Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Benedek Máté versei

Fotó: Bágyoni József

A fárasztó munkaórák után / pálmás GIF-ekről álmodom.

Bővebben ...
Próza

Sokcsevits Judit Ráhel: Hóember

Fotó: a szerző archívuma

A párdetektor beültetésén Kitti is gondolkozott, de azt hallotta, a chip sokszor félrejelez, ráadásul a begyűjtött, magánjellegű infókat engedély nélkül elküldi a Pártalan Nyilvántartó Központnak. Nem vágyott rá, hogy mindenki tudja, mikor menstruál, vagy mennyire bukik a tegnap látott film főhősére.

Bővebben ...
Költészet

Vados Anna versei

Fotó: Takács Borisz

Bizonyos életszakaszban / nem tudtam ellenállni a drogos férfiaknak

Bővebben ...
Műfordítás

Francesca Bell versei (f. Bori Ági)

Fotó: Gina Risso

Kiolvasztottalak, a lapos kőoltárra / helyeztelek, hogy várj, de a kígyót // nem érdekled.

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: A hegy

Fotó: Csoboth Edina

Jobb móka volt ez, mint a lengőteke, pedig azzal még egyedül is szeretett játszani. Olyankor ő hagyta nyerni magát. Az anyja meg szurkolt neki, gyerünk, ez az, hajrá, kiabálta minden lendítésnél, közben megforgatta a húst a kontakt grillen, aztán megint odanézett, és úgy mosolyogtak egymásra, mint akik közös titkot őriznek.

Bővebben ...
Műfordítás

Paul Éluard versei (f. Góz Adrienn)

Fotó: theartstory.org

A beletörődő tekintet a szempárra hasonlít amit legyőztél

Bővebben ...
Költészet

Sebestyén Ádám versei

Fotó: Sebestyén Anna

Zsebedben / összegyűrt papír: napszítta / betűiből csupán egy női név / maradt olvasható.

Bővebben ...
Próza

Haász János: Negyvenkét perc

Fotó: Ajpek Orsi

A vasúti dolgozók megszokták, hogy a szájukat evésre és ivásra kell használni. Esetleg böfögésre. Okoskodó kérdésekre semmiképp. Meg egyébként is, miért kellene mindenben okot keresni.

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Nézzétek el / könnyelműségét / a vékony ég felett / céltalanul cikázó / villámnak

Bővebben ...
Költészet

Kustos Júlia versei

Fotó: A szerző archívuma

Sóvirágot tépek, szirmai szárazak. / Áldozat vagyok, szeretném hinni.

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Clown Jacket (2. rész)

Fotó: a szerző archívuma

de hiába forrt össze szent stigmám és hiába szórom szét rózsafüzérem és hiába tépem szét démonaim és hiába támadok fel az egymáshoz varrt két döglény fölött a táncparketten barázdáim tovább mélyülnek river sírjáig és a föld középpontjáig és még azon is túl amíg meg nem rokkantják amíg szét nem törik testem világát

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Clown Jacket (1. rész)

Fotó: a szerző archívuma

jöttek nem is dörömböltek nem vártak ajtónyitást vendégszeretetet kávét vizet süteményeket ők nem vendégeskedni jöttek hanem gyilkolni ölni vért ontani az én véremet mert túl sokat tudtam én hogy egy idő után baj leszek nekik miért hoztam fel magamhoz alexet ó miért 

Bővebben ...

Szolcsányi Ákos versei

Rajzszög nyomta lyuk, röptükben / szürke legyek, kint egy autó, / elvinni a három láda / vért, folytatni, úgy, mint eddig.

Szolcsányi Ákos 1984-ben született. Költő, kritikus, az Universidad de Salamanca PhD-hallgatója. Kutatási témája García Lorca magyarországi recepciója. Kötetei: Csehország szép, útjai jók (Orpheusz, 2008), A felszínről (Kalligram, 2012).  Jelenleg Városi románcok munkacímű kötetén dolgozik.

 

 

Vág

 

Mint libabőrös, roppant hát,

a kórház alatt az esti

város. Megfogja, ahol fáj,

csík, kereszt, ipszilon-forma

vágást rajzol a hasára,

mit kíván egy vakbélműtét.

Mért nem kérdezett semmit: Nem

egy vitális szerv, az orvos

hangja, mintha felolvasna,

elleszel nélküle, mondta,

de hát bárki nélkül elvan

bárki, gondol most magára,

aztán arra, hogy tegezték,

aztán arra, hogy tizennégy,

hogy hazamegy, értejönnek,

végül, már az altatómaszk

alatt, hogy nem tudja, mi, de

mindegy, hogy szakad vagy vágják.

 

 

Nyit

 

Felmossa a tegnapi vért,

sört, csikkeket, megtalál egy

pengetőt, eszébe jut, ki

nem találta este – nevek

nincsenek fejében: tudja,

hogy táncolnak, mennyit ittak,

ismeri a most hiányzó

csendet a csábítók körül

és az ügyetlen boldogok

utánozható zavarát.

Násznépnyi vendég, családnyi

szerelmes, ma erre számít,

kezdő, helyi banda: ott is

hagy néhány keményre száradt

foltot, annyival is élőbb

a beárazott küzdőtér.

Tiszta korsók mélyhűtőbe,

majd a banda bárgyú neve

krétával fel a táblára,

nehezen olvasható, de

saját kézírással, hogy mind

úgy érezzék, övék a hely,

mintha nem fordítva lenne.

 

Tart

 

tűntél néma példázatnak

kétségbeesés akarat

rangtalan forró kölcsönös

egymást igazolására

és hitted hogy majd valami

megjutalmazza magával

ezt a céltalan fegyelmet

és maradt betevőnek a

hétköznapi gyávaságok

semmivé össze nem álló

félrenézve elbocsátott

reflexből megformált nyelve

mint egy jégcsap hideg vagy nincs

nem lehet tisztább jobb vagy más

mit válasz mit rendszer

                                   lapok

kényszerű sorrendje köztük

szabálytalanul boldogan

kimeríthetetlen bőség

szerint vele szemben vesztve

tűzzel nyállal lélekkel nem

keresztelni újra semmit

nem megfogni nem mutatni

rá csak nézni lopva mint egy

testet lebukást vállalni

hozzá nyúlni bele soha

 

 

Ad

 

Ennyi, innen ennyit vártunk.

Az egyetlenükre vissza-

gondoló tűk a szemétben

és a vonalkódban valló

egyenzsákok, másfél hektó.

Anna, kiált kint valaki,

utoléri, ide már nem

hallatszik, miről beszélnek.

Rajzszög nyomta lyuk, röptükben

szürke legyek, kint egy autó,

elvinni a három láda

vért, folytatni, úgy, mint eddig.

 

Szolcsányi Ákos