Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...
Költészet

Gyetvai Balázs: Lerakódás

Fotó: A szerző archívuma

a zuhany alatt / átfolyik lassan a jelenbe

Bővebben ...
Költészet

Ormay Lili Zsófia: Hegyek

Fotó: Pauline Villain

borostádon naplemente / szád sarkában fűvel benőtt út

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Endrey-Nagy Ágoston: Magyarázat

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Raphael Dagold versei (f. Murányi Zita)

https://www.raphaeldagold.com/

Amikor a fekete kis kecske vére lefolyik / a vágóhíd padlóján a parasztház mögött

Bővebben ...
Próza

Varga László Edgár: Iepuraș Béla

Fotó: Szentes Zágon

Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Kiss Lóránt: Hasítás

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű II.

Fotó: Giovanni Previdi

A Corso Italián hömpölygött a tömeg. A bárok neonfényei és a lampionok, a folyamatos, nagyhangú lárma, a fagyi-, ostya- és pizzaillat ébren tartotta a várost. Az izzadt turisták egymásra torlódtak, mindenki a Bovio térre igyekezett, hogy le ne maradjon a tűzijátékról. A türelmetlen sokaság elbágyasztott, elringatott. Hagytam magam sodorni.

Bővebben ...
Műfordítás

Silvia Avallone (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A keményszívű I.

Fotó: Giovanni Previdi

Folyamatosan beszéltünk, mégsem mondtunk semmit: csak a test számított, a magnetikus vonzású. Csiklandozásokból, ingerlésekből állt a nyelvünk, térdek és könyökök összekoccanásából. A kabócák ciripelése az ágak alkotta boltívből fülsértő volt, de csak növelte az érzést: itt akarunk maradni, ahol olyan erősen dübörög az élet, hogy az már súrolja a halhatatlanságot.

Bővebben ...
Próza

Tóth Vivien: Elefántsimogató (regényrészlet)

Fotó: Szokodi Bea

A többiekkel gyógyszerosztásnál koccintunk az újévre egy pohár vízzel. Még utoljára kinézek az utcára, ahonnan egyre több dudaszó szűrődik be.

Bővebben ...
Fotó: Dallos István

Taizs Gergő versei

Ez nem az a feszült képsor, aminek a végén / vér folyt. Itt nincs semmi látnivaló, / itt minden olyan megszokott. / Ez a cirmossá szelídült bengáli tigris, /és ez az az ember, aki felnevelte ezt a hiányt.

Ez az a párhuzam


Ez az a videó, amiben a nagymacska
nem marcangolja szét az embert,
földre viszi ugyan, átkarolja,
hemperegnek, hatalmasra tátott szájába
veszi a fejét, tépőfogairól nyál
csorog, szinte érezni lehet a monitoron
keresztül a húsmeleg leheletet, ahogy
a ragadozó egyetlen mozdulattal össze-
roppanthatná a férfi koponyáját.
Elképzeled a reccsenést,
a csontszilánkok szúrós zaját,
de ez nem az a pillanat.
Ezt az állatot ez az ember nevelte fel,
miközben összeszelídültek,
nevet adott neki, és ez már nem az a viszony.
Így vagy ezzel a hiánnyal te is.
Ez az a félelem, hogy képtelen
vagy összeroppantani, hiába viszed földre,
fogalmazod meg, ezek nem azok a szavak.
Ez nem az a feszült képsor, aminek a végén
vér folyt. Itt nincs semmi látnivaló,
itt minden olyan megszokott.
Ez a cirmossá szelídült bengáli tigris,
és ez az az ember, aki felnevelte ezt a hiányt.


utórezgés


hallgatásuk hosszúra nyúlik,
akár a nyáresti árnyak,
torz csend reng a szürke szőttesben
felporzó nyögések helyén

amputált pillanat, ahonnan
visszahőköl a döbbent ég,
vasrudak stramm merevségébe
kapaszkodik elmúlásuk

filléres élet-epigonok:
rongykötések a megcsonkolt
fán, a háttérben egy fémlemez
fájón felköhög a füstben

kiszakadt belőlük valami,
maguk sem értik, hogy miért,
a lélek repeszdarabjai
a köztes térbe ragadtak

árva marad mind a bordák közt
rekedő, üszkös sóhajtás,
s mint a vér a zsibbadt tagokba,
visszatér beléjük egyszer

az Isten

 
Gyerekjáték (és egyéb légköri jelenségek)

(1)

A vízen járunk, vagyis a párás levegőn.
Hogy a Nap és a Hold gyermekei lennénk? Legyintesz.
Elpusztult csillagok fényéből formáltak minket.

(2)

Az egyiket úgy, hogy egyenes íve tűpontos érkezés.
A másik hajtogatlan, kilencemeletnyi imbolygás.
Variációk papírlapra.

(3)

A szél szaggatja bőrömről a tintát,
történeteimet távoli pocsolyák zajába mélyeszti.
Szórakozott olajfoltok, gondolhatnád.

(4)

Fényben oldódó tejbegríz vagy.
Mintha meszet csepegtetne valaki a tóba, olyan.
Felettem fehér, fodros pötty az égen.

(5)

Buborékba burkolt sóhajunk visszanéz a gömbből,
mielőtt keserű sampon-ízét, mint cseppfolyós hamvakat,
szétszórná a szélben.

(6)

Eltakart szemmel számolok százig, miközben te,
mint nappal a csillagok, elbújsz, de nem tűnsz el igazából.
Ott vagy most is: fény mögé zárt sejtelem.

(7)

Ezüst úszógumi lebeg az éjszakai vízen,
kölcsönkért fényei az arctalan változást hordozzák.
Aratásra készülök, porladó ígérettel.

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészettudományi karán végezte Piliscsabán. Újságíróként, kulturális programszervezőként és kommunikációs szakemberként dolgozott. Első kötete Utasok címmel 2019-ben látott napvilágot, jelenleg Üvegidő című második kötetén dolgozik.