Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hüse Lajos: Szemeim égnek, akár az eleven sebek

Fotó: a szerző archívuma

Óvatosan kihátrál a szobából, fel ne ébressze a fiait. Nagyon ritkán gondolok úgy rájuk, mint a testvéreimre. Apa fiai. Úgy könnyebb. Kihátrál, és kimegy a konyhába. Mert az is van.

Bővebben ...
Költészet

Posta Marianna: dns

Fotó: A szerző archívuma

a központozás / manipuláció, olyan könnyű elbeszélni egymás mellett

Bővebben ...
Mese

Majláth Ákos - Majláth Luca Sára: Placcs, zsupsz

Fotó: az alkotók archívuma

Öcsi próbált nem-gondolni a füleire, de a fülei (nagyon nehezen viselték, ha éppen valaki nem figyel rájuk) csak egyre jobban vörösödtek és vörösödtek. Pedig higgyetek nekem, Öcsi nagy mestere volt a nem-gondolásnak.

Bővebben ...
Költészet

Mazula-Monoki Zsuzsanna versei

Fotó: A szerző archívuma.

azzal nyugtatjuk / magunkat hogy hajnalra / esőt mondanak

Bővebben ...
Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

„Most április elején[...] / jó lenne tudnom, / hol egy mellékutca végre” – Lapszemle február-március

Montázs: SZIFONline

Nem könnyű mostanában a folyóiratoknak. Hónapos csúszások vannak, így a február-márciusi szemle sem de jure, inkább de facto.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...

Sütő Csaba András versfüzére

az az idézhetetlen hang / azok a morajok / az a fekete- / fehérben elképzelt rémület / testével véd öregapám / öreganyámra fekszik / nagybátyámra / anyámra / rám fekszik / szabadkáról idáig szöktetett testével / a szapi és bácsai testre veti magát / a jövőt ne érje nyomás szilánk

 

LEGENDE

[kezdődik]

az egyik pilótaülést rögzít
a másik szárnyat szegecsel
átvillan a fémről pattogó napnyalábon
öregapám megismerkedik öreganyámmal

ugyanazt a gépet szegecselve
a vagongyárban
együtt futnak aztán
a szénába bújnak
a bombák repeszei elől

[stuka]

az az idézhetetlen hang
azok a morajok
az a fekete-
fehérben elképzelt rémület
testével véd öregapám
öreganyámra fekszik
nagybátyámra
anyámra
rám fekszik
szabadkáról idáig szöktetett testével
a szapi és bácsai testre veti magát
a jövőt ne érje nyomás szilánk

[el és vissza]

németországban lesz az esküvő
lagzi bajosan és alig kivel
háború van de vége lesz
a bácsai házak visszafogadják
simon józsef és győri mária lányát az árvát

[szájmon fürdik]

ha az ártérben élsz számíts rá
ha hullámtér tudd lehet úgy
nem marad semmid
ahogy nekünk se maradt
egy fénykép egy ruha
egy elbeszélés se sok annyi se
józsef józsef mindent elvisz a víz
haján samponnal kezében szappannal
áll térdig a zavaros lében mossa a haját
átszakadt józsef mindent elvisz a víz
ne füröggyé te szerencsétlen
süvölti szájmonnak
ötvennégyben
gátszakadás után
öreganyám

[fizetség]

nem marad semmi csak az újjáépítés
árvaságra árvíz kegyelemre kenyér
túlélték botrányosan
hosszú évekkel fizettek érte

Sütő Csaba András 1979-ben született Győrben. Költő, az Ambroozia folyóirat szerkesztője. Nagybajcson él. Legutóbbi kötete: nempróza (versek). Napkút Kiadó–Kalota Művészeti Egyesület, Budapest, 2019.