Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Fotó: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina a Litmusz Műhelyben

Fotó: Simon Bettina

Vendégünk volt Simon Bettina író, költő, művészettörténész, aki szerint a „mi az irodalom?” kérdés maga az irodalom.

Bővebben ...
Költészet

Farkas Arnold Levente versei

Fotó: A szerző archívuma.

hallottalak sírni uram / de a könnyed bizonytal / an bizonytalan minden

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Simon Bettina - Kerber Balázs - Körtesi Márton: Az éjszaka fényszíve

Fotó: Litmusz Műhely

Ömlik belőlem / a malőr, idegesen bámulom a csillárt, / a hátam mögött érzem a fintorgást, / és megtölti az éjszaka kezemben a poharat.

Bővebben ...
Fotó: Borbély Kitti

Vasas Tamás versei

pedig reggel valami még nagyon / foglalkoztatott. most csak annyi / könnyedén, kólát szürcsölgetve, / hogy mondjuk milyen technikái / vannak a köszönésnek, főleg / ha annak kell, akitől félsz.

Ilyet én nem csinálok

nem érti, hogy nem csináltam
még ilyet

szerintem azt hiszi,
hogy a pénzt sajnálom

egy kicsit nevet rajtam,
főleg azon,
ahogy a sírás határára
kerülök

hogy lehet ennyire ugyanúgy
távozni egy idegen helyről,
ahogy odaérkezni

magam maradok, de nem számít

az sem, hogy mit terveztem estére

könyörületes volt, egy igazi anya

elfelejtem pár percre,
hogy ez a világ
egyszercsak felrobban majd

az ajtót nézem,
amit maga után
hagyott

elváltoztatott hangon
beszélni kezdek

fáradt vagyok és egy kicsit boldog

 

Stációk


autóval hazafelé,
még a sült kolbász
ízével a számban

a stációk között néhol
alig telik el pár kilométer

a látvány a fáradt tekintetembe
pecsételődik a madárszékletes
szélvédőn keresztül

át ezen a fájdalmas bihari
kálvárián

mi itthon vagyunk

de ő, a szegények báránya

csak az épülő integráció,
esetleg egy nagyáruház

jelének támaszthatja
a súlyosság
és az érdesség fáit

mire lemegy a nap,
megérkezünk

végignézek az üres,
sötét utcánkon

egy csőbe görbül

a végén még dereng
a gyenge közvilágítás

a vízen járó most
a latrok temetőjében
sétál a sírok között

már én is látom,

hogy mindig van
még egy pont,

hogy tovább,
nincs vége,
és nem is lesz,
hiába olyan
szörnyű

hiába minden tonnás,
botlott lépés


Egy indiai Szekszárdon

évek óta nem tudok örülni
a tavasznak

a szellem ilyenkor kibújhat
az erdőből

ha egy pillanatra is elbóbiskolok,
belenyúl a kenyeres zacskómba,
beleiszik a jeges teámba,
vagy vesz pár szálat a cigimből

át kell pakolnom mindent
a vasútállomásra

csak oda nem mer követni

 

Esőnapi merengés


a lexikonokból kuckót építettem.
másnak már nem volt értelme.
talán a fő kérdésemnek sem,
de annak így eleve nem lehetett.
pedig reggel valami még nagyon
foglalkoztatott. most csak annyi
könnyedén, kólát szürcsölgetve,
hogy mondjuk milyen technikái
vannak a köszönésnek, főleg
ha annak kell, akitől félsz.
még érdekesebb azoknál,
akiket nem szeretsz.
pláne, ha úgy neveltek,
hogy mindenkit szeress,
ezért csak magadba fordulva
nem szeretsz, vigyázva rá,
nehogy kiderüljön.
a galéria horkol, szép dolgokról
álmodom, kivételesen.
de ez csak az eső hatása.
mielőtt felébredek, látok
egy embert, csak egy fekete
garnitúrának tűnik. előtte kína,
mögötte korea és szerencsétlen
cukorbeteg. felpattanok, lefejelek
egy révait és leomlanak a falak.

 

Vasas Tamás 1989-ben született Debrecenben. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogász szakán végzett, majd a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán szerzett teológiai diplomát. Jelenleg állambölcseleti és politikai filozófiai PHD kutató a Debreceni Egyetemen. Költő, zenész, slammer, fordító. Verseit több online és nyomtatott folyóirat közölte, többek között a Mozgó Világ, a Magyar Napló, a Tiszatáj, a Zempléni Múzsa, a Vörös Postakocsi, a Híd, a Nyitott Mondat, illetve 2020-ban jelent meg Stílusgyakorlatok a kiábrándulás nyelvtanára című verseskötete a Napkút Kiadónál.