Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Montázs: SZIFONline

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

Bővebben ...
Műfordítás

Billy Collins: Őrültek (f. Góz Adrienn)

Fotó: A szerző Facebook-oldala

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll

Bővebben ...
Költészet

Szegedi Dominika versei

Fotó: A szerző archívuma

Egy megfeszülő mellkas alatt él

Bővebben ...
Próza

Szirmai Panni: Szembogár

Fotó: a szerző archívuma

Zorka négyévesen látott egy vak koldust a piac mellett térdelni, a szemgolyója helyén fehér köd gomolygott. Látás helyett kenyérérét és aprópénzért rimánkodott.

Bővebben ...
Próza

Süveg Szilvia: G-string

Fotó: a szerző archívuma

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...
Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Days Past Ovulation

Fotó: a szerző archívuma

Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak.

Bővebben ...
Műfordítás

Thomas Pynchon (f. Greskovits Endre): Ellenfényben

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn.

Bővebben ...
Fotó: Döme Barbara

Király Farkas versei

ég a nafta élénk a forgalom / az autókat számolom / vajon melyiknek utasa / a magány a gyűlölet a fájdalom / s melyikben utazik a szerelem

A végtelen meghosszabbítása 08_30


az ég szemében felhők vöröslenek
beömlenek a tiszta azúrba –
magas az istenek vérnyomása

ég a nafta élénk a forgalom
az autókat számolom
vajon melyiknek utasa
a magány a gyűlölet a fájdalom
s melyikben utazik a szerelem

lehúzok az első parkolóba
bőröm alatt karcolni kezdenek
hiányod növekvő tüskéi
felhámom sejtjei porként szállnak fel
szélben kavarogva
utaznak feléd

nyisd ki pórusaid
fogadd magadba a vágy
e lézengő parányi lovagjait
engedd hogy simogassák
minden hajszálad gyökerét
tested minden pihéjének tövét
készítsék elő kószáló nyelvemnek
s mikor hol lecsapó egyéb részeimnek

parazsat visz a szél a parázshoz
izzik a távol – izzon még inkább a közel
tápláljunk táltos paripákat sárkányokat
ölünk nedvéből etessük őket
száguldjanak minden idők között-fölött
véssék az égre hogy mi teremtettük őket
együtt te meg én
te meg én

 

A végtelen meghosszabbítása 08_25


diópor, néhány szem szőlő, sajtdarab,
ajkadról lehullott csóktöredék,
öled ujjbegyemről leszakadt aromája –
maradékok a tányérban.

belefújok, erősen. szemembe
s orromba tolul a keverék illata.
úgy leszel itt, hogy máshol vagy közben.
ingem kigombolom, engedlek közelebb,

engedlek magamba, a bőröm alá,
húsomba bújni, bárhol vagy, kedvesem.
az otthonos város idegen lakosztálya
táguló lelkemnek bizton szűk marad.

tágul, de kitölti szőlő meg diópor,
és elárasztja a szerelmes harmónia.
reggel nem érzek majd semmi hiányt.

holnap innen viszlek haza meg nem haza.

Király Farkas (1971) költő, író, műfordító, szerkesztő, újságíró. Kolozsváron született. 1990 januárjában közlik először verseit a frissen alakult kolozsvári Jelenlét című lapban. A Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem kémia–fizika, majd a szintén kolozsvári Avram Iancu Tudományegyetem reklám- és gazdaságpszichológia szakán tanul. 2002-ben Budapestre költözik. Évekig a Napút folyóirat, illetve a Napkút Könyvkiadó szerkesztője, másfél évtizedig a Szabad Föld munkatársa különböző beosztásban. Az Ambroozia online folyóirat és az AmbrooBook Kiadó egyik alapító szerkesztője. 2016–2019 között az Irodalmi Jelen próza- és műfordítás rovatának a szerkesztője, jelenleg az Országút kulturális kétheti lap főszerkesztő-helyettese. Munkásságát egyebek közt Bella István- és Páskándi Géza-díjjal ismerték el. Legutóbbi kötetei: Sortűz (kisregény, 2017), Ha elfogy a fény (elbeszélések, 2019), út a tengerszemekhez (versek, 2019).