Németh Zoltán verse

Részletek

Németh Zoltán 1970-ben született Érsekújváron. József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, egyetemi docens.

Térd a hóban

***

Térd a hóban, segíts átjutnom,

én istenem segíts, most segíts,

Mária, segíts átjutnom.

Belezuhant térddel a márciusi

hóba, mielőtt átszökött volna

a határon, Szalka és Letkés között,

a hídon.

***

A borjú nagyságú kutya

fel sem nézett a táljából,

mint a disznó, habzsolta

a vacsorát. Én annyira féltem,

lábujjhegyen jöttem át

a határon, remegett mindenem

a hidegtől és a halálfélelemtől,

de tudtam, három árvát

kell felnevelnem.

***

Nyáron egy tizenkét éves fiút

lőttek bele az Ipolyba

a magyar határőrök,

mert játék közben

véletlenül átúszott

a folyó közepén.

***

Aztán a határőr megindult

utánam a sötétben, hallottam,

ahogy ropog a hó, képzeljünk

szív alakú nyomokat a hóba,

az mentett meg, hogy

a körömcipő nyomaira

azt hitte, őznyomok.

Köpött egyet, ez csak egy őz.

***

Aztán persze a jugoszláv határhoz érve

rögtön lekapcsolták, papírok nélkül,

gubbasztott a hideg vonaton.

Én is kommunista vagyok,

mondta, és párttag akarok lenni.

***

A gyerekek éhesek és tetvesek voltak.

Egyik sem látta azt a két térdnyomot

a hóban, de még a magas sarkú cipő

nyomait sem a hídon. De most már

kaptak enni, és ez is van olyan élmény,

mint a láthatatlan nyomok, amelyekről

már csak én tudok.