Bódog Bálint versei
- Részletek
- Írta: Bódog Bálint
Nem csak én nézem a házat, hol távol-kedvtelen, hol egészen közelről, szinte magamat vizsgálva odabent, mikor épp nagy ricsajjal belépek a kiskapun. Nézi azt rajtam kívül egy legalább, és a kutya is talán, még anyja mellől miközben tejet szopik, és már érzi a maradék szagát.
Átállás
Kezdődött azzal, hogy nem szólt az ébresztő,
én meg felébredtem rá.
Aztán egyszer csak dobozos tejek kupakjai táncoltak végig az asztalon,
mint balettozó rohamosztagosok.
Később csatornaszag az udvaron
meg egy müzliszelet őrlődése a szám hátuljában.
A kongás hiányából arra következtettem,
hogy delel a nap, és hogy most kéne fogadóban ebédelni; falun.
A város nem tartja a ritmust, jóval kettő után száraz valójában ropog az extrudált kenyér,
rajta sonka fekszik kényelmesen.
Füstöt hány még magából a csikk a betonon,
az író csúfos véget vetett neki.
Minden, ami utca, koszosan vánszorog,
ahogy elnézek az egyetem irányába.
Persze az óra () rendben megy, csak az idő nem (még mindig),
így hát az ágyamon találom magam.
Alszik körülöttem minden, csak én nem aluszom,
ébren tart a kert, a kavics roppanása és egy kutyacsaholás.
Belógni egy bérházba
Fel
Repedéseivel kopog a lépcső,
kirajzolódik egy korhadt bérház.
A padláslétrán tyúk kukorékol.
Egymagában szálkás tartóoszlop,
– tető-perc súly –
nézi a padlót, poririgység.
Le
Tompán pattog a forgácsos
udvaron a labda.
Fel-le-le.
Két vasrúd közé hullik egy cserép;
gólt rúgott az épület.
Le
A pince dögszagra vár, valami sötétre.
Azt hinnénk, minden problémát ide hordtak le.
Üresen áll két hordó, néhány doboz,
törött roller a sarokban, karácsonyi díszek.
Ideje továbbállni
Zajok
Kint ültem a padkán a ház előtt. A Szentkirályi utcában. Reggel nyolc, első cigi. A füst nyilván beletalált az orromba. Hideg van meg sapka a fejemen, mégis fázom. A csipás szemű város zajai a megszokott módon járták át a hallójárataimat. Fel se tűnt; ötven méterrel odébb úgy hasította át egy csákány a betont, hogy abba a fél utca beleremegett. Aztán egyszer csak a bal fülemet csönd ütötte meg. Úgy tűnt, mintha a semmiből máshonnan kezdett volna el zajokat közvetíteni. Puha szalma hangja meg valami korhadó fáé. Szúpercegés és egy macska léptének puha ritmusa. Fűzfasusogás. Biciklisták suhantak el előttem, semmi kattogás, mintha megnémultak volna a küllők. Az építkezésre néztem, közben patakjáték szólt a bal fülemben. Egy kormos kémény rajzolódott ki lelki szemeim előtt, a téli fagy lerakata a téglákon, kályha melege. A Mikszáthról egy csapat öltönyös fordult az utcára, üzleti ügyeikről vitatkoztak hevesen, közben a lovakkal együtt ébredeztem én is. Pipatömés hangja, a dohány belesimult a diófába és a gyufa sercenésére végre összeszedtem magam. Kialudt a cigim.
Minden tekintet a házon
Minden tekintet a házon. Kertje van, az udvaron fekete labrador ül.
Nézem a felrepedezett betont innen, egy kávéház ablaka mögül.
Nézem a téglákat, köztük a gazt, mellette az elszáradt íriszeket, és hiányzik a ház.
Látom, ahogy csillog a házőrző puha szeme, várja, hogy hazaérjen valaki, de neki már nem fogok, hiszen rég halott.
És most, hogy egy pesti óvoda mellékhelyiségének tükréből figyelem a lombpadlót, a kopaszodó őszi fákat, most érzem egy picit, több is jön, mint a jutalomjáték a fogmosás után.
Borotvapenge csillanásában rémlik fel a kinti villany, amit bizonyára én hagytam égve az este.
A fűszeres soron, a fokhagymapor és a kakukkfű között a túloldalról anyám vékony keze kotorász, keresi a kurkumát, amit, ha tudnék, a kezébe nyomnék, de ki nem állhatom az indiait.
Nem csak én nézem a házat, hol távol-kedvtelen, hol egészen közelről, szinte magamat vizsgálva odabent, mikor épp nagy ricsajjal belépek a kiskapun. Nézi azt rajtam kívül egy legalább, és a kutya is talán, még anyja mellől miközben tejet szopik, és már érzi a maradék szagát. A száraztápon látom, ahogy öcsém keze gyűri belülről, és ő is lát engem, esetleg épp egy stóc könyv mögül, ahogy a betűket írom, hogy most is rálássak a házra, akárha őrző-védő volnék kezemben tollal, katonásan.
Bódog Bálint 2000-ben született Budapesten, Székesfehérvár környékén nőtt fel. Jelenleg az ELTE BTK Skandinavisztika szak másodéves hallgatója.
