Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Holczer Dávid versei

Fotó: Szántó Bence Attila

Isten tudja mire képes / egy ember seprűvel a kezében

Bővebben ...
Próza

Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Fotó: James Herbert

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

Bővebben ...
Próza

Szeifert Natália: Kopognak

Fotó: a szerző archívuma

részlet a Hóember a Naprendszerben című regényből

Bővebben ...
Költészet

Zsigmond Soma versei

Fotó: Pénzes Johanna

Lépteid alatt felnyög a parketta, ablakot nyitsz, / a levegő idegen csípése nem ébreszt fel.

Bővebben ...
Költészet

Kollár Árpád versei

Fotó: Keller Ami

az almahéjon azt a pici, barna a foltot

Bővebben ...
Próza

Murányi Zita: Halálfélelem

Fotó: a szerző archívuma

A férfiaktól is ösztönösen tartok, képtelen vagyok nem hidegen viszonozni az érintést, ujjaimat egyedül a pusztulás mozgatja, amihez érek, tönkremegy, atomjaira hullik.

Bővebben ...
Próza

Lázár Bence András: Saldanha. Lisszabon. Kacsakagyló.

Fotó: a szerző archívuma

Azt mondják, Lisszabonban, a fehér városban, egészen máshogy megy le a nap. Legalábbis a portugálok ezt hiszik, és azon a csütörtöki délelőttön egy bizonyos Weisz Máté és egy bizonyos Perr Rebeka is ezt hitte.

Bővebben ...
Költészet

Benkő Imola Orsolya versei

Fotó: Szerdahelyi Mátyás

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Bővebben ...
Költészet

Saád Anna versei

Fotó: Sárközi Bence

de bennem ragadnak tanításaid / amik szerint élnem kéne

Bővebben ...
Költészet

Vincze Szabolcs versei

Fotó: Pavlovits Gitta

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Misina

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Kezdetben volt az eszem. Először csak álmok laktak benne. Később jöttek a szavak, végül belefért a sötétség riasztó csöndje is.

Bővebben ...
Költészet

Markó Béla versei

Fotó: Rab Zoltán

Egy városi kertben, a szinte / egymásba kapaszkodó házak között? / Felgyújtanánk a várost

Bővebben ...

Sütő Csaba András versfüzére

az az idézhetetlen hang / azok a morajok / az a fekete- / fehérben elképzelt rémület / testével véd öregapám / öreganyámra fekszik / nagybátyámra / anyámra / rám fekszik / szabadkáról idáig szöktetett testével / a szapi és bácsai testre veti magát / a jövőt ne érje nyomás szilánk

 

LEGENDE

[kezdődik]

az egyik pilótaülést rögzít
a másik szárnyat szegecsel
átvillan a fémről pattogó napnyalábon
öregapám megismerkedik öreganyámmal

ugyanazt a gépet szegecselve
a vagongyárban
együtt futnak aztán
a szénába bújnak
a bombák repeszei elől

[stuka]

az az idézhetetlen hang
azok a morajok
az a fekete-
fehérben elképzelt rémület
testével véd öregapám
öreganyámra fekszik
nagybátyámra
anyámra
rám fekszik
szabadkáról idáig szöktetett testével
a szapi és bácsai testre veti magát
a jövőt ne érje nyomás szilánk

[el és vissza]

németországban lesz az esküvő
lagzi bajosan és alig kivel
háború van de vége lesz
a bácsai házak visszafogadják
simon józsef és győri mária lányát az árvát

[szájmon fürdik]

ha az ártérben élsz számíts rá
ha hullámtér tudd lehet úgy
nem marad semmid
ahogy nekünk se maradt
egy fénykép egy ruha
egy elbeszélés se sok annyi se
józsef józsef mindent elvisz a víz
haján samponnal kezében szappannal
áll térdig a zavaros lében mossa a haját
átszakadt józsef mindent elvisz a víz
ne füröggyé te szerencsétlen
süvölti szájmonnak
ötvennégyben
gátszakadás után
öreganyám

[fizetség]

nem marad semmi csak az újjáépítés
árvaságra árvíz kegyelemre kenyér
túlélték botrányosan
hosszú évekkel fizettek érte

Sütő Csaba András 1979-ben született Győrben. Költő, az Ambroozia folyóirat szerkesztője. Nagybajcson él. Legutóbbi kötete: nempróza (versek). Napkút Kiadó–Kalota Művészeti Egyesület, Budapest, 2019.