Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Átkeretezés

Hová tevé boldogtalan fiait?
Vörösmarty Mihály: Előszó

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.
Ránézek az algás lépcsőről, összerándulunk,
és nincs közünk egymáshoz. Szárnyak kopognak
a maradásra alkalmatlan kikötő oldalán.
Születés helyett tél van és csend.
Ezért késnek nálunk az anyák, mert
szállnak el az angyalok a családtól. A korán
érkezettek. Bár felsírnak, csak egy órát
élnek. Összerándulok minden koppanásra,
és csak az ablakon keresztül merek az égre
nézni. De hiába, az égben semmi sincsen,
ami fiamhoz hasonlítana. Újabban őket keresem
minden parton. A visszatérő vájatokat
bámulom az iszapban, az esztétikáját keresem
mindennek, mintha ez segítene a távolságtartásban.
Elfárad a part az ismétlődésben. Nyomaiban
próbálok nyelvet találni, de nem fordíthatom le
halálukat arra, ahogy megtörnek a hullámok
a tengerirózsák, hínárok és kagylók közt.

 

Alakjamúlt

Amikor a nagypapámtól örökölt borotvapenge-csomag
egyik darabjával végigvágtam a kezemet az ütőér mellett,
mintha egy folyó öntött volna ki az alkaromból. Azóta
esténként benyomom a dugót a lefolyóba, megvárom,
amíg a mosdó megtelik vízzel, belerakom a fejemet,
és nézem a zománcot fulladásig. Fehér szirmú
vadvirágként ölel a csap. Ahogy kiemelem fejemet a vízből,
véletlenszerű mintában hullanak a cseppek. Addig
bámulom őket, amíg jelenteni kezd valamit a formájuk. Közben
arra gondolok, mikor dédszüleim 1918-ban átszöktek
a határon, talán a Szamoson át jöttek, hogy legyen valamilyen
kapcsolatom velük. Sodrásuk feltöltött egy várost.
Állítólag romániai svábok voltak, akaratuk ellenére is
sokkal több nyelvet beszéltek, mint amennyit én
valaha is fogok, mégsem tudnák elmondani,
nem azért küzdöttek, hogy a torkom köré tekerjem
a folyókat. Pedig a vízben gyorsan terjed a hang,
talán gyorsabban, mint ahogy visszahátrálok a télbe,
és a fagyban végleg rögzülnek a távolságok.

 

Németh Gábor Dávid, Budapest, 1994, költő, szerkesztő. Megjelent verseskötetei: Banán és kutya, FISZ, 2017; Lebegő arborétum, Prae Kiadó, 2022. Színházi munkái: Fatima (bemutató: Kolozsvári Magyar Opera, 2021); Emma (A MÜPA 2020-as zeneműpályázatának díjazottja); Az elveszett Hold (bemutató: Zene Háza, 2026).

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...

Vörös István versciklusa

Van, amikor / egy elfáradt lélek 50 évig / egy fában alszik. Máskor / 1000 évig egy kőben. / A napba keveredő lélek / összeég kis gömbbé, / héliumatommá válik, / öregíti a napot.

Vörös István 1964-ben született Budapesten. József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyugati Szláv Nyelvek Tanszékének vezetője.

(Végh László felvétele)

 

A fogantatás titka

 

A lelket fogantatása

pillanatában teszi

bele egy láthatatlan

kéz az emberbe.

De nem fér hozzá

a két szerelmeskedőtől.

Amikor végre

fáradtan egymás mellett

hevernek, fél

órával a pillanat után?

De hogyan csinálja?

Ha csak a nő hasára

teszi, akkor az mindjárt

lemossa a zuhany

alatt. Be kell nyúlnia

ugyanott, ahol az élet is

nyúlt. És föltennie a lelket,

mint egy pesszáriumot.

A lélek más lelkek

útját állja. Egy órával

a fogantatás után

még semmi. A csaj

a kádban ül. A kéz

a pasival kártyázik.

Egyikük se nyer.

A csaj hálóinget vesz,

lefekszik, ügyet se

vetnek rá. Gyorsan

bekap egy tiltott

magzatelhajtó tablettát.

Álmában vérzik.

Kint feketén

zuhog az eső.

 

 

A születés titka

 

Az éntudat születése

után kezd kibomlani

az emberben. Az első

emlékem egy női mell.

Az éntudatot egy árnyékot

hagyó kéz próbálja

rákényszeríteni az emberre.

Mért jó ez neki?

Mint amikor a kocsmáros

az egyik vendéget

ingyen itatja.

 

 

A felnövekvés titka

 

A szellemet egy világtó kéz

csak nagyritkán juttatja

a lélek és tudat nélküli lénybe.

Az emberbe. A kutyának

van lelke, a macskának

öntudata. A szellem szeme

váratlanul villan rád,

mint erdőben a bagolyé.

 

 

Az öregedés titka

 

A lélek, az öntudat és a szellem

50 éves korunkra nagyjából

kikopik belőlünk. Ha az egyik

véletlenül úgy-ahogy megmarad,

akkor tágulni kezd, mint a

világegyetem. Eltakarja az ember

elől minden hibáját,

erényét, hogy hamis

illúziókba ringassa. Az akár

jobb sorsra is érdemes

test egy pohár bor előtt ül.

Mért nem mert soha

mást rendelni a pincértől?

 

 

A lélekvándorlás titka

 

Ha volna lélekvándorlás,

az olyan lenne, mintha azt hinnénk,

hogy ugyanazt a pótkereket

egyaránt föl lehet használni

a kamionnál és egy kétszemélyes

bevásárlókocsinál vagy egy

autómodellnél.

A madár-lélek nehezen kapcsolható

embertesthez.  A disznó- vagy

a majom-lélek könnyen.

Az ember-lelket szét kell

hasogatni, hogy egérbe, tücsökbe

alkalmas legyen. Van, amikor

egy elfáradt lélek 50 évig

egy fában alszik. Máskor

1000 évig egy kőben.

A napba keveredő lélek

összeég kis gömbbé,

héliumatommá válik,

öregíti a napot.