Hírlevél feliratkozás

Keresés

Seres Lili Hanna versei

A vénlányra új szót kell találnod

Bővebben...

Lavinia Braniște (f. Mărcuțiu-Rácz Dóra): Belsőnulla

Egy adott ponton megpróbáltam elpanaszolni a dolgot a főnöknőnek, de hiába. Az irodában mindenki, de abszolút mindenki az a típusú ember, aki az autója ajtajánál messzebbre nem hajlandó elgyalogolni. A főnöknő nevetett, és rám hagyta, hogy értsek ebből a nevetésből, amit akarok.

Bővebben...

Acsai Roland versei

Ki fél, lehúzza estig a félelem-spirál, / és háztalan huzatban az éj forog vele.

Bővebben...

Puskás Panni: Szép, akkor is (regényrészlet)

Vagy tarthatnának egy nyilvános kivégzést az egyetem kertjében, ahol tőlem, meg a hozzám hasonló méltatlanul sokat élt oktatóktól egy füst alatt megszabadulhatnának. Nevünket pedig egy emléktábla őrizné az alma mater falán: itt nyugszanak egyetemünk legfölöslegesebb tanárai, akik arra sem voltak képesek, hogy időben elpatkoljanak. Legyen könnyű nekik a föld!

Bővebben...

Pocsai János versei

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Bővebben...

Elisa Shua Dusapin (f. Kállay Eszter): A szemhéj nélküli szem

Egy hirtelen csobbanással feltűnt valami a felszínen, egy pillanatra megremegett, majd újra alábukott. Aurore felült. Közben a forma visszatért, és mozdulatlanul lebegett. Aurore agyán az villant át, hogy az apja az, és ez az ő hibája – hallgatnia kellett volna rá, távol kellett volna maradnia a parttól, megérezték a vért, az apját pedig, aki a víz alatt volt, széttépték.

Bővebben...

Murányi Zita versei

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

Bővebben...

Demeter Arnold versei

talán nem vagyok elég nagy / hogy úgy szólítsanak / ne lopj

Bővebben...

Orcsik Roland: Hordozható óceán (regényrészlet)

Adriana úgy hörgött, mintha démonok szállták volna meg, nem nő volt már, ám nem is férfi: könyörtelen erő. Amikor befejezte, lehajtotta fejét, a vonójáról lógtak a szakadt szőrszálak.

Bővebben...

Margaret Atwood (f. Csonka Ági): Metempszichózis, avagy a lélek utazása

Jómagam például csigából egyenesen emberré lettem, nem voltam közben guppi, cápa, bálna, bogár, teknős, aligátor, görény, csupasz turkáló, hangyász, elefánt vagy orangután.

Bővebben...

Karácsony-Rácz Boglárka: Nem látja a felszínt, azt álmodja

Woolf legalább hat-nyolc soron át ír a borzongásról, anélkül, hogy leírná a borzongás szót, mondja. Hallgatja Zelmát, próbálja visszaidézni, hol ír Woolf a borzongásról, és egyáltalán mit érthet alatta, hogy ez a borzongás fenyegető, vagy kellemes inkább.

Bővebben...

Kátai Boróka versei

a sötét tó mellett / vágyom újra repülni

Bővebben...

Szabó Marcell verse

Betanítva él, mint / az állat vagy apró gyermek, // potenciális izgalomban, soha / meg nem valósulón, a véletlen / verőfényének kitett mongoloid / bizakodásban, hogy ezzel beszél

Szabó Marcell 1987-ben született Szegeden. Költő, szerkesztő. Többek között Antonin Artaud, Roland Barthes, Maurice Blanchot és Francis Ponge magyar fordítója, a Versum (www.versumonline.hu) szerkesztője. Első verskötete 2011-ben jelent meg A szorítás alakja címmel, a JAK gondozásában.

(Szüts Miklós felvétele)

Kenózis, sírgödörrel

 

Magasan fent volt a nap, kissé

a szemébe is sütött botorkálás

közben. Hunyorított, amitől

igyekezete, hogy egyenesen

 

járjon, még valósabbnak hatott.

Az ápolt gyepen apró faasztal

állt, rajta porcelántányérban

aszalt szilva és datolya fénylett.

 

Széles és, hajlott kora ellenére,

kívánatos ajka szétnyílt,

bezárult, majd szétnyílt újra.

Hangot mégsem adott ki,

 

mintha megértett volna valamit

minden beszéd mögötti ismétlés

és impotencia örök egységéből.

Az egybeesésből, amely túléli

 

a hallgatással együtt. Melyről

tudta, még ha választott is,

mindig egy másik, ismeretlen

akaratát teljesíti be. Leintik,

 

hirtelen dorgálással, mikor

végre eldöntené, nem szólal meg

többé. Betanítva él, mint

az állat vagy apró gyermek,

 

potenciális izgalomban, soha

meg nem valósulón, a véletlen

verőfényének kitett mongoloid

bizakodásban, hogy ezzel beszél.