Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Berényi Sarolta versei

Fotó: Szabó Róbert

viharban futott haza a mamám, / nehogy a lányát elkapja a ború

Bővebben ...
Műfordítás

Juli Zeh (f. Nádori Lídia): Nem egyezkedő tárgyalás

Fotó: Peter von Felbert

De nem tudja, mi a helyes válasz, és ettől a körül­ménytől annyira megijed, mintha ebben a pillanatban tűnne fel neki először, hogy valami alapvetően megválto­zott az életében. Mia világában ugyanis minden kérdésre létezett válasz, pontosabban kérdésenként csak egy helyes válasz létezett. Ami viszont nem létezett: olyan helyzetek, amikor úgy érezte, meleg víz lötyög a fejében.

Bővebben ...
Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...
Költészet

Jakab-Balogh Lilla versei

Fotó: Bánkövi Dorottya

A terapeutám szerint apakomplexus. / Apám szerint a terápia hülyeség

Bővebben ...
Műfordítás

Matteo Bussola (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A rozmaringot nem bántja a tél

Fotó: a szerző archívuma

Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy minden kórházi esetet személyes ügyként kezelj. Az empátia mindig lesben áll, készen arra, hogy széttépjen.

Bővebben ...
Költészet

Zsolnai György: Nem elérhető

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

írásban maradt a mélység nyaggatása

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

ja csak a békególya / meghozza a kivasalt üres kendőt

Bővebben ...
Próza

Papp-Zakor Ilka: Kirándulás

Fotó: a szerző archívuma

A Kiss-család gesztusait lehetetlen volt viszonozni, tudták a módját, hogyan tromfoljanak rám, bármit is teszek. Életvitelszerűen voltak jók.

Bővebben ...
Próza

Milbacher Róbert: P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Csak Heydte látta a halottat, ő azonban életében nem ismerte Sándort, aki viszont az ő személyleírása alapján felismerni vélte, az nem látta a Heydte említette holttestet.

Bővebben ...

Bödecs László versciklusa

Két személy ül egy fa alatt, / az egyik én vagyok, / a másikat nem ismerem. / Egy ideje nem szól hozzám. / A hangja mély, de színtelen

 

Lapszélütés I.

 

Lapok

 

Körúti lakás az otthonom.

Kint szikrát vet, a sínre vért hint a villamos.

Egykedvűen nézik végig az ablakok.

Ők látnak, én behunyom a szemem.
A szél árulkodik, de meg nem érint.
Előttem vádló, üresen maradt lapok.

Mögöttem éjszakák.
Itt élünk és szeretünk nőket,
ehhez hasonló elhallgatott mondatok.

Erről pedig vallani kellene.
Fogam alatt serceg az óra.
Nem harc ez, mióta hallgatok.

*

Két személy ül egy fa alatt,
az egyik én vagyok,
a másikat nem ismerem.
Egy ideje nem szól hozzám.

A hangja mély, de színtelen,
erre is csak halványan emlékszem.

Hosszasan rágódunk
két meg nem gyújtott cigarettán.

A fával mindent szabad.
Felmásztam és körülnéztem.
Nincsenek gyümölcsök.
Részegek botorkálnak
omladozó, le mégsem dőlő
falak között.

A sínek fel nem épült hidakról
a Dunába zuhannak.

A mélyben ismeretlen számban
idegenek kelnek át.
Menetelnek szótlanul,
nem találnak nyugalmat.

*

Ha lényegeset mondana, felírnám,
de csak törzse és csendje van.

Egyebet nem árulhatok el felőle.

Kérdezgettem régi dolgokat.
Azt mondta, hallott Madáchról,
de nem tud idézetet belőle.

*

Itt élek és szeretni akartam.

Régebben sokat álmodtam róla.

Öregnek és szomorúnak képzeltem,
ábrándosnak, csalódottnak,
jóságos matektanárként
tiszta lelkű pedofilnak, 

aki  soha nem ért volna hozzá,
pedig teljes szívvel imádta,
csak messziről minden rezdülését,
mindennél jobban kívánva.

Nem sejtette, hogy szerelme gyermeki tárgya
nála perverzebb, és rosszabb.
Nem tartotta hibásnak,
és, ha e gyermek utálta, semmibe vette is,
meg kellett, hogy bocsássa.

*

Ezt és hasonlókat álmodtam,
és most, hogy felnőttem lábatlan,
gyakran a cipőmre hányok.

Nem szól zsoltár érted,
te néma ország.
Nincsen apám.
Ne hidd,
hogy megbocsátok.

Bödecs László 1988-ban született Szombathelyen. Költő, kritikus, jelenleg tördelőszerkesztőként dolgozik, Budapesten él. Első kötete Semmi zsoltár címmel látott napvilágot 2015-ben az Apokrif és a FISZ gondozásában. Új, Az árvíz helye című kötete megjelenés előtt áll.