Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Fotó: Fazekas Nikoletta

Fodor Balázs versei

Az erkélyre lépve a hűvös levegőt csak gázok / összetételének érzed. Bőrödön nyoma sincs / lúdbőrnek, mint mikor bűneidet pórusaidon átpréselve / a lélegzetvétellel tisztítod meg magad. / E percben elképzelésed sincs, mi lehetsz.

NEXUS 2

Ahogy a tenyeredben fekvő
kavics súlyából érzed:
Homokba süpped.
Süllyed a vízben.

Gravitációs hullámot kelt,
amit talán valamikor
egy távoli világ Einsteinje kiszámol.

Csobban
– mérhető távolságra tőled –,
a röppálya ívét izomból határozod meg.

És ragaszkodni kezdesz ahhoz,
amit ha nem dobsz el,
semmid nincsen.

 

NEXUS 7

A széria különböző tevékenységekre hangolt azonos processzorok hálózata, melynek magad is része vagy. A nexus egy új generációja. A kéjegyedek csípőben nyitottak, bal mellükön kapcsolóval. A stimuláció elégséges az érzelmek illúziójához. Egyesek az anyagválasztás során ellenállóbb burkolatot kaptak, és egyértelmű feladatokat. Mások a hiábavalóság kord ingét, és farmernadrágot. Megint mások, önsorsrontó DNS-t követelők, akik leheletük párája nélkül látták meg a félelmet a Nap körüli keringésben. Mindnyájuk zsebében sosem ízlelt italoktól pohárfoltos könyvek, melyeket ismeretlen nyelven írtak, érthetetlen karakterekből. Hosszú és fáradtságot nem ismerő tanulást követően tudtad meg belőle, hogy semmi magyarázat a 2019 utáni létezésedre.


NEXUS 9

Az éjszakai ébredés szokatlanul éberré tesz.
Körbejárod a lakást, és a foton, ami nyolc perccel
korábban hagyta el csillagját, a szomszéd háztető fölött
ívelő hajnali fény formájában átvilágít téged, mint egy diát,
mégsem vetíti árnyékként a falra a test gyötrelmeit.

Az erkélyre lépve a hűvös levegőt csak gázok
összetételének érzed. Bőrödön nyoma sincs
lúdbőrnek, mint mikor bűneidet pórusaidon átpréselve
a lélegzetvétellel tisztítod meg magad.
E percben elképzelésed sincs, mi lehetsz.

Elveszni a genetikai spirálban, ami generációk óta
tekeredik benned, kábelkötegekben futó számkódokká
simulva az anyag alkotóelemeiben. Kínos félreértések
híján poharak sem törnek, nem hasítanak fel bőrt,
és a versek bináris anomáliákból íródnak.


Fodor Balázs 1981-ben született Budapesten. Első kötete Kozmológiai állandó címmel jelent meg 2019-ben a FISZ gondozásában.