pillanatra

összeért volna a kezünk, de

végül

semmi sem történt.

 

Utána hetekig nagyon

nehezemre esett

maszturbálni.

 

 

​​Nászinduló

 

Mostanában minden

házassággal kapcsolatos

képzelgésem akörül forog, hogyan

szöktetsz meg az

esküvőmről

azzal az egyenruhàs férfival, akit

a jòsnő szerint

két év múlva

fogok megismerni.

 

 

Kifutófiú

 

„Megöregedtél,” szólt, még egyszer régen,

vagy tévedett, de

inkább egyik sem, mert nem

szerette, ha efféle

meghatározásokba zárom.

 

Ma szőke volt.

De nagyon szőke, annyira, hogy

olyan volt, mint akire, hát szóval

hogy végre valakire

tényleg rámondhattam, hogy

szőke.

 

Azt mondta, nevette, vagy

csak amúgy súgta, hogy

ma semmit sem akar

szimbolizálni, se teremtést, se

kiadós ebédet, sem pedig

engem vagy téged.

 

Ennyi volt ő, egy Pizza King

kifutófiúja, aki épp életem

legszürkébb keddjén a fülembe súgja, hogy

adjak már neki ezernégyszázötvenet és

mehet, mint a fiú, akinek minden

gyöngéden belémlehelt mondata

úgy hangzott, mintha épp bevallaná, hogy

nem szeret.

 

 

Mesék a fejéből

 

A kocsma mögött úgy szorítva őt magamhoz

mintha bármi is múlna rajta

sötét volt és a szomszéd udvarban egy

kutya ugatott

igyekezett hangosabbnak tűnni

mint amennyire félnünk lehetett tőle

szóval szorítottam ő pedig igyekezett

hangosabban szuszogni mint amennyire

félnem szabad volt

tőle vagy magamtól

már nem emlékszem

és érezte persze hogyne érezte volna

mindig érezte hogy

alig bírom már elviselni a

nadrágom szorítását

és hogy mi jutott éppen eszébe

talán valami amit mondtam vagy valami amit

nem

szorosabban magához húzott és annyit mondott:

„csodálatos apa leszel csak

nem az én gyerekeimé.”