
Szolcsányi Ákos versei
- Részletek
Szolcsányi Ákos 1984-ben született. Költő, kritikus, az Universidad de Salamanca PhD-hallgatója. Kutatási témája García Lorca magyarországi recepciója. Kötetei: Csehország szép, útjai jók (Orpheusz, 2008), A felszínről (Kalligram, 2012). Jelenleg Városi románcok munkacímű kötetén dolgozik.
Vág
Mint libabőrös, roppant hát,
a kórház alatt az esti
város. Megfogja, ahol fáj,
csík, kereszt, ipszilon-forma
vágást rajzol a hasára,
mit kíván egy vakbélműtét.
Mért nem kérdezett semmit: Nem
egy vitális szerv, az orvos
hangja, mintha felolvasna,
elleszel nélküle, mondta,
de hát bárki nélkül elvan
bárki, gondol most magára,
aztán arra, hogy tegezték,
aztán arra, hogy tizennégy,
hogy hazamegy, értejönnek,
végül, már az altatómaszk
alatt, hogy nem tudja, mi, de
mindegy, hogy szakad vagy vágják.
Nyit
Felmossa a tegnapi vért,
sört, csikkeket, megtalál egy
pengetőt, eszébe jut, ki
nem találta este – nevek
nincsenek fejében: tudja,
hogy táncolnak, mennyit ittak,
ismeri a most hiányzó
csendet a csábítók körül
és az ügyetlen boldogok
utánozható zavarát.
Násznépnyi vendég, családnyi
szerelmes, ma erre számít,
kezdő, helyi banda: ott is
hagy néhány keményre száradt
foltot, annyival is élőbb
a beárazott küzdőtér.
Tiszta korsók mélyhűtőbe,
majd a banda bárgyú neve
krétával fel a táblára,
nehezen olvasható, de
saját kézírással, hogy mind
úgy érezzék, övék a hely,
mintha nem fordítva lenne.
Tart
tűntél néma példázatnak
kétségbeesés akarat
rangtalan forró kölcsönös
egymást igazolására
és hitted hogy majd valami
megjutalmazza magával
ezt a céltalan fegyelmet
és maradt betevőnek a
hétköznapi gyávaságok
semmivé össze nem álló
félrenézve elbocsátott
reflexből megformált nyelve
mint egy jégcsap hideg vagy nincs
nem lehet tisztább jobb vagy más
mit válasz mit rendszer
lapok
kényszerű sorrendje köztük
szabálytalanul boldogan
kimeríthetetlen bőség
szerint vele szemben vesztve
tűzzel nyállal lélekkel nem
keresztelni újra semmit
nem megfogni nem mutatni
rá csak nézni lopva mint egy
testet lebukást vállalni
hozzá nyúlni bele soha
Ad
Ennyi, innen ennyit vártunk.
Az egyetlenükre vissza-
gondoló tűk a szemétben
és a vonalkódban valló
egyenzsákok, másfél hektó.
Anna, kiált kint valaki,
utoléri, ide már nem
hallatszik, miről beszélnek.
Rajzszög nyomta lyuk, röptükben
szürke legyek, kint egy autó,
elvinni a három láda
vért, folytatni, úgy, mint eddig.
Szolcsányi Ákos