Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Fotó: Expression Studió

Kovács Újszászy Péter versei

Összehúzódott a száraz anyagon, / majd kavicsként zuhant a víz alá. / Napról napra fakóbb lett. / Amikor rátaláltam,  / kéksége fehérré halványodott.



A sziámi harcoshal


Kora tavasszal került hozzám.
A tasakon pára ült.
Uszonyait alig használta.
Nem evett az akváriumban.
A vizet mindennap cseréltem.
A fulladástól féltettem őt,
hogy megfojtja a nyálka.
A hálóban sosem vergődött.
Összehúzódott a száraz anyagon,
majd kavicsként zuhant a víz alá.
Napról napra fakóbb lett.
Amikor rátaláltam,
kéksége fehérré halványodott.



Újjászépülés
Kaltenecker Lilinek

Szemed alá aprócska ráncokat csempész a reggel.
Fülbevalód precízen kattan,
mintha a kialvatlanság képtelen lenne
eltompítani az újjászépülés folyamatát.
Az alma mellé elszívsz egy cigit.
Miközben a füst bretondora száll,
az öcsédre gondolsz.
Napok óta nem találkoztatok.
Ha nem vagy otthon, átköltözik a szobádba.
Tekintete a könyvgerinceken ücsörög.
Odaképzel a polc elé,
ahogy szabad délelőttökön
kiválasztod kedvenc olvasmányodat.
A takaró rejtekébe kívánozik vissza.
Szeme résnyire nyílik.
Álmos, de nem alszik el.   
Mintha sejtené, hogy te is ébren vagy már.
A füst az alma zamatával keveredik.
A cigaretta kialszik ujjaid között.


A séta ideje

Alkotnyatkor kiülünk az erkélyre.
A rottweilerek a párkányra támaszkodnak.
Figyelik az autók neszét.
A kutyák közelében állsz,
megnyalják kézfejed,
mintha most akarnának megismerni.
A szabadban sosem gyújtunk rá.
Csak a benzingőz száll fel az emeletre,
és terjed szét a félig nyitott térben.
Családtagjaink szűkölni kezdenek.
Elérkezett a séta ideje.

Kovács Újszászy Péter 1996-ban született Kolozsváron. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi karának magyar-angol szakán diplomázott 2019-ben. Kutatási területe a 20. század első felének magyar irodalma, Török Sophie költészete. Alkotásaival több antológiában is szerepelt. Rendszeresen közöl recenziót, irodalomkritikát a kolozsvári Helikon irodalmi folyóiratban. Műfordítóként az Echinox kulturális-irodalmi lapban debütált. Versei jelentek meg a Várad folyóiratban, a Magyar Naplóban, az erdélyi Előretolt Helyőrségben, az Irodalmi Jelenben, a Helikonban továbbá a SZIFonline felületén. Általában verseket ír, de az esszé és tárca műfaja sem idegen tőle.