kabai lóránt versei és festményei
- Részletek
kabai lóránt 1977-ben született Ongán. Költő, kritikus, vizuális művész, a Műút folyóirat szerkesztője. Legutóbbi kötete Avasi keserű címmel látott napvilágot a Szoba Kiadó gondozásában, 2013-ban.
(galéria nyílik)
beszély
a „majd egyszer” az soha (majd-
nem úgy, ahogy a végtelen is
nulla) — dadogja a kísérleti filo-
zófus, aki már nem kíváncsis-
kodik, nyelvi önmegtartóztatás,
de sem kérdez, verbális anorexia,
választ végképp nem vár, kis bo-
lond; beindul a dezinformációs
protokoll már idő előtt, az ártat-
lan pillangó egyet csap szárnyá-
val a brazil pampa fölött, azt’
nesze, állítják már most, labilis
vagyok, elmebeteg, pszichopata,
de sőt az ördög maga, aki olykor
vodkásüveget lát ott, ahol más
templomot, a torony keresztje
kevés, hogy eressze szabadon az
akaratot, a mánia elkapott, és le
se áll már, függősége visszavár,
tornádó kél japánban; miközben
minden el van szúrva a szájbakúrt
szívekkel, és egészen bizonyos,
hogy nem csak a tragikus hősök
némák, mondják, „te olyan jól
vagy”, megrándul egy arcizom
szemem alatt miskolcon, s min-
den bizonnyal úgy is van az, ha
már mondják, ám de viszont
azonban rábaszna majd’ minden-
ki, ha valóban olyan volna, ami-
lyennek festik, szorosra húzódik
egy orgazmikus mandzsetta
budapesten; átkékültem az őszt, a
telet, át a tavaszt is, most a nya-
rat, s alighanem mindent eztán —
rémálmokról meg szót se többet.
nagy szamár
lesz az ember, aki ott se volt, ki
megy ma divatba, móka, kacagás
mindegyre, az énelbeszélő majd’
kibújik a bőréből, de nem szól,
hallgat, elismeri, a mellébeszélés,
a terelés, a hárítás és a projekció
nem is hazugság, isten őrei lassan
malmoznak; a másiknak meg
feltett szándéka volt jó ideje
megoldani a nullával való osztást,
de feladta, és nem is azért, mert ő
nem egy volt pénzügyminiszter,
jelenlegi jegybankelnök, hanem
mert belátta, a végtelen fogalma
túl homályos ahhoz, hogy az in-
verz műveletben elfogadható
legyen az x×∞=0 (mert gyanítja
erőst, hogy x/0=∞); holott a vég-
telen maga a kézzelfogható, fel
érezhető semmi, ebben egészen
biztos, a majdnem végtelen neki
majdnem nyóc; lesz az ember,
aki ott se volt, kopnak az idege
im, nézem a száradó festéket.
Festményadatok:
01 — …és a folytatásban (15), 2014, olaj, vászon, 24×18 cm
02 — rájátszás (10), 2013, akril, papír, 31×18 cm (részlet)
