Urbán Bálint versei
- Részletek
Urbán Bálint 1984-ben született. Műfordító, esztéta. Esztétika-portugál szakon végzett az ELTE-n. Több évet élt Lisszabonban. A FISZ Fiume világirodalmi sorozatának egyik szerkesztője.
Cittá Dolorosa I.
Marseille, 1979.
A bőr alatt felúszik
egy haldokló tintahal
Valaki üvegszilánkot
szór egy öregember bouillabaissébe
Valaki vérrel
hígítja a pastist
Valaki azt kiáltja
éjszaka az utcán:
Elvesztem
Elvesztem
Mintha egy hideg kút
mélyén ülne
Egy bevarrt szájú
arab utcagyerek
két egyfrankost
tart a kezében
Valaki hasisgyantával
kenegeti egy halott csecsemő
sebeit
Kifordult halbél
vár ránk a kikötő
Érdes kezek varrnak
emberi bőrbe
illatos levendulát
Elkezd apadni
szemed alatt
az epeszínű tenger
Kifordult halbél
vár ránk
meneküljünk…
Vérben ázó Velodrome
vitorlát bont a téboly
Város a te neved légió!
Carcosa, 1995
Te vagy a hetedik kontinens
a szenvedő test Kunstwollenét beszéled
benned
minden sóhaj nyílt sírgödör
és minden pillantás
rideg autopszia
A Sárga Király közeleg
dobd el hát büszke csontkoronád
szádat tapaszd az aszfaltra
a beton halott gyermek bőre
tépd ki önző szalamandranyelved
örvendj mert itt minden lépés
csak múltat zabál
és emlékezést emészt
Eljön végre a sebhelyesarcú
a megnyúzott alkonyattal
agancsában hozza a rettegett perverziót
kinyújtja feléd zsíros széntenyerét
együtt zuhanunk át az utcák
kihunyt krátermezején
együtt nézzük a fákat ahogy
csonkolt testrészekként nőnek ki
a penészes földből
együtt faljuk a port
köszvényes talpa alatt
Fogd meg a kezem
gyere és halj meg velem
én leszek a sírod
én leszek tetovált tölgyfakoporsód
én leszek a téglafalban rádboruló
én leszek a csupasz melleden kopogó
fáradt gerinced alatt a fekete márvány
Gyere és idd velünk
az utolsó gyermek
keserű vérét
Érzed már tenyeremben
a hosszú utat?
szíved mélyén épül az új halálváros:
Carcosa
